"Egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat…
Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély.
Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt, ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.
A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.
Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat."
Mióta megjelent már azóta szemeztem vele, de még nem léptem a tettek mezejére egészen idáig.
Így befejezve a trilógiát kijelenthetem, hogy ez volt a kedvencem. Az első is meglepően jó volt, ugyanis én nem szeretek E/3-ban olvasni, de mikor belekezdtem Sarah könyveibe, egyszerűen el is felejtettem, hogy ez külső szemlélő alapján van írva. Annyira magával ragadott.
Ez még jobban.
A harmadik testvér lépett most színre, vagyis inkább féltestvér. Juliana Fiori, akit az apja halála után testvérei, Ralston márki és Nick St. John vett magához. Már a trilógia elején is beletekinthettünk a lány karakterébe, tulajdonképpen miatta is indult el a márki története is, hiszen azért fogadta fel Callie-t, hogy segítsen a húgának beilleszkedni a londoni nemesekhez.
Férfi főszereplőnk is valamelyest kötődik az eddig történtekhez, hiszen ő a második részben megismert Georgianának a bátyja. És szerintem nagyon jó, hogy így összevarrják az eddigi kötetekkel.
Juliana nem épp a megfelelő párjelölt a hercegnek, aki ügyelni szeretne a bepiszkolhatatlan jó hírére, mert ugye tudjuk, hogy az jelent mindent az akkori Londonban. Főleg így, hogy a húga házasságon kívül lett terhes... Egyszerűen nem szerethet bele a lányba. Sőt, nem is szabadna vele mutatkoznia. De azért egy kis fogadásba belemegy, mivel úgyis tudja, hogy Juliana két héten belül nem tudja neki megmutatni, hogy szenvedéllyel jobb élni. Cserébe ő megtanítja a lánynak az etikettet, legalábbis próbálkozik, mivel Juliana nem igen akarja azokat betartani.
Botrányokat botrányok követik, amikről London elitje minden nap koptja a száját. A tóba esés, anyja megjelenése, bálok, eljegyzések...
Egy rendkívüli történet, ami során visszarepülhetünk a 19. század rendjébe, rangokba rendeződhetünk, és átérezhetjük az akkori kötelességeket és terheket.
Mindenképp ajánlom azoknak, akik szeretik az ilyen típusú időutazást!
Karakterek:
Juliana: Egy cserfes lány, aki nem hajlandó szabályok szerint élni. Ezzel én is egyet tudok érteni, valahogy a határok betartása nekem sem mennek. Könnyen azonosulni tudtam Julianával. Humoros, és más mint a legtöbb könyvben olvasott főszereplők. Az az igazság, hogy a szívemhez nőtt a karaktere.
Simon: Ez furcsa lesz, de a pasast viszont nem szívleltem. Karót nyelt egy fazon az biztos, de hát ez a kötelessége, hogy biztonságban tartsa a családját. Ebben az esetben meg tudtam érteni a viselkedését, bár ez nem jelenti azt, hogy meg is kedveltem...
Borító:
Szerintem szép, teljesen illik ide. Egyedül egy ronda színfoltot látok a nő bőrén, ami narancssárgásabb a többi részénél, hopp egy kis baki.
De amúgy tetszik. A betűtípus szép, a színek is.
Összességében:
A trilógia legjobb része és egyben befejezőkötete. Szerethető főszereplőnő, és aki viszolyog az E/3-as olvasástól még annak is ajánlom, hiszen én sem vagyok oda nagyon a külső szemlélővel írt könyvekért. De ez egyszerűen elfelejteti az emberrel, hogy nem E/1-es a szerkezete.
Különleges történet, ami visszarepít a 19. századba, és a könyv végig el sem ereszt. :)
Így befejezve a trilógiát kijelenthetem, hogy ez volt a kedvencem. Az első is meglepően jó volt, ugyanis én nem szeretek E/3-ban olvasni, de mikor belekezdtem Sarah könyveibe, egyszerűen el is felejtettem, hogy ez külső szemlélő alapján van írva. Annyira magával ragadott.
Ez még jobban.
A harmadik testvér lépett most színre, vagyis inkább féltestvér. Juliana Fiori, akit az apja halála után testvérei, Ralston márki és Nick St. John vett magához. Már a trilógia elején is beletekinthettünk a lány karakterébe, tulajdonképpen miatta is indult el a márki története is, hiszen azért fogadta fel Callie-t, hogy segítsen a húgának beilleszkedni a londoni nemesekhez.
Férfi főszereplőnk is valamelyest kötődik az eddig történtekhez, hiszen ő a második részben megismert Georgianának a bátyja. És szerintem nagyon jó, hogy így összevarrják az eddigi kötetekkel.
Juliana nem épp a megfelelő párjelölt a hercegnek, aki ügyelni szeretne a bepiszkolhatatlan jó hírére, mert ugye tudjuk, hogy az jelent mindent az akkori Londonban. Főleg így, hogy a húga házasságon kívül lett terhes... Egyszerűen nem szerethet bele a lányba. Sőt, nem is szabadna vele mutatkoznia. De azért egy kis fogadásba belemegy, mivel úgyis tudja, hogy Juliana két héten belül nem tudja neki megmutatni, hogy szenvedéllyel jobb élni. Cserébe ő megtanítja a lánynak az etikettet, legalábbis próbálkozik, mivel Juliana nem igen akarja azokat betartani.
Botrányokat botrányok követik, amikről London elitje minden nap koptja a száját. A tóba esés, anyja megjelenése, bálok, eljegyzések...
Egy rendkívüli történet, ami során visszarepülhetünk a 19. század rendjébe, rangokba rendeződhetünk, és átérezhetjük az akkori kötelességeket és terheket.
Mindenképp ajánlom azoknak, akik szeretik az ilyen típusú időutazást!
Karakterek:
Juliana: Egy cserfes lány, aki nem hajlandó szabályok szerint élni. Ezzel én is egyet tudok érteni, valahogy a határok betartása nekem sem mennek. Könnyen azonosulni tudtam Julianával. Humoros, és más mint a legtöbb könyvben olvasott főszereplők. Az az igazság, hogy a szívemhez nőtt a karaktere.
Simon: Ez furcsa lesz, de a pasast viszont nem szívleltem. Karót nyelt egy fazon az biztos, de hát ez a kötelessége, hogy biztonságban tartsa a családját. Ebben az esetben meg tudtam érteni a viselkedését, bár ez nem jelenti azt, hogy meg is kedveltem...
Borító:
Szerintem szép, teljesen illik ide. Egyedül egy ronda színfoltot látok a nő bőrén, ami narancssárgásabb a többi részénél, hopp egy kis baki.
De amúgy tetszik. A betűtípus szép, a színek is.
Összességében:
A trilógia legjobb része és egyben befejezőkötete. Szerethető főszereplőnő, és aki viszolyog az E/3-as olvasástól még annak is ajánlom, hiszen én sem vagyok oda nagyon a külső szemlélővel írt könyvekért. De ez egyszerűen elfelejteti az emberrel, hogy nem E/1-es a szerkezete.
Különleges történet, ami visszarepít a 19. századba, és a könyv végig el sem ereszt. :)
Oldalszám: 416
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Juliana Fiori
Kedvenc idézetem:
"Juliana életében nem látott még ekkora barmot."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése