"„Belülről égtem. Gondolkodtam, mit tehetnék, hogy ezt a kínt tudatom mélyének sötétjébe toljam, és visszajuthassak közönyös, tompa állapotomba. Egyedül nem fog menni. Segítség kell. Muszáj megoldást találni.”
Emma elhagyja Weslynt és mindenkit, akit ott ismert; a Stanford egyetem hallgatója lesz, ahogy mindig is remélte. Korábbi énjének csak árnyéka, teljesen megváltozott. Össze van törve, és csak úgy lehet újra teljes egész, ha felismeri értékeit és megbocsát magának. Emma megtanulja, hogy az őszinteség nagyon tud fájni, jobban, mint az árulás, és az igazság ára az, hogy elveszti egyetlen igaz szerelmét.
A trilógia utolsó részét az olvasók az utolsó oldalig lélegzet-visszafojtva fogják olvasni."
Történt egyszer, hogy barátnőmnek a fél magánykönyvtárát kölcsönkértem, és hát ez is köztük volt, mivel a könyvtárban egy ideje nem találtam ezt a befejezőkötetet. Itt is köszönöm Dórinak. :)
Bár sajnos a munka miatt nem úgy haladtam vele, ahogy szerettem volna, de azzal nyugtatom, hogy lesz még rosszabb is, mikor egy cseppnyi időm sem lesz olvasni.
Mivel már olvastam az első két részt, bár már hónapokkal ezelőtt, kicsit furcsa volt ismét belerázódni a történetbe. Nem nagyon ragadt meg a 2. kötet vége, de aztán mégis beugrott.
Olyan, mintha egy új történetet kezdtünk volna, véletlenül Emma nevű lány főszereplésével. De erre szerintem majd a későbbiekben visszatérek.
Ez nem fog tetszeni a trilógia rajongóinak, de esküszöm nem olvastam még könyvet, amiben ennyit szenvedtek volna a főszereplők. Nem mondok újat azzal, hogy az elején hiányoltam Evant. Emma az előző rész végén otthagyja az eddig ismert helyszínt, Weslynt, és új életet kezd a szó szoros értelmében. Először fel sem ismertem. A csendes lányból, aki elviselte a napi veréseket már egy új ember lett. Aki iszik, nagyban éli a szexuális életét és partizik.
Eddig is volt önsajnálat rendesen a könyvben, de ebben a kötetben... Ha összeadjuk az első kettőben fellelhető szenvedést, és azt még megszorozzuk minimum hárommal, akkor talán megkapjuk az ebben lévőt. És ez engem nagyon idegesített. Össze sem lehet hasonlítani a második könyvvel! (Amit hozzáteszem, 5 csillagosra értékeltem.)
Nem volt semmi extra történés benne, inkább a főszereplőnk lelki világába pillanthattunk bele. És ezzel nem lenne semmi baj, 1.) ha történt volna mellette valami, nem csak a rengeteg értelmetlen buli (ahol nem történt semmi) és 2.) ha nem ugyanaz a lemez ment volna a csajban. Mégpedig így volt. Állandó önsanyargatás, öngyilkosság, önsajnálat... A köbön.
Tényleg. Nagyon sajnálom, hogy ezt kell leírnom és közölnöm veletek, de ez volt a legunalmasabb a három közül. Mikor Evan megjelent, akkor is csak a szenvedés volt, pedig még Sara és Jared is hamarabb jött össze megint, mint ők.
Nem... Egyszerűen nagyon mást vártam.
Boldogító lélegzet címmel...
És mit kaptunk?
Szenvedést magas fokon. Bénáztak és nem a cuki módon.
Karakterek:
Emma: Egyszerűen nem értem a csajt. Megvan mindene, és neki saját magát kell csesztetnie, mert nincs jobb elfoglaltsága. Bemeséli magának, hogy olyan, mint az anyja, meg mindenkinek pokollá teszi az életét, míg egyszerűen tényleg azt is csinálja. Persze mindenki eltűri, mert tökéletes a csaj azon kívül, hogy rettentően hülye.
Evan: Bevallom, az elején nagyon kedveltem, de a végére feltettem magamban a kérdést, hogy mennyire normális a srác. Rettentő papucs módon viselkedett. Értem én, hogy szerelem meg minden, de azért, hogy ne legyen egy csepp méltósága se a csaj miatt... Azt azért erősen kétlem.
Borító:
Ez se tükrözi a történetet, és az ajtó motívumon kívül semmi sem passzol a többihez. Mondjuk ez még nem is olyan gáz, még tetszik is. De nem ehhez a történethez. Ebben kábé annyi volt a boldogság, mint egy horrorban, ahol mindenkit megölnek. Ami még rettentően szörnyű, az a kanapé a hátulján. Csak nekem tűnt fel? Mindegy is, az a lényeg, hogy nem túl... szép. Olyan, mint a Simsben üresen.
Összességében:
Nagyon nem tetszett. Mást vártam, és bevallom, a főszereplőkkel is bajaim voltak. Egészen mások lettek, és nem jó irányba. Az egész könyvet a szenvedés járta át a lány részéről, na meg Evanéről is, mivel az egy pozitívum benne, hogy gyakran kaptunk a fiú szemszögéből is sorokat.
Oldalszám: 474
Kiadó: Maxim
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézetem: -
Kedvenc idézetem: -
 |
| Sajnos... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése