"A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.
A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.
Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…"
Úgy imádom Colleen írásait, a Szívcsapás sorozata meg aztán még inkább a szívemhez nőtt. És olyan régen olvastam, gondoltam, itt az idő, főleg, hogy a könyvtárban is bent volt. Keresve se találnék jobb alkalmat. Na meg talán azért is ezt a részt választottam, mert elég hülyén néz ki, hogy az első és a harmadik véleményezve van, míg a második nincs...
És azt kell mondanom, hogy második olvasásra, miközben tudtam nagyjából a dolgok leforgását, ugyanúgy imádtam. Ugyanolyan mély érzéseket váltott ki belőlem ez a párszáz oldal, mint amikor először vettem a kezembe. Könnyek patakzottak az arcomon, és ez most sem volt másképp.
Az első rész végén megtudhatjuk, hogy Layken anyja, Julia a betegsége miatt örök nyugalomra tért, de azért megpróbálja továbbra is tartani a fiatalokkal a kapcsolatot. Ne, ne gondoljatok ebbe bele semmi ezoterikus dolgot, szimplán apró leveleket és kis csillagokat hagyott nekik búcsúzóul, hogy a két árván maradt egyetemistának így is legyen pár szülői tanács a zsebében, amiket bármelyik pillanatban elő tudnak húzni, ha arra lesz szükségük, hiszen a legjobbnak tűnő kapcsolatokban is vannak mélypontok, akkor egy ilyen különleges és más járásban miért ne lenne?
Lake és Will egyedül nevelik a tesójukat. Megpróbálnak jó testvérek, de közben jó szülők is lenni, példaképek, akikre a két fiú felnézhet. Ez is egy nagy feladat, de az előző rész tudatában tudjuk, hogy nagyszerűen fogják felnevelni Kelt és Cauldert.
Eltervezik a nagy napot, mikor is megteszik az egyik végső lépést az elkötelezés felé, de persze valaminek bele kell mindenképp rondítania abba az estébe.
Az első nagy nehézség akkor jön elő, mikor Will exbarátnője is megjelenik a színen, aki csúnyán ott hagyta az éppen árván maradt fiút, és már rohant is máshoz. Bár tudtam a végeredményét ennek a szálnak, mintha elfelejtettem volna, vártam a kifejletét. Hiszen gondolhatjuk, hogy valami galiba lesz belőle. De azért Willék érdekében reméljük, hogy nem.
Mikor épp olyan hangulata van a könyvnek, akkor együtt érzünk a főszereplővel, főleg Willel, hiszen az ő szemszögéből van ez a kötet írva. Sírunk velük, nevetünk velük, drukkolunk nekik, és mosolygunk velük.
És akkor még nem is említettem, hogy a másik nagy csattanó után az írónő csodálatosan vezeti a szálakat. Már aki szereti az izgalmakat. Még így is megőrültem a várakozástól, mire kiderült, minden rendben van-e Lake-kel.
Olyan más, mint más NA könyvek. Ezzel nem azokat akarom leírni, hanem ezt felemelni.
Annyira szeretném a polcomon látni, hogy aztán bármikor leemelhessem, ha olyan hangulatom van...
Nem tudok mást mondani, mindenképp AJÁNLOM.
Karakterek:
Will: Mint az már értékeléseimben olvashattátok, leginkább a rossz fiúkért rajongok. Legalábbis a könyvekben. De Will... Ő a kedvenc jófiúm. Törődő, kedves, önzetlen... Csodálatos apa, pedig nem is szó szerint a saját gyerekei. Egyszerűen csodálom. A való életben is meg kell keresnem Willt!
Layken: Néha kicsit nem értettem, de azért az egyik kedvenc női főszereplőm maradt ebben a kötetben is.
Borító:
Ha még nem magasztaltam volna eleget ezt a könyvet, akkor még kijelenteném, hogy a borítója is tökéletes. Míg az első köteten egy lányt láttunk, most egy srác ül és mereng.És persze megjelenik a sorozat legfőbb szimbóluma: a pillangó.
No comment.
Összességében:
Imádom, imádom és imádom. Mondtam már, hogy imádom?
Will szemszögével nézni a dolgokat más értelmet adott a folytatásnak, és talán az előző résznek is.
Egy érzelmi hullámvasút volt az egész könyv.
Sírtam, nevettem, mosolyogtam, izgultam...
Imádtam.
Oldalszám: 278
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Will Cooper
Kedvenc idézetem:
Kedvenc idézetem:
"Ha ács lennék, készítenék neked egy ablakot a lelkemhez. De mindig zárva tartanám, hogy ha beakarsz kukucskálni rajta, semmi mást ne láss, mint a tükörképedet. Láthatnád, hogy a lelkem téged tükröz vissza."
Nahát, kíváncsivá tettél :D
VálaszTörlésMindenképp megéri elolvasni *---*
Törlés