"A legifjabb Fuentes testvér mindent elkövet, hogy a családját megvédje. Luis Fuentest mindig távol tartották a bandaháborúk erőszakos világától, amely a bátyjai életét megmérgezte. Luis így máshol kockáztatja az életét – hol hegyet mászik a Sziklás-hegységben, hol űrhajózásról álmodik. Mindegy, csak jöjjön az adrenalinlöket.
Nikki Cruz három szabályhoz tartja magát: minden fiú hazudik, hogy megkapja, amit akar, ne bízz olyan fiúban, aki azt mondja, hogy szeret, és soha, de soha ne randizz Fairfield déli részén élő fiúval. A szülei ugyan Mexikóból származnak, de orvosgyerekként inkább tartozik az előkelő északiakhoz, így az iskolában nem vállal közösséget a Latin Vér tagjaival. Aztán amikor Alex esküvőjén összefut Luis Fuentesszel, hirtelen kedve támad megszegni a maga által felállított szabályokat.
Luis számára először az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy elérje, Nikki újra esélyt adjon egy déli oldalon élő srácnak, de aztán felbukkan az életében Chuy Soto is, a Latin Vér új vezetője. Chuy egy igen kínos titkot tár fel Luis előtt a Fuentes családról, így a fiú kételkedni kezd mindenben, amit valaha hallott, tanult. A Nikki iránt érzett szerelme elég lesz-e ahhoz, hogy távol maradjon attól a sötét és kegyetlen világtól, amelynek a peremén pengeélen táncol?"
Bevallom, a trilógia első olvasásából ebből emlékeztem a legkevesebbre. Néhány momentum ugyan megmaradt, de nem sok, így tényleg örültem, mikor ide értem. Az első két kötetnél majdnem mindent tudtam, maximum apróbb-cseprőbb dolgokra nem emlékeztem. Nem is tellett el sok idő a másik rész után, csak egy éjszaka, mikor a nyaraláson újra a kezembe vettem.
Újabb két év telt el, mire a harmadik kötet cselekménye elkezdődik. Ezúttal viszont újra az eredeti helyszínre repültünk vissza Colorádóból, ahol A vonzás szabályai játszódott. Most a legkisebb Fuentesen van a sor, hogy megmutassa bátyjai történetének utolsó momentumait, és berepítsen minket a sajátjába. Na meg hogy lezárja a trilógiát.
Mint kiderült, nem is olyan ez a kölök, mint arra számítottam volna. Az ember azt hiszi, ahogy Alex és Carlos bemutatta nekünk, hogy ő a megtestesült jóság. Céljai vannak, tanul rendesen, kitűnik a többi közül. De attól még Fuentes és körülveszi az a világ, amitől a bátyjai próbálták őt megóvni. Mint bátyjai, ő sem vágyik hosszútávú kapcsolatra. Inkább az adrenalinlöketet keresi, mintsem barátnőt. De mikor Alexék esküvőjén találkozik Nikkivel, a lány mély benyomást keltett benne. Pontosabban azzal, hogy gyerekesen eldugta a ruháit. De nem csak Luis volt ezzel így. A lány sem felejtette el a Mexicano önelégült tekintetét, mikor egyszál semmiben besétált. Ezek után hidegzuhanyként ért a két év kihagyás, de nem baj, hiszen nem lehet minden fiú között két év ugye? Addigra a lány is más lett. Pontosan. Luis nem sokat változott. Olyan volt, mintha a két fiút összegyúrták volna. Benne volt Alex ambíciója és Carlos egója.
Most viszont szerintem én öntök rátok egy kisebb zuhét ezzel a kijelentéssel, de nekem ez tetszett legkevésbé. Nem azért, tökéletes befejezése volt, épp elég cselekmény volt benne, minden rendben volt végülis, de... Igen. A de. Az írónő magasra tette a lécet az első két kötettel. És nem mondom, hogy ezzel nem ütötte meg azt, amit magának felépített, mert megütötte, pontosabban inkább... alulról kaparta.
Nem is tudom hogy mondjam úgy, hogy ne vegyem el tőle a kedveteket.
Aki beleszeretett a többi részbe, az ezt is imádni fogja, az nem kétséges, de lesz egy kis hiányérzete a másik kettő után. Ami nekem szívfájdalmam ezzel a könyvvel kapcsolatban.
És mindazok után, amit mondtam, nem hiszitek el, hogy imádom, pedig de, mert az egyik legkedvencebb trilógiám. Már azért, hogy az Alex&Brit párosról és Carlos&Kiara bejezését megtudd, nagyszerű elolvasni.
AJÁNLOM. De leginkább az egész trilógiát. És remélem, nem vettem el a kedveteket tőle, mert tényleg megéri elolvasni. Egynek mindenképp. :)
Karakterek:
Luis: Tényleg nem ilyennek gondoltam a többiek elbeszélése alapján, de így is megfelelt, hiszen Fuentes. A szívemhez nőttek mindhárman, nincs mit tenni. Luisról pedig nem tudok többet mondani. Méltó a családnevéhez. Az biztos, hogy a bátyjaihoz híven ő is nagy játékos és bajkeverő.
Nikki: Amennyire az első két lányt megkedveltem, annál messzebb toltam őt ettől a címtől. Egyszerűen úgy éreztem, hogy az exének igaza volt. Hiszis. Méghozzá nagyon, Oké, ebben benne van, hogy elvesztette a srácot, akit szeretett, sőt a gyerekét is. Sok mindenen ment keresztül, de egyszerűen nekem valahogy nem... Pontosan. Valahogy nem...
Borító:
Most gonosznak érzem magam eléggé, hogy ilyeneket kellett mondanom, de tényleg. Higgyétek el, imádom. És ezt be is bizonyítom azzal, hogy egekbe dicsérem a borítóját. Nincs is vele problémám. Nekem bejön. Egyedül még mindig az a betűtípus... Az előzőnél azt mondtam, már nem is rikít annyira. Itt azt visszaszívom. Az ember, aki csinálta, tényleg sokat látta az SW-t, és gondolom, nagyon megihlette. Vakít, mint a Halálcsillag. Na meg csillog. (De azt már nem ahhoz hasonlítanám, hanem mondjuk... Egy csillámpónihoz.) Meg azok a kis formák a tetején... Nem... Valahogy nem... Itt is... Oké, hogy el akarják fedni az üres területet, de ez így nem tetszetős. Inkább maradhatott volna sima fekete, mint ilyen mintás.
Összességében:
Befejezésnek mindenképp jó. Ha olvastad az első kettőt is, ezt se hagyd ki!
Igaz, szerény véleményem szerint az első kettő jobb.
De rossznak semmiképp sem rossz ez se.
Oldalszám: 336
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Luis Fuentes
Kedvenc idézetem:
Kedvenc idézetem:
"– (…) Alex, én mindig azt hittem, te vagy a legnyálasabb a famíliában, de tévedtem. Luis kenterbe vert."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése