Mikor két hatalmas könyvmoly találkozik

Szép jó délutánt mindenkinek!

Bár még csak most történt, és ebben a pillanatban értem haza a pályaudvarról, ahova barátnőmet, Bree Silvert (eredeti nevén Brigit) vittem ki a buszpályaudvarra. Két csodálatos napot töltöttünk együtt, de ne szaladjunk ennyire előre. 

Talán kezdhetném ott, hogyha nem lennék ekkora facebook megszállott, na meg nem lépek be ennyi csoportba, nem jelentkezem önként egy könyvmolyos csetcsopiba, akkor sosem ismerkedtünk volna meg. De szerencsére nem így történt. Mit ne mondjak, elég aktív csoport, és nem csak a könyvekkel kapcsolatos élményeinket beszéljük ki, de többek között azt is. Szeretem benne, hogy nem ment át "Ápoljuk egymás lelki világát" üzenetváltásba.  Nagyon megszerettem, és imádom olvasgatni az üzeneteket, akkor is,  ha nem szólok jómagam bele (ami igazán ritkán van). Az emberek jófejek, pár nap múlva meg egy kisebb csoporttalit is összehozunk. (Ami miatt amúgy egy kicsit izgulok, mert Pest melletti lakosként kezembe vettem a szervezést.) 

De térjünk vissza a lényegre. 

Sok-sok beszélgetés után Brigi kérdezte, hogy mit szólnék ahhoz, hogyha a szülinapom utáni hétvégén feljönne Budapestre és vásárolgatnánk meg ilyenek. Először csak egy napra terveztük, de hát abból egy nagy pizsiparty lett. És hozzáteszem, hogy még akkor nem is taliztunk. És ennek nagyon örülök. Mármint... Hogy a sok ember között, akik a neten vannak, találtam valakit akiben ennyire megbízom, és ő is megbízik bennem... Nagyon jó érzés az biztos. 

Rengeteget tervezgettük. Én is, ő is... 

Brigi (bal) és én (jobb) 

Szombaton korán reggel felszedtem Brigit a Népligetnél, aztán gondolta, ha már jön Pestre, akkor személyesen át is venne egy könyvet, amit valakitől meg akart venni. Elintéztük. Ledobtuk a cuccát a nagyimnál, így Brigi az egyik családtagommal találkozott is. 

Nem túlzok, ha azt mondom: Bejártuk egész Pestet. 

Lecsekkoltuk a sulimat a Deák téren (sajnos még mindig áll..), aztán elindultunk sétálva az Astoria felé, hogy végigmenjünk a sok antikváriumon. Reménykedtünk benne, hogy találunk valamit, de a szerencse most nem állt mellénk, semmi extra nem volt, így a Kálvin térre érve mentünk is a WestEndbe, hogy meglátogassuk a Könyvmolyképző boltját. Nekem még kellett két pecsét a tízből, hogy egy ingyen könyvet kapjak, azt mindenképp szerettem volna akkor pótolni. Sikerült is. Brigi egy Helló, Hamupipőke! kötettel gazdagodott, én meg megvettem a szeretett Amikor esik...-emet, amit nem sajátként olvastam anno. A könyvvásárláshoz egy nagy shoppingparty is csatlakozott, ruhákat is vettünk. Sétáltunk a Margit-szigeten, néztük a Dunát, fotózkodtunk, amiket aztán az Árkádba érve elő is hívtunk. Még egy kicsit vásároltunk, vacsoráztunk, aztán mentünk a busszal hozzánk, ami csak óránként jár, szóval úgy kellett mindent időzítenünk. De mit ér egy este filmnézés nélkül? Jó könyvmolyként olyat választottunk, amit már olvastunk is. A Rubinvöröst. Nem is kell mondanom, rettentően elfáradtunk a hosszú sétálásban, én a film felénél bealudtam, aztán végül ki is kapcsoltuk azzal a gondolattal, hogy másnap végignézzük. (Ismerős érzés? Velem valahogy mindig így végződik, mikor egy barátnőm alszik nálam.) Szép remények... Hát másnap nem Trónok harcához vezetett az utunk? Dehogynem. De annak is csak a feléig, mert utána mentünk a nagyimhoz ebédelni, Már alig pár közös óra maradt hátra, de azt is kihasználtuk. Elmentünk megint a könyvesboltba, ahol én találtam magamnak egy újabb drágaságot, méghozzá a Tíz apró lélegzetet. (Valaki olvasta már? Vélemények?) 

Nem sokkal azután viszont indultunk is vissza a Népligetbe, mivel barátnőm busza indult nemsokára. Megölelgettük egymást még egyszer utoljára, aztán viszont felszállt a buszra. Azzal búcsúztunk egymástól, hogy mindenképp csinálunk még ilyet, mert eszméletlen jó volt.

Elfáradtunk, ez tény. De megérte minden perce, és hálás vagyok, amiért ilyen barátnőt szereztem annak hála, hogy szeretek olvasni. :)