Jamie McGuire - Az őrző

HANGULAT                                MOLY                                         2013

"A ​​Rhode Island-i Providence városának békebeli árnyékában Nina Grey váratlanul Menny és Pokol összecsapásának középpontjába csöppen. Miközben keservesen igyekszik megbirkózni édesapja nemrégiben bekövetkezett halála miatti gyászával, véletlenül – vagy legalábbis ő ezt hiszi – megismerkedik Jared Ryellel. Bár a fiatalember lehengerlően jóképű megjelenése és titokzatos képességei kellemesen elterelik a figyelmét, hamarosan világossá válik, hogy Jared többet tud Nináról, mint a Brown Egyetemen a barátai. Amikor már több a kérdés, mint a válasz, Jared mindent kockára tesz, hogy megtartsa a lányt, akinek megmentésére született, éspedig úgy, hogy elárulja a titkot, amelynek megőrzésére felesküdött. Amikor Nina apjának korábbi társai követni kezdik Ninát a sötétben, a lány ráébred, hogy az apja nem az az ember volt, akinek hitte, hanem egy tolvaj, aki démonoktól lopott. Szeretné kideríteni, mi az igazság apja halála körül, s eközben olyasmire bukkan, amire álmában sem gondolt, és amire a Pokolnak égető szüksége van, a kulcs azonban egyedül Nina birtokában van… "

A nyaralás után egyszerűen olyan olvasási válság kerített hatalmába, aminek kis köze volt a melóhoz, a sok találkozásomhoz meg talán egy kicsit ahhoz is, hogy Trónok harca függő lettem, és a sorozat részeit nézem, amikor csak tehetem. Amikor azt mondom, hogy három hétig alig bagóztam könyvekhez, akkor nem túlzok egy kicsit sem, egyszerűen nem volt rá időm, vagy talán nem a megfelelő könyvet vettem a kezembe? 

Nem is tudom. 

Mikor elérkeztem ahhoz a pillanathoz, hogy befejezzem a trilógiát, egyszerűen minden kiment a fejemből, ami a könyvvel kapcsolatos. A szereplők, az eddigi események, nagyjából az egész két kötet. Pedig tudtam, hogy imádtam. Akkor döntöttem el, hogy a nyáron mindenképp újraolvasom. 

Ezzel is megvoltak a kezdeti nehézségeim, sőt bevallom, volt egy apró momentum, mikor le is akartam tenni, de az szerencsére nem tartott sokáig. Érezhető volt Jamie eddig általam olvasott két műve - a Gyönyörű sorscsapás (plusz a Maddox fivérek más történetének részei) és A Sötétség és Fény angyalai trilógia - között a különbség. Mivel az utóbbi korábban jelent meg eredetileg is, ebből arra következtetek, hogy azt előbb írta, és mikor már a Gyönyörű sorscsapást adta ki a keze közül, már volt némi tapasztalata a dologban. (Nem mintha addig nem lett volna.) Talán azért is akartam ott letenni, mert volt bennem valamiféle csalódás, mivel emlékeztem, hogy rettentően imádtam pár évvel ezelőtt, és csak néztem: én változtam, vagy a könyv íródott újra a polcomon? Igaz, érdekesen indul, és akkor Nina se a szívem csücske, de ahogy egyre jobban belemegyünk a történetbe, egyre jobban átéljük a dolgokat a szerelmespárral, annál jobban leszünk mi is a részesei a történetnek. 

Már csak a sorozat címéből is lehet sejteni, ez egy fantasy trilógia lesz, nem mint a jobban ismert Maddox történetek. De nem ám vámpírokkal vagy vérfarkasokkal! Angyalokkal. Remélem, nem ért meglepetésként senkit a tény. 

A történet tulajdonképpen az első oldalakon belecsap a közepébe, a szereplők az első fejezetben találkoznak, bár Jared akkor még nem oszlopos tagja Nina életének (legalábbis mi ezt hisszük), de ahogy telnek az oldalak és egyre több dolog kerül napvilágra úgy lesz a srác a lány életének biztos pontja, na meg a történet is onnan válik izgalmassá. Ez úgy az első száz oldal után. 

Jared, akárhogy is nem kéne, de elárulja Ninának a titkát. Felfedi magát, pedig a nagy törvénykönyvbe is meg van írva, hogy ez tilos. Tilos az őrangyalnak megmutatkoznia a Talehje, vagyis a védelmezettje előtt. 

De ha már megszegnek egy szabályt, szegjenek meg mindent, nem igaz? 

Regény egy hibrid fiúról és egy emberi lányról, akik felforgatják az egész világot a boldogságért, átlépnek minden határt, és csak egymásban bízhatnak. 

A szabályok megszegéséért, mint tudjuk, büntetés jár, de hogy vészeli át ezt a két fiatal? 

Jöhet menny és pokol, csak együtt legyenek. 

Bár elég lezártnak tűnik a történet így, nincs hatalmas függővége, de azért szerencsésnek érzem magam, hogy már itt is van mellettem a folytatás. Ezt a trükköt azért ajánlom mindenkinek. 

Karakterek:

Nina: Az elején, mint már említettem, nagyon nem szívleltem, de az az igazság, hogy már azt sem tudom, miért. Egy lány, aki elvesztette az apját, de ennek fejében megtalálta a szerelmet. Persze benne is megjelent az önfeláldozási hajlam. Bárhogy is állították, hogy meg tudják védeni magukat, Nina csak nem hitt nekik, és ez okozott némi bonyodalmat, de ezt a tulajdonságot elég sok női karakternél megtalálhatjuk. Viszont azért akkora pluszpont járt neki, amiért nem őrlődött Ryan és Jared között... Azt várná az ember, hogy legalább valami kicsit érezzen az emberfiú iránt is (legalábbis a sok más regények alapján), de semmi. Barátságon kívül semmi. 

Jared: Szerettem, de hát a legtöbb pasikarakterrel így vagyok, nem igaz? Bár azért egy kicsit volt olyan "papucs" érzésem, de sosem voltam szerelmes fiú, honnan tudnám, hogyan viselkednek akkor? Végig az volt a feladata, hogy megvédje, sőt akár az életét is adja Nináért, nem csodálom, hogy az ő akaratát tartotta szem előtt. Én se bánnám, ha ilyen őrangyalom lenne...

Claire: Még őt gyorsan kiemelem azért, mert... Mert véleményem van róla. Egyszerűen ő az a karakter, akin alig lehet kiigazodni. Összetettebb annál, mint amit Nina vagy Jared produkál. Az elején bunkó főszereplőnkkel, de megvédi, mert tudja, hogy ez a feladata, na meg a bátyjának is kedvez ezzel, hiszen a két szerelmes élete össze van kötve. És akkor hirtelen megkapja Nina egyik barátjának az életét, vagyis a védelmezőjének a szerepét... Azt hiszem, utána törik meg valamennyire a jég nála, de még mindig nem teljesen, aztán persze a végére más lesz, de ezt majd te is, kedves olvasó, meglátod, ha a végére jutsz. 

Borító:

Alapjában véve nem rossz, sőt... Imádom. De kérem tisztelettel, mit keres az a kabátos hapsi ott? Vagy kit testesítene meg? Jaredet? 

Mert az a baj, hogy nem illik a történethez. Kivéve az a fény része, mert az hasonlít egy átjáróhoz a "mi világunkból a másikba". Vagy hogy is fogalmazzam. 

De mondjuk esetleg jobban el tudnám képzelni hozzá, hogy egy ugyanilyen sötét alak, pontosabban kettő, akik egy pár, fogják egymás kezét, ugyanilyen módon a vízbe sétálnak naplementekor. A kis szigeten. 

Jared és Nina nem nagyon voltak erdőben, szóval ez annyira nem való ide, de a sziget... Az annyira ők. 

Összességében:

Még mindig imádom. A kezdet után ugyanolyan érzéseim voltak, mint anno, mikor először olvastam. Izgatott voltam, pedig tudtam, hogy nagyjából mi lesz, vártam a végét, mégis mivel lesz vége, de nem is, mert akkor közeledünk a végéhez. 

Nem hiába Jamie az egyik kedvenc írónőm. 

Oldalszám: 472
Kiadó: Maxim

Kedvenc karakter: Claire Ryel

Kedvenc idézetem: 

"Én nem élhetek nélküled. Nem akarok olyan életet, amiben te nem vagy."