"A tengerparti kisvárosban, Sea Breeze-ben Sadie felfedezi, hogy a szenvedélynek semmi sem állhat az útjába. Felkavaró olvasmány a bestsellereiről híres Abbi Glinestól. Sadie White a nyári szünetben a tengerparton dolgozik, de nem holmi strandőrként. Mivel a mamája terhes, és nem hajlandó dolgozni, ezért helyette Sadie lesz az egyik közeli szigeten nyaraló gazdag család házvezetőnője. Amikor a család megérkezik a nyári vakációra, Sadie döbbenten látja, hogy a tulajdonos nem más, mint Jax Stone, a világ egyik legismertebb ifjú rockere. Ha Sadie egy mindennapi lány lenne – ha nem azzal telne az élete, hogy gondját viseli az anyjának, és rendben tartja az otthonukat –, akkor talán feldobná, hogy egy rocksztárnak dolgozhat. De nem ez a helyzet. Sadie-t nem izgatja a hírnév, ám Jax mégis vonzódik hozzá. A lány lenyűgözi, de a fiú küzd a vonzalom ellen. Jax világában a kapcsolatok nem működnek, és minél jobban kívánja Sadie-t, annál erősebb a meggyőződése, hogy a lány többet érdemelne. A nyár végére Jax rájön, Sadie nélkül lélegezni sem képes. Vajon a szerelem legyőzi a két világ közt tátongó szakadékot?"
Ezt ugyancsak Virágnak köszönhetem, hogy végre rávettem magam, hogy elolvassam, na meg Marcsinak amiért kölcsönadta nekem. Abbitől más könyvsorozatát is olvastam, mégpedig a Ha az enyém lennél és Ha esélyt adnál c. könyveit, amik a Vincent fiúk sorozatba tartoznak. Igaz, már régen volt, de ha az emlékeim nem csalnak, akkor igenis tetszett.
Úgy látszik az utóbbi két könyvem csupa csalódás volt. Többet vártam volna tőle, de lehet, hogy ez csak azért van, mert nagyok az elvárásaim. Lehet. Vagy mert én is író vagyok, és megvan az elég önbizalmam ahhoz, hogy azt mondjam, én ennél több csavart tettem volna bele, máshogy bogoztam volna a szálakat.
Emberek. Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom majd, mert nagyon romantikus személyiség vagyok, és magam is várom a fehér lovon érkező hercegemet szőke hajjal és barna szemekkel, aki majd lenyűgöz a csodálatos szerenádjaival, amik persze One Direction dalok lesznek, de azt hiszem, hogy ez csak álom marad. Ilyen nincs, de akkor is. Mondom, nálam romantikusabb embert alig hord a hátán a Föld, de ez... Ez már az én mércémet is kiüti bőven, és már merem azt mondani, hogy nyálas.
Egyszerűen minden és mindenki túl tökéletes volt benne ahhoz, hogy igaz legyen. A karakterekről majd később beszélek ilyen szempontból. Bocsánat. Egy valami nem volt tökéletes, az pedig a lány családi háttere. De ebből következik az egész tökéletesség. Hogy Sadie nem olyan, mint a legtöbb vele egykorú, érettebb, így az összes szembejövő pasi elalél tőle. De nem viccelek. A nők mind megszeretik, és a barátjuk akarnak lenni. Mary asszony úgy tekint rá, mint az unokájára, és mindezt pár nap alatt. Marcus elsőre belezúg, mert miért ne tenné? És a főszereplőnk... Na erről majd később.
Itt is azt mondom, mint a Gyönyörű megváltásnál, hogy annyi mindent ki lehetett volna hozni belőle. Ha nincs száz ötletem így hirtelen, akkor egy sincs. Sokkal izgalmasabbá is lehetett volna tenni ahelyett, hogy csöpög az egész a nyáltól.
Még egy észrevétel.
A dolgok olyan gyorsan le lettek zavarva, hogy az csak na. Az első tíz oldalon megtörténik a szerelme esés, aztán már csak lötyög az egész. Kétszer is megjelenik ugyanaz a "fordulat", ami talán a legjobb volt az egész könyvben. Mármint, ha csak egyszer használták volna fel. Mégpedig mikor a két szerelmes szembekerül Hollywood árnyoldalával, egy kis pletykával, miszerint Jax mással randizik.
És ha már ennyire antiromantikusnak állítom be magam, akkor leszögezem. Nincs szerelem első látásra. Tetszés első látásra, na az van! Nincs olyan, hogy meglátod, és tudod rögtön, ő a másik feled. Honnan tudnád? Mindkettőtöknek szőke haja és kék szeme van, és ettől lelki társak is lesztek? Mert egy pillantásból ennyit tudsz leszűrni. Jó haja van, izmos és szép szeme van. Én mondjuk még hozzátenném a szép kezet, ha már zongorista vagyok. :D Na igen, esetleg az öltözködéséből levonhatsz következtetéseket, hogy mégis milyen lehet a személyisége. Ha nem teszi ki annyira mindenét, amije van, akkor valószínűleg zárkózottabb. Ha divatos ruhákat hord, akkor az anyagi hátterére is tudsz következtetéseket levonni. Szóval nem igaz az, hogy csak azt a pár jellemvonást tudod levenni, amiket fentebb felsoroltam, de nagyjából. Arra nem tudsz következtetni, hogy lesz életed párja, megértő is, nem csak jól néz ki, és még sorolhatnám sokáig. Szóval bocsánat, ha ezzel újat mondtam, de így van. A könyvek kamuznak sokszor, és ez is.
Azt hiszem, hogy most csak negatívumokat soroltam, de igazából nem rossz könyv. Nem a legjobb, bevallom, de nem is egy nagy borzalom.
Egyszerűen többet is ki lehetett volna hozni belőle, mint ami... Legalábbis szerintem mindenképp.
Csak hogy párat említsek: Mondjuk a hollywoodi utazás simán beleférhetett volna, ahol találkozik Jax exeivel vagy más hírességekkel, akik között van kedves és kevésbé az. Vagy mondjuk a fiú elvihette volna jachtozni vagy valami puccos programra, ahova amúgy nem jut el. És egy kis pletykás riporter-üldözés is simán beleférhetett volna, sőt egy baleset is, aminek ez volt az okozója.
Egy kicsit a Hamupipőke történethez tudnám hasonlítani, de csak egy kicsit tényleg. Rossz családi háttér, hamar fel kell nőnie, aztán egy palotában találkozik a herceggel, aki beleszeret. Csak modern felfogásban.
Karakterek:
Sadie: Mint azt elmondtam az elején, nekem minden túl tökéletes volt, főleg Sadie. Tökéletesen viseli a rá hulló terhet, hogy gondoskodnia kell a saját anyjáról, mert ő újra a tiniéletét siránkozza vissza, ráadásul annyi felelősségtudat sem szorult bele, hogy a lánya által vett óvszereket használja... Na igen. Makulátlan a kinézete, mindenkit magába bolondít, mert minden főszereplő ezt csinálja, nem? A lényeg, hogy túlontúl hibátlan. Bár azért azt becsülöm benne, hogy tényleg végigcsinálta, segített az anyjának, nem aludt esetleg napokig, mert Jessica a szülés utáni depresszióra fogott mindent, és hagyta, hogy Sadie végezzen mindent. Nem csoda, hogy azt a nőt ki nem állhattam. Mint a rossz főpomponlányok az amerikai filmekben. Napi rengeteg órát dolgozott azért, hogy ne kerüljenek utcára és ne haljanak éhen. Pedig mikor megismerte Jaxet egészen biztos vagyok benne, hogy a srác szívesen fogadta volna, ha odaköltözik hozzá. De ő maradt a helyén, és elvégezte továbbra is a munkáját.
Jax: Nem hittem volna ezt se, hogy valakire, főleg nem egy zenészre azt fogom mondani, hogy nyálas, de Jax pont az volt. Egy papucs. Bocsánat a kifejezésért, de tényleg. Oké, egy szerelmes papucs, de na. Az egyetlen emberi cselekedete az volt, mikor elküldi Sadie-t azzal az indokkal, hogy nem illik a világába. Mondjuk ki se próbálta. Nem vitte el sehova, hogy ezt a következtetést le tudja vonni, de ok..
Marcus: Ő meg csak azért lett megalkotva, hogy legyen egy felesleges harmadik a sztoriban, és "választania" kelljen a lánynak.
Borító:
Végre egy pozitívum! Imádom. Egyszerűen nagyon jó. Szimbolikus. Anya, aki gitárművész, meg is jegyezte, hogy mi az a gitáros könyv, amit olvasok.
Nekem tetszik, bár én tényleg nem pártolom az embereket a borítón. (Persze van egy-kettő, aminek az tényleg "jól áll")
A cím betűtípusán esetleg változtatnék, kicsit túl egyszerű. Mondjuk a "levegő" szót mással írni vagy valami kis aprósággal mássá tenni.
De amúgy tetszetős!
Összességében:
Csalódtam.
Sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből az alapszálból, mint ezt a mondjuk ki... nyálas történetet.
Minden és mindenki túl tökéletes benne, és így elveszti a realitását az egész. Mintha egy modern tündérmesét olvastunk volna.
Oldalszám: 267
Kiadó: Maxim
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézetem:
Kedvenc idézetem:
"– Te vagy számomra… a levegő!
Elcsodálkoztam.
– A levegő?
Jax elvigyorodott.
– A barátnő az túl sekélyes lenne ahhoz, amit irántad érzek. Az elmúlt két hét olyan volt, mintha tőled függne, hogy kapok-e levegőt vagy sem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése