"Graham Douglas rögtön odavolt Emma Pierce-ért, amint legutóbbi filmje forgatásán megismerkedtek, ám a lányt a szupersztár Reid Alexander szemelte ki magának. Miután Graham minden tőle telhetőt megtett, hogy ne szeressen bele Emmába a forgatás alatt, kap még egy esélyt, amikor véletlenül összetalálkoznak New Yorkban, és ezúttal ki is akarja használni a lehetőséget.
Emma Pierce feláldozta ígéretes hollywoodi karrierjét, hogy átlagos lányként élhessen. Azt hitte, úrrá lett érzésein a két ellentétes fiú iránt, akik legutóbbi filmje forgatásán vetélkedtek a szívéért, ám a sors egy manhattani kávézóba sodorja, ahol szembe találja magát azzal a sráccal, aki még mindig hiányzik neki.
Brooke Cameron épp most élt túl egy három hónapos forgatást az irtó vonzó, irtó arrogáns exével: Hollywood ügyeletes szépfiújával. Idősebb és bölcsebb fejjel Brooke most jó barátját, Grahamet szemelte ki magának, és csak egyetlen akadály áll az útjában: Emma, az a lány, akit Graham nem bír elfelejteni.
Reid Alexander egyetlen szóval össze tudja foglalni az életét: unalmas. Nem sok tennivalója akad az interjúkon, fotózásokon és legutóbbi filmje premierjén kívül. Szüksége van valami elfoglaltságra, de arra álmában sem gondol, hogy még mindig morcos exével fog összeállni, és közös erővel próbálják meg elérni a céljukat: Graham és Emma szakítását."
Most végre elérkezett az alkalom, hogy a könyvnek, ami miatt megnyitottam az egész blogot, a folytatását is elolvassam.Mindig néztem a könyvtárban, hátha megvan, de sose volt bent. És most tádámm. Csodák csodájára.
Nem is tudom, mit mondjak róla.
Az az igazság, hogy az első mérföldekkel lekörözi. Sajnos. Kevés történés volt, de az biztos, hogy én a végére akartam járni. Leginkább csavarva vannak a szálak, most már négy szemszögből is figyelhetjük az eseményeket. Rögtön a nagy csattanó után, ami az első rész befejezése volt, miszerint Graham egy apuka inkább a belső dolgokra hajtottak rá, mintsem a a történések vezetésére.
Az egész könyvnek egy központi dolga van, méghozzá az, hogy Brooke és Reid szét akarja robbantani a szerelmeseket, Grahamet és Emmát.
De én pont ezért nem tudtam abbahagyni.
Végig az a kérdés lebegett a fejem felett: Sikerülni fog majd nekik? Vagy elég erős a kettejük kapcsolata?
Na ez egy rettentő jó kérdés, és ebből jönnek a szálak.
Négyféle kapcsolat van itt. Graham és Emma együtt vannak. Brooke szerelmes Grahambe. Reid Emmába. Brooke és Reid pedig egy időben jártak és van közös múltuk. Mi ez, ha nem valami spanyol szappanopera kérem szépen!
Egy pozitív oldala volt annak, hogy ennyi szemszögből nézhettük az eseményeket, mégpedig az, hogy Brooke-ot most már nem valami ringyóként kezeltük, legalábbis én, hanem megértettük, mit miért csinál.
Tényleg nem lehetett tudni, hogy akkor most mi lesz a vége. Én minden pillanatban mást gondoltam. Volt, hogy biztos voltam Reidék sikerében, de volt, mikor bíztam az igaz szerelem mindent legyőz dumában.
Az egyetlen hibája tényleg az volt, hogy különösebben semmi extra nem történt. Csaknem 350 oldalon keresztül Brooke és Reid összeesküvése volt a téma és a kísérleteik, hogy szakítsák szét Emmáékat.
Azt viszont már nem árulom el, végül mi is lett a vége, az legyen meglepetés.
Karakterek:
Emma: Most igazából nem is rajta volt a hangsúly, hanem inkább Grahamen, nem is tudom, miért őt tettem elsőnek. A karaktere ugyanolyan maradt. Kedves, csendes, mindenkivel törődő.
Graham: Az, hogy apuka még jobban hozzátesz az elismerésemhez. Bár rosszfiúké a szívem, valamiért itt inkább őt választanám, ha lehetne. Illik Emmához, ugyanolyan kedves, és mindenkivel törődik. Nem nagyképű, ahogy azt egy híres emberről mindenki feltételezi.
Reid: Továbbra sem az anyukák kedvence, az tetszett, hogy ugyanolyan maradt a "szerelem" után is. Vagyis igazából... Ő az a karakter, akit én nem értettem. Az egyik pillanatban a tipikus rosszfiú, aztán a másikban pedig vissza akarja szerezni Emmát. Ki lát ebben logikát?
Brooke: Az első részben ő csak mellékszereplő volt, de itt most nagyobb helyet kapott. Leginkább az érzéseit ismerhettük meg és a múltját, ami Reiddal volt kapcsolatos leginkább. Mint azt már említettem, megszeretni nem szerettem, a logikáját meg nem értem, de legalább már megértettem, miért ilyen.
Borító:
Hasonló az elsőjéhez. Ott is szintén kezeket ábrázolt, ami nagyon tetszett.
Egyszerű, de nagyszerű.
No more comment.
Összességében:
Történés az nem nagyon volt, érzelmek annál inkább. Most az írónő egy bizonyos cselekményre tette a hangsúlyt, mégpedig Graham és Emma kapcsolatára, akiket Brooke és Reid akar szétrobbantani.
Szerencse, hogy nagyjából minden második pillanatban máshogy éreztem. Sikerül? Nem sikerül nekik? Így aztán pont ezért letehetetlen. Az ember minél hamarabb meg akarja tudni rá a választ, de azért több cselekményt hiányoltam belőle.
Oldalszám: 338
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Graham Douglas
Kedvenc idézetem:
"Hozzád tartozom. Nincs senki más. Csak arra vágyom, hogy ott legyek, ahol te vagy."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése