Mint láthatjátok a címből is, nem egy szokványos bejegyzéssel érkeztem most. Egy írónő egyezett bele egy rövidke interjúba, aki nem más, mint...
Papp Dóra
Az írónő igen fiatal korában kezdett karrierjébe, ugyanis alig múlt 17 éves, és már a kiadókhoz is eljutott az első műve, ami a még befejezetlen Helena-trilógia első része, a Fénytörés. Ezek után egy teljesen más műfajú regénybe kezdett, ami immáron nem fantasy stílusú, hanem egy természetfeletti dolgoktól mentes gimnázium végzős osztályában találjuk magunkat méghozzá két teljesen különböző karakter szemén keresztül. És most is nagy mérföldkő előtt áll, ugyanis ennek a sorozatnak a második része tartható hamarosan majd az olvasók kezében, amit már én is nagyon várok.
Na de nem húzom tovább a szót, jöjjenek is a kérdések az írónő válaszaival...
1.) Volt olyan sorsfordító esemény az életedben, ami az írás felé irányított? Miért döntöttél az írói pályafutás mellett?
 |
| Az írónő |
Sosem volt olyan pillanat az életemben, amikor megálltam, és azt mondtam, hogy "Na, akkor én író leszek." Ez szerintem nem így megy. Akiből író lesz, az már gyerekkorában odavan a történetmesélésért, a kamasz regényekért, és az irodalomért. Szóval mindig is szerettem olvasni és írogatni - aztán lett egy komolyabb, nagyobb lélegzetvételű ötletem a 17. születésnapom környékén, és kidolgoztam az első regényem cselekményét, aztán neki is fogtam. Nem volt kérdés, hogy megírom-e, egyszerűen szerettem csinálni. Nem úgy álltam hozzá, hogy "De jó, most írom életem első regényét!". Nekem logikus volt, csak úgy jött, természetesnek tűnt.
2.) Sajnos már nem sok velem egyidős kezében látok könyvet. Te hogy voltál vele a tinédzserkorodban?
Faltam minden egyes kötelezőt (kivéve a Kőszívűt, de ezt nemrég bepótoltam), és szabadidőmben kortárs ifjúsági szerzőktől olvastam. Aztán egyszer ráálltam a fantasy műfaj olvasására, ez Tolkiennal kezdődött. De alapvetően Rowlingnak köszönhetem, hogy ráébresztett, az olvasás nem egyenlő az iskolában előírt kötelezőkkel. Valóságos kincsek rejtőznek a családi könyvtár polcain, amiket érdemes minél előbb felfedezni magunknak.
3.) Mi inspirál írás közben? Esetleg, ha elfogy az ihlet, mi segít abban, hogy újra feltöltődj?
Erőltetni nem szabad, ha nem megy egy jelenet, vagy érzem, hogy másfelé kellene elvinni ezt vagy azt a mellékszálat. Ekkor kicsit el kell távolodni az írástól, kikapcsolni egy jó filmmel, elmerülni egy másik fajta munkában, akármiben. Én szeretek koncertekre járni, összeülni a barátaimmal, amikor van időnk rá, járni egyet a városban, vagy végighallgatni egy jó albumot. Az olvasás pedig örök kikapcsolódást jelent. Aztán egyszer csak mosogatás közben rám jön a megoldás, hogyan is kellene folytatni azt a bizonyos jelenetet. Kiszámíthatatlan - ezért nem érdemes görcsölni az írói válságon, hiszen annyi mindentől függ.
4.) Olvastam, hogy az első regényedet 17 évesen írtad. Mennyi időbe telt mire azt mondtad, hogy készen van?
Fél év alatt írtam meg az első kéziratváltozatot. Olyan, hogy "készen van", nem létezik az írói kéziszótárban, mindig találunk valami javítani valót a szövegen. Az első regénynél ez fokozottan érvényes, állandóan javítani akarod, mert ilyenkor még van hová fejlődni.
5.) Miben lett más az életed a könyvkiadás után?
Azt hiszem, nem hazudok azzal, ha azt mondom, igazándiból a könyvkiadással nőttem fel. Úgy értem, kicsit megkomolyodtam, és éveken át tanulgattam, mi mindent kell megtenni azért, hogy elérd a céljaidat. Illetve, hogyan kell célokat kovácsolni az álmaidból. Volt mélyrepülés és a fellegekben táncikálás is az elmúlt évek során, és azt hiszem, sok mindent tanultam az emberekről. De a legjobb - az olvasóim. Elképesztő, hogy van valami, amit kitaláltam a fejemben, és pár hónappal vagy évvel később egy fiatal lány megköszöni nekem egy levélben, hogy megírtam azt a történetet. Ez a mai napig mellbevágó és felfoghatatlan érzés.
6.) A Tükörlelkek című könyvedben két különböző személyiségű lány szemszögéből mutatod be a gimis élet utolsó évét. Melyik főszereplő, Kriszti vagy Orsi karaktere áll hozzád közelebb?
Ezt nagyon sokszor kérdezik, és a válaszom mindig az, hogy mindketten közel állnak hozzám, másban hasonlítok Krisztire, és másban Orsira. Szerintem a legtöbben így vagyunk vele, pont ez bennük a jó.
7.) Van valami különleges története a Tükörlelkek címének? Hogy jött az ötlete?
Csak úgy. Számomra egyértelmű volt - ahogy az is, hogy mindenki másképp fogja értelmezni ezt a címet.
8.) Milyen a kapcsolatod az olvasóiddal?
A cukormókusaimmal? Elnézik nekem, hogy így hívom őket, úgyhogy szerintem nagyon jó a kapcsolatunk. Igyekszem aktív lenni a közösségi oldalakon, válaszolni a leveleikre és a kérdéseikre. Arról nem is beszélve, amikor ők lepnek meg engem egy-egy rajzzal vagy montázzsal... Kell ennél több egy író számára? Ja, igen. Miattuk szerettem meg a Black Veil Brides-t, ezért örökké hálás leszek az olvasóim BVB-rajongó részlegének!
9.) Mik a terveid a jövőre nézve? Tervezed, hogy a Helena trilógia befejező kötete után egy újabb fantasyba fogsz bele, esetleg továbbviszed az ifjúsági, gimis témát egy másik könyvedbe? Vagy másik kategóriában is kipróbálod magad?
Egyelőre titok. Szerencsére most úgy érzem, nem fogyok ki egyhamar az ötletekből, és izgalommal tölt el egy új regény kidolgozása, a karakterek felfedezése, meg hogy mit is tudok üzenni a történettel. Azt hiszem, ezt sosem fogom megunni. Meglátjuk, mit hoz a jövő.
10.) Mi neked a legjobb dolog abban, hogy író lettél?
Az írás által megismerem önmagamat, és mindennap találok felfedezni valót a körülöttem hömpölygő világban. Megtanultam a kicsit is értékelni, és mindenben meglátni a szépet. Ez egy életforma, szemléletmód, és nem tudnám az efféle gondolkodás nélkül elképzelni az életemet.
Nagyon szépen köszönöm itt is az írónőnek, hogy időt szánt rám és a blogomra, rendkívül hálás vagyok neki ezért. :)
Papp Dóra elérhetőségei:
A kép egy Dóráról szóló cikkből származik: x
Imádom Dórit és a könyveit!❤☺
VálaszTörlésNem vagy egyedül <3 *--*
Törlés