"A szókimondó, és meglehetősen szabadszájú középső Fuentes testvér, Carlos, nem találja a helyét Mexikóban, ezért a család visszaküldi Amerikába Alex és Brittany közelébe, hogy távol tartsák a bajtól. Ami természetesen Coloradóban is rátalál. Már az első hetekben összeakasztja a bajszát a helyi kábítószer kereskedőkkel, ráadásul megismerkedik egy különös lánnyal, aki szabadidejében hegyet mászik, autót szerel, és meleg a legjobb barátja. Carlos úgy gondolja, hogy Kiara Westford túl jó hozzá, ezért igyekszik érzelmileg nem belebonyolódni a kapcsolatba. Kiarát viszont elvarázsolja az a néhány pillanat, amikor Carlos az igazi énjét mutatja meg. Szó szerint fájdalmas az egymás felé vezető út. Vajon mindketten túlélik a közeledést?"
Mint azt a trilógia első részénél is említettem: Egyszerűen elképesztő. Imádom. Nincs mese. Ezért úgy döntöttem, itt az ideje az újraolvasásnak.
Szerintem minden alkalommal ezt mondom, de tényleg, rettentő jó volt elolvasni (újra) Carlos történetét. Stílusában hasonlít az elsőhöz, de mégis más. A helyszíntől elkezdve, a karaktereken át egészen a szituációig.
A fiú eldöntötte, hogy nem lesz szerelmes... már soha miután megégette magát egy Destiny nevű lánnyal. Bár látta, hogy Alex elkezdte az egyetemet, és a volt kémiatanára szerint jó útra lépett, Carlos szerint simán puhapöcsű lett. Nem akar ugyanolyan lenni, mint a bátyja. Aki egyszer mexikói volt, bajos bandatag, az az is marad élete végéig.
És pontosan bemutatja ez a trilógia, hogy nem így van. Egyszerűen csak el kell határozni, ami talán még a könnyebb lépés, megcsinálni aztán meg na pláne de nehéz, de mindenképp megéri.
Ismerjük azt a fajta tinit, akinek tele a hócipője azzal, miket dirigálnak neki mások. Carlos is pont ilyen. Sőt, talán mind voltunk ilyenek. Humoros, reális történet, nagyszerű szókinccsel. A két szemszöget jól el lehet különíteni egymástól. Kiara szemszöge nem fiús, de Carlosé sem lányos. Mondhatni tökéletes.
Egyedül egy kicsit finomítottam volna rajta, talán nagyobbat csattant volna a vége, ha Kiara szemszögében nem beszélnek a bökkenőről, hiszen így már nem aggódunk Carlosért. Nem ver annyira a szívünk, mintha gőzünk se lenne az egészről, és hirtelen derülne ki az egész. Bár meglehet, valósághűség szempontjából viszont jó húzás volt. Hiszen akkor csak ráztuk volna a fejünket, hogy ez nem lehet csak véletlen egybeesés.
Nem mondok újat azzal, hogy kijelentem: Az egyik kedvenc könyvem. Mindenkinek ajánlom, minden pillanatban.
Vicces, sőt bevallom, egy hétig minimum anyámat mi'amá-ztam a könyv miatt, és meglehet, hogy egy párszor locó-nak neveztem a dilis öcsém... Lehet, hogy a könyvnek tényleg ekkora hatása van? Naná.
Karakterek:
Carlos: Imádom a karakterét. Rosszfiús, és a végére se lesz papucspasi belőle. A humora elképesztő, többször is felnevettem, nem csoda, hogy sok-sok olvasónak (akikkel beszélgettem) ő lett a kedvenc Fuentese. Meg is értem. Rosszfiúké a szívem, mondtam már?
Kiara: Simone-ban még azt csodálom, hogy képes volt három különböző lányt (ezt most úgy mondom, hogy az értékelésekkel el vagyok csúszva a nyaralás miatt, így már a Láncreakció-t is olvastam) megalkotni. Kiara egy cseppet sem hajaz Brittanyre. Fiúsabb, autót szerel, nem a plázában tölti minden egyes percét, nem a külsőségek izgatják, de mégis érzékeny. Talán vele tudtam legjobban szimpatizálni a három lány közül. És hát nem mondhatjuk rá, hogy hibátlan.
Borító:
Az egyetlen negatívum a kritikában a borító. Kérdem én. Mikor volt ilyen jelenet? Oké, hogy autók meg minden, de nem... Ráadásul a pasasról több kilóméterről is lerí, hogy nem egy Mexicano. Ha már nagyon csókolózósak akarunk lenni, na meg kocsis, és még színesebb bőrű pasit is akarunk rátenni, akkor én simán azt el tudnám képzelni (sőt még a fejük sem látszana), hogy mindketten együtt kocsit szerelnek (a kocsi alatt), és a pózukból látszik, hogy elég közel vannak egymáshoz, szóval kimondottan nem smárolós a kép, de mégis... El lehet róla képzelni. Szóval szerintem ez sokkal jobb felállás lett volna már az eredeti borítónál. De legalább már annyira nem csillog a cím, de nekem még mindig Star Warsos egy kicsit.
Összességében:
Csak ismételni tudom magamat. Imádni való. A stílus, a történet, a karakterek... Ajánlom mindenkinek, hogy kezdjen bele a trilógiába, imádni fogja, azt garantálom.
Oldalszám: 364
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Carlos Fuentes, Kiara Westford
Kedvenc idézetem:
Kedvenc idézetem:
"[…] – Köszönöm.
– Mit köszönsz?
– Hogy nem úgy bánik velem, mint egy bűnözővel."
 |
| Szerintem ezt már előre tudtátok :D |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése