K. A. Tucker - Tíz apró lélegzet

HANGULAT                                MOLY                                         2014

"Négy ​​évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból. Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti."

Már láttam egyszer-kétszer molyon a borítóját, de alaposabban sosem néztem meg, ne kérdezzétek, miért. Egyszer aztán a kezembe akadt egy 20%-os kupon a Libribe, mit csináltam volna. Szalasztottam volna el a lehetőséget? Naneeeem. Barátnőmnek, Briginek felajánlottam, mivel ezt még akkor vettem, mikor itt volt, de ő nem akarta elhasználni, így rajtam volt a sor. Gondoltam, szuper. Megveszem Tavi Kata sorozatának második részét, eddig úgysem a sajátom volt, amit olvastam. Hát naná, hogy pont nem volt az a kötet. Hát akkor legyen a harmadik, majd egyszer megveszem a kettőt is. Persze, hogy az sem volt éppen raktáron. Ilyen az élet. Pech. De minden rosszban van valami jó is, nem? Végignéztem a polcokon, mert tényleg nem akartam elszalasztani a lehetőséget. (Igazi könyvmoly, nemde?) Így akadt a kezembe a könyv. Adtam Brigi véleményére, aki szerint eszméletlen (na meg azt hiszem a fülszövegben lévő 1D rész is megvett magának), nem sokat haboztam, mentem is a pénztárhoz. Feltettem a polcra, volt még egy trilógia, amit ki akartam olvasni, így egy ideig csak néztem. Aztán könyvtárban is jártam, onnan egy rövidke, vékony könyvet végeztem ki még ezelőtt. Aztán jött a nagy kérdés: Mit olvassak? A választékom szerencsére (vagy szerencsétlenségemre) nagy volt, és egy ideig azt gondoltam: A sajátom, úgyis megvár. De nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Levettem, mert már eszméletlenül érdekelt, mi rejtőzhet a lapok mögött.

Csak tíz apró lélegzet.

Felmerül a kérdés, hogy mihez vezet csupán tíz apró (akkor már miért nem mély) lélegzetvétel. 

"Tíz apró lélegzet. Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!" 

Kacey és húga elmenekül a gyámjai házából, hogy új életet kezdhessenek, ahová nem megy utánuk a múltjuk. Új albérlet, új szomszédok, új város, de még ez sem mulasztja el a lány rémálmait esténként. Túl hamar kellett felnőnie. Az ember húszévesen jó esetben egyetemen tengeti mindennapjait szerető szülőkkel maga mögött támaszként. És ehhez még hozzájön a trauma okozta mély seb, amiket több módszerrel is megpróbált átvitt értelemben bekötözni. Drog, pia, érzelemmentes szex... Egy ideig ment, de rá kellett döbbennie, hogy nem egyedül van ebben a helyzetben. Húgára is figyelnie kell. 

Kacey Cleary, a lány, aki izmos pasasok seggét képes szétrúgni másodpercek alatt, hatalmas kőfalat emelt a szíve, és konkrétan az egész lénye fölé. A költözésig... Az új életében ugyanis rá kell eszmélnie, hogy szüksége van segítségre, barátokra. Kezdetben megteszi a szomszéd cicababa irreális szőke hajjal és lufi nagyságú mellekkel. 

Megmondom őszintén, az elején nem tudtam, mit szóljak a könyvhöz. Reménykedtem benne, hogy több mondanivalót is tartalmaz majd, mint a 350 oldalnyi siránkozás.

És igen. Tartalmaz.

Ha már csak a karaktereket is figyelembe vesszük. Talán itt az a fő mondanivaló, hogy ne ítéljünk a külső alapján. Legalábbis Ciklonnál biztos. Ő a fentebb említett plasztik maca. A karakterére később kitérek majd bővebben is, de annyit mondanék róla, hogy első pillanatban tényleg nem hittem volna, mikor megjelent, hogy ő teljességgel pozitív szereplő lesz. Mit hittetek róla a pár sorral fentebb leírtak alapján? Minimum Kacey vetélytársaként jöhetne szóba, de barátként? Főleg nem rossz háttérrel lévő anyukaként nem, akinek mindene a gyereke. (Aki már olvasta, leszögezném azért, hogy persze, azért tudjuk, mit csinál azokkal a lufi nagyságú mellekkel, de hát a végén minden más lesz.) 

És ne ítéljünk el úgy embereket, hogy nem gondoljuk át az ő szemszögükből is a dolgot. Bármit ártottak is nekünk, bárhogy is utáljuk mi ezért a tettekért őket, lehet, hogy nekik még rosszabb. Lehet, hogy ők jobban utálják magukat azért, amiket tettek, mint ahogy mi őket. 

És persze a legfontosabb. 

Nem szoktam köszönetnyilvánításokat elolvasni, de ennek az utolsó bekezdése pár szava megfogott, így mégis megtettem. Ezt inkább idézem, úgy a legjobb szerintem:

" Az ittas vezetés és következményeinek témája mindig is halálra rémisztett. Most, hogy gyerekeim vannak, el sem tudom mondani, mekkora méreteket öltött ez a félelem. Életek vesznek el, jövők mennek tönkre és szívek törnek össze mindennap hála az olyan döntéseknek, amiket az olyan emberek hoznak, akik nincsenek abban az állapotban, hogy felelős döntéseket hozzanak. Ha ez a könyv egyetlen embert is megakadályoz abban, hogy pár ital után volán mögé üljön, akkor sikerült elérnie valami monumentálisat."

Szóval lelki tartalma mindenképp volt a dolgoknak. 

De nem csak ennyi pozitívuma volt az olvasásának. A történet egyedi volt, ahogy a karakterek is. A végén, mikor a kezelésen arról volt szó, hogy Kacey Trent egyik módja volt a feldolgozásának, akkor könnyek csordultak a szememből. Végig megvolt az olvasó figyelmének, az én figyelmemnek a fenntartása. Nem tudtam eldönteni, most akkor boldog vagy szomorú lesz a végkimenetel. Miközben olvastam, ezerféle elméletet gyártottam, az biztos. (Persze, közben reménykedtem a happy endben.) 

Na meg a fordulatok...

Nem bántam meg, hogy megvettem. 

És csak gondoljatok ezekre a tanulságokra, akadályozzátok meg, hogy ugyanez történjen, ha vesztek tíz apró lélegzetet.  

Karakterek:

Kacey: Bevallom, az elején nem szerettem. Részben megértettem, miért is ilyen, hiszen elvesztett oly sok embert, akit szeretett. Bátor volt, de néha önző is. Igaz, amit a végén a húga a szemére vetett. Miközben megpróbálta feldolgozni az esetet, elfeledkezett a húgáról, aki szintén ugyanúgy átélte a helyzetet.De erős is volt, amiért nem adta fel. Egyszóval a végére elfogadható személyiség lett belőle. 

Trent: Nem sok férfi főszereplőnél érzem azt, hogy homály fedi, de nála ez volt. Az egyik pillanatban még azt hittem nyitott könyv az élete, csak simán próbálja megszerezni a lányt, akivel a mosókonyhában találkozott. Mondja, hogy lassítsanak, aztán ráveti magát Kaceyre. Mintha két személyisége lett volna. Nem volt rossz srác, az tény, de emiatt a kétértelműsége miatt nem választanám pasimnak. 

Borító:

Ez a másik, amiért sok ideig kételkedtem benne, hogy jó ötlet-e elolvasni. Olyan furcsa. Legalábbis első pillantásra. Egy éppen merülő lány. 

De mikor jobban megnéztem már tetszett. Értelmes ez egyáltalán? 

A borítón lévő apró vízeffektusok... Imádom. 

Nem, azt hiszem, már tényleg ellentmondásos vagyok, de még mindig magában tart a könyv, szóval nem csoda, ha sokkban vagyok.

Összességében:

Te sem fogod megbánni. Olyan érzelmek vannak benne, amiket máshol nem találsz. Karakterek, akiket az elején homály fed, de aztán mindenre fény derül. Tanulságok, amikre jó, ha hallgatsz.

Ne feledd!

Csak tíz apró lélegzet.

Oldalszám: 352
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Livie Cleary

Kedvenc idézetem: 

"– Mi az? Attól félsz, hogy majd arra ébredsz, hogy a matracodhoz vagy ragasztószalagozva?
 – Nem. – […] – Félek, hogy fájdalmat fogok okozni neked."

Nem is kérdés.. :)