2016. július 17.

Komal Kant - Mire jó a rosszfiú?

HANGULAT                                MOLY                                         2015

"Mi a közös Ashtonban és Lucában? A világon semmi. Igaz, gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. Lucából azóta agyontetovált rocker srác lett, aki tesz rá, mit gondolnak róla a menők a suliban, a lányt viszont egyedül a népszerűség érdekli. Amikor Ashton helye meginog a gimis tápláléklánc csúcsán, dühítő módon Lucára szorul, aki persze egyáltalán nincs oda az ötlettől, hogy kisegítse az elkényeztetett pomponlányt − pláne úgy, hogy a pasiját kell alakítania! De ahogy egyre több időt töltenek együtt, és egyre több régi sérelmet tisztáznak, már nem az a kérdés, hogyan viseljék el egymást, hanem hogyan tartsák távol magukat (na meg a kezüket) a másiktól. Talán mégis van bennük valami közös…"

Megint jön a szokásos szöveg, hogy régóta szemeztem vele, de ez a legtöbb olvasmányommal így van. Rengeteget nézegetem még mielőtt igazán a tettek mezejére lépnék. Ezzel is így volt. Valószínűleg, ha Marcsi barátnőm magánkönyvtárában nem szerepelt volna, még halogattam volna egy darabig. De szerencsére nem tettem. 

Az összes LOL-könyvről nagyjából ugyanaz a véleményem, mondjuk lehet, hogy csak a Smith-gimi sorozatra igaz. Bírtam, de tipikusan egyszer elég elolvasni őket. 
De legalább az alaptörténetüket szeretem. 
Nem találkoztam még olyan könyvvel, ami a lány gimi-hierarchiáról való esését mutatná be. És már rég szerettem volna eggyel találkozni. 
Ashton a méhkirálynő a barátnőjével, Kance-szel a helyi gimiben. Az elvük, hogy nem vegyülnek a nyomikkal, aminek a táborát szerintük Luca Byron, a másik főszereplőnk erősíti. Ezt azért jó bemutatni, mert lehet, hogy nem ennyire nyilvánvalóan (legalábbis nálunk), de mindenhol megvan a klikkesedés. Mindenkinek van egy olyan ember, aki közel áll hozzá, és hozzájuk akár más ilyen párok csoportosulnak. Aztán lehet, hogy akad olyan ember, aki ebből teljesen kimarad, elvan a könyveivel, és a "nyomikhoz" tartozik, akitől mindig elkérik a "menők" a házit. Ez amúgy egy ritka rossz szokás, de van és létezik, nem lehet ellene mit tenni. 
A rossz legjobb barátnő tökéletes elemét szimbolizálja Kance, aki szemrebbenés nélkül elárulja az állítólagos besti-jét csak azért, hogy egyedül lehessen mindennek a tetején. Köcsög. Méghozzá nagyon. Így Asht mindenki elhagyja, a könyvtárban ebédel, egyedül Luca kénytelen vele beszélni, mert egyszerűen vicces, ahogy froclizhatja a lányt. 
A két főszereplő sokáig fel sem emlegeti egymás között a közös múltjukat, de mi mindennel tisztában vagyunk hála Ash történeteinek és Luca megjegyzéseinek. 
Talán a kamukapcsolatból igazit is lehet varázsolni, és olyan embereket mondhatnak majd barátuknak, akikről nem is gondolták volna...
Őszintén, a molyos értékelés alapján kevesebbre számítottam. 
Az eddigiek (LOL), amiket olvastam, olyan... gyerekesebbek voltak. Persze, mit mondom én 16 évesen azt, hogy gyerekes? 
Pontosítok. 
A szex szó eddig meg sem jelent az ilyen könyvekben. Nem, félre ne értsetek, nem azt mondom, hogy ettől aztán fú, de erotikus címkét kap, csak egyszerűen más LOL-os könyvben még említésszerűen se került bele. Itt meg aztán volt mindenféle. Ami mondjuk természetes, hiszen nagygimisekről volt szó. 
Oké, ez olyan mellékes megjegyzés volt tőlem, szóval akár delete is lehet. 
Szóval, nem volt rossz. Egynek mindenképp jó volt. 

Karakterek:
Ash: Rettentő nagy karakterfejlődésen ment keresztül a szemünk láttára. A hisztis picsából méhkirálynőből, akit csak a menőség éltetett egy tényleg szerethető és érzékeny lány lett, aki így sokkal értékesebb lett, mint volt. Az elején pusztán féltékenységből ráöntötte a kávét egy csajra, aztán a végén rájött, hogy az igaz szerelem az orra előtt volt egész végig. 
Luca: Én bírtam végig. A beszólásait, a humorát, a kedvességét. A kockahasát. Már túl tökéletes volt. De nembaj, legalább a könyvekben legyen egy ilyen srác, ha már a valóságban nem kapunk.

Borító:
Akkor itt egy kicsit kitérnék a cím fordítására. MI AZ ISTEN?! Az Impossible-ből, ami azt jelenti, hogy lehetetlen, hogy lett Mire jó a rosszfiú? ?  Na ez egy rettentően jó kérdés. Mondjuk erre nem tudom a választ, de nagyon ledöbbentett. Szerintem az eredeti cím ezerszer jobb, simán csinálhatták volna azt, mint a legtöbb könyvnél, hogy Impossible - Lehetetlen. Mondjuk tény és való, hogy elég semmitmondó a cím, drága Komal, de mit tudnánk tenni ellene. A Mire jó a rosszfiú? se jobb. 
Oké, de most térjünk vissza a borítókhoz. 
Borzalmas. 
Mondjuk a magyar borítónak az az egy pozitívuma van, hogy nem látszanak a szereplők arca. Oké, engedek, a magyar borító nem is annyira rossz, bár nem értem, hogy az Asht "alakító" csaj miért punkos? Éppen az a lényege, hogy a csajszi jókislány. (Többnyire.) De alapjában véve nem rossz. 
Viszont az itteni problémám a külföldi borító kiküszöbölte. De ott meg nekem Luca karaktere nem rosszfiús, hanem szimplán fiús. Csak kicsit... Uncsi az egész. A ferde cím nagyon bejön, de a magyar pacás megoldás jobban. Csak a csajt kéne photoshoppal mássá avanzsálni, és már tök szupcsi lenne. 

Összességében:
Egynek nem volt rossz. Sőt, élveztem, hogy ilyen témákat boncolgat. Iskola, klikkek, menők vs. nyomik, a gimi hierarchiája... 
Kevesebbnek gondoltam az elején, mint ami eredetileg volt, szóval pozitívan kellett csalódnom, de nem bántam. 
A látványos jellemfejlődés sem maradt el női főszereplőnk esetében.
Magyarán az egész könyv a rossztól nagyon messze állt, de erre nem adnék 5 csillagot.

Oldalszám: 314
Kiadó: Ciceró

Kedvenc karakter: Luca Byron

Kedvenc idézetem: 

"– Segíthetek? – kérdezte, és szép kék szeme tágra nyílt a csodálkozástól.
 – Lisztért jöttem.
 – Mi? – Ashton láthatólag összezavarodott, és kezével az ajtó felé nyúlt, mintha arra készülne, hogy bevágja az orrom előtt.
  – Mon-dom liszt – ismételtem lassan, szótagolva. – Adj lisztet!
 – Mire kell az neked?
 – Ki vagy te, a lisztrendőrség?"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése