Simone Elkeles - Tökéletes kémia

HANGULAT                                MOLY                                         2012

"Chicagó ​​külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek. A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen? 

 "– Ellis kisasszony? Ön következik. Mutassa be Alexet az osztálynak! – Ez itt Alejandro Fuentes. Ezen a nyáron, amikor éppen nem utcasarkokon lődörgött ártatlan embereket zaklatva, a város börtöneiben turnézott. Gondolom, mindenki érti, hogy mit akarok ezzel mondani. Van azonban egy titkos vágya, amit senki sem sejt róla… A titkos vágya… A titkos vágya az, hogy főiskolára mehessen, és kémiatanár legyen, mint ön, Mrs. Peterson. Brittany diadalmas mosolyt villant felém, azt gondolja, hogy ezt a kört megnyerte. Azt te csak hiszed, gringa! – Ő Brittany Ellis – mondom a szemek kereszttüzében. – Ezen a nyáron elment a bevásárlóközpontba, és új ruhákat vett, hogy felturbózza a ruhatárát, és apuci pénzén felkeresett egy plasztikai sebészt is, hogy felturbózza… izé… amit fel kell. Az ő titkos vágya pedig az, hogy egy mexicanóval randizhasson az érettségi előtt." 

 A játszma elkezdődött."

Imádom ezt a trilógiát már ősidők óta. Emlékszem, anno még a mostani évfolyamtársamtól, régi osztálytársamtól, Bogitól kértem kölcsön, aztán elolvastam még egyszer, mert annyira imádtam, de ennek már több éve, és úgy döntöttem ideje megint nekifognom, és újra találkozni a Fuentes testvérekkel. És milyen jól döntöttem! Bár minden részletre pontosan emlékeztem, ilyenkor mondom azt, hogy a memóriám nem szita, csak szelektív mégis új élményt adott. Nagyon mérges voltam arra az illetőre, aki kikölcsönözte a könyvtárból, és csak a többi kettőt hagyta ott nekem, de az igazat megvallva már annak is örültem, sőt, mikor blogos barátnőm által megismert barátnőm, Dóri megemlítette, hogy neki megvan, akkor rögtön el is kértem tőle a magánkönyvtárának felével együtt. Köszönöm, Dóri! 

Igaz, még munkában is voltam, de így sem kellett egy nap, hogy a végére érjek. Legszívesebben elbújtam volna a meló WC-jében, hogy befejezzem, de mivel ezt az ötletet elvetettem, maradt a tömegközlekedésen és az otthon való olvasás. De azért a kísértés nagy volt. 

Előrebocsátom, hogy rosszat nem tudok róla mondani. Csakis jót. 

De azért megpróbálok kritikus szemmel végigmérni minden részletet. 

Már az is nagyszerű, hogy az alaptéma, mondjuk ki, nagyjából a rasszizmusra épül. Legalábbis nekem valahogy ez jött át. A két népcsoport, nevezzük fehér amerikaiaknak és latin amerikaiknak őket. Mintha nem is egy nyelvet beszélnének, ami fogjuk rá, így is van. Némi spanyol keveredett az angoljukba. 

De most nem is azért vagyok itt, hogy erről magyarázzak. Mint Shakespeare Rómeó és Júliájának modernizált változata lenne a végén kevesebb halállal. (Már meg is van a cast: Rómeó - Alex, Júlia - Brittany, Dada - Isabel, Mercuzio - Paco, Paris - Colin. Rendező: szerény személyem)  A két főszereplő között zseniálisan érezhető a gyűlölet, ami nem sok írónak sikerül rendesen megírnia. Brit, akinek mindene megvan. Tökéletes kapcsolat, tökéletes család, tökéletes ház, tökéletes élet. Legalábbis látszólag. Alex, aki apja helyett apja az öccseinek, Carlosnak és Luisnak (akikről még hallunk a következő két kötetben!), magára vette a család terhét, a megtestesült rosszfiú, a déli lányok szíve érte ég, bandatag, drogdíler. Nem is különbözhetnének jobban, úgy gondoljuk. 

Külsőleg biztos nem. 

Viszont a címben is benne van: A kémia mindent legyőz. Oh, és nem a nemesgázokra, színesfémekre, halogénekre és más periódusos rendszer elemre értem, esetleg bármi másra, amit ezen a szent és érdekes tantárgy keretein belül ismerhetünk meg. Hanem a szerelemre. Bocsánat, ha elrontottam az örömödet, kedves olvasó, ha kémia szakkönyvet kerestél magadnak ezzel a címmel. 

És mi pörgethetné fel a történetet, ha nem egy fogadás. 

Ismerjük már ezt a kis elemet, és én személy szerint nagyon is szeretem annak ellenére, hogy tudom, mi fog kijönni belőle, de szerintem ti is sejtitek minden egyes alkalommal. 

A lehető legtöbb érzelmet kiváltotta belőlem ez a könyv. Mindenhol együtt tudtam érezni a szereplőkkel, utáltam őket, amikor úgy éreztek, örültem a dolgaiknak, mosolyogtam a beszólásaikon, sírtam, mikor az érzések már annyira eluralkodtak rajtam, hogy nem bírtam tovább. Szinte még mindig sokkban vagyok miatta, pedig még futni is elmentem, hogy kiadjam a feszültséget, és átgondoljam, mit is írjak az értékelésbe. Ehhez képest még mindig csak hebegek és terelem a témát, mert egyszerűen annyira tökéletes, hogy az már fáj. Sajnálom, hogy eddig nem a saját könyveim voltak, de most ünnepélyesen megígérem nektek, hogy megveszem én magam is, mert nekem ez kell, és remélem, hogy majd ti is így éreztek, miután elolvassátok. 

Az írónő stílusa imádni való, és a két szemszöggel még jobban át tudjuk érezni a két szereplő gondolatait. 

AJÁNLOM. AJÁNLOM. ÉS NAGYON-NAGYON AJÁNLOM. 

Karakterek:

Brittany: Tipikusan ő az az ember, aki megmutatja, hogy nem minden a külső. Tökéletes látszólag, de a kis burok mögé, amit ő és a családja építettek, nem sokan nézhetnek be, és akik véletlenül is bejutnak oda, sokkolódnak, hogy talán nem is olyan hibátlan az élete, mint az az ember hinné. Az elején sajnáltam is. Pedig leginkább irigykednem kéne rá, hiszen a külseje tökéletes. Az alakja, a haja, a bőre, az illata, az öltözködése... De mégsem lettem volna a helyében, hiszen ez mit sem számít, ha az ember olyan családban nő fel, ahol konkrétan belebetegszik az elvárásokba. A szülői szeretet valahogy kimaradt az életéből, de ő mégis erős maradt ennek ellenére is. A nővéréről is gondoskodott, ami egyáltalán nem egy plázacicás viselkedés. Most a szemem előtt lebeg néhány tinifilm tipikusan ilyen szereplője, aki minden percét egy áruházban tölti és vásárol. Elképzeltem hogy nézne a visszamaradott testvérére, hogy kezelné, és biztosan nem így, ahogy Brit tette. Bár egy női karakterről van szó, és azokra nem szoktam ilyet mondani, általában nagyon nagy bajom van velük, de itt... Egyszerűen csodálatos lány. És a sajnálat a végére átalakult csodálatra. Kiállt magáért és a saját boldogságáért, a tökéletes külsőt odadobta mindezért, és meg is értem, hogy belefáradt a tettetésbe, én már hamarabb feladtam volna, higgyétek el. 

Alex: Hohóóóóó. Na akkor most jön a fangirling énem. Az egy dolog, hogy Britet is a szívembe zártam, mint egyik kedvenc karakter, de Alex... Mint tudjátok, rosszfiúké a szívem, amiben Alex is benne van. Kitetovált rosszfiú. Az esetem. De emellett kedves, őszinte és önfeláldozó. Egyszerűen én már megszakadtam volna ennyi teher súlya alatt, mint amennyit ő cipelt egész végig. Imádtam. A srácot. A könyvet. Mindent. 

Borító:

Tökéletes. A karakterek passzolnak nem úgy, mint sok könyvön. Egyedül a betűtípust váloztatnám meg, ez olyan... Csillagok háborújás (plusz csillogás). Simán el tudnám képzelni valami kalligrafikus írással is, és az írónő nevét fehérrel úgyszintén. 

Összességében:

Ha eddig nem kezdtél volna neki, nem akarok parancsolgatni, de egyáltalán nem fogod megbánni. Szóval uccu neki! Főleg, ha szereted az ilyen témát. Simone könyve a number one! (Sok-sok másik között...) Imádom, és van egy olyan érzésem, hogy ez az érzésem megmarad... örökké. 

Oldalszám: 412
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Alejandro (Alex)  Fuentes, Brittany Ellis, Paco

Kedvenc idézetem: 

"– Por favor, Mamá – mondom bőszen. – Hiszen csak csókolóztunk!
 – Alejandro, a csókolózás ahhoz vezet, hogy majd még niñokat csináltok nekem!"

Mi másra vártatok ezek után? :D