Jamie McGuire - Véletlen szerelem

HANGULAT                                MOLY                                         2015

"Jamie ​​McGuire egy letehetetlen YA regénnyel tér vissza, melynek főszereplője Erin Easter, a három végzős Erin nevű kishölgy egyike, akik a vidéki Blackwell Középiskolába járnak, és nem csupán nevükön, de születésnapjukon is osztoznak. Eastert felelőtlen, egyedülálló édesanyja nevelte fel, és plátói szerelmet táplál Weston Gates iránt. A két másik Erin, Erin „Alder" Alderman és Erin „Sonny" Masterson a közösség kedvencei: a város két leggazdagabb családjának sarjai, legjobb barátnők, szurkolólányok, és minden megvan nekik, ami Erinnek nincs. Ezt mások is tudják, és nem hagyják feledésbe merülni. Alder is már a nyolcadik osztály óta kinézte magának Westont, Easter szívének vágyát. Weston egy közkedvelt sztáratléta, két kiemelkedő ügyvéd gyermeke. Nap mint nap küzd az elvárásokkal, amiknek meg kell felelnie, ha fel akar érni családja nevéhez, titokban pedig együtt érez Easterrel, hiszen ő is úgy érzi, máshova tartozik; egy másik életben. Ahogyan elkezd kiszökni esténként, hogy Easterrel lehessen, úgy nő meg bátorsága, ellenáll az elvárásoknak és beismeri érzéseit… Ezt mind a saját, mind Easter jövőjéért teszi."

Azt hiszem kimondhatom nyíltan, hogy Jamie McGuire napot tartottam. Végeztem A Sötétség és Fény angyalai trilógiának a befejezőkötetével, és kiolvastam ezt is. Bár nem nagy szám, mivel alig volt több 100 oldalnál. De akkor is. 

Mondhatjuk, hogy az írónő egyedit alkotott ezzel a könyvvel. Első pillantásra azt gondoltam: Ezt tényleg komolyan gondolta? Ennyi? Nem több mondjuk a Gyönyörű sorscsapás kiegészítőköteténél?

Hát nagyon úgy tűnik. 

Féltem tőle, bevallom, pedig egy nappal a kikölcsönzése után olvastam el. 

Miért is féltem nagyon? 

Mivel ugye nagyon rövid, és mit lehet kihozni egy alig 100 oldalas kisregényből? Féltem, hogy nem fognak kibontakozni a szereplők, túl gyorsan fog történni minden. 

De mondhatom, hogy kellemeset csalódtam, mégis azért kezdjük egy kis negatívval. 

Az eleje nekem nagyon úgy tűnt, mintha az írónő csak belecsapott volna a közepébe. Nem épült ki Erin és Weston között a kapcsolat, legalábbis nem a szemünk előtt, amit viszont az olvasó (ezesetben én) szeretett volna. Nem tudtam a közös múltjukról. Annyit mondtak, hogy már óvodás koruk óta egymásba vannak esve. Ahha, köszi, már túl sok infó, nem is kell többet mondani. Dehogynem! 

Szerencsére ezek után teljesen meg voltam a történettel elégedve. 

Kivéve talán...

Mint említettem, féltem, hogy túl sűrű lesz az egész. Bevallom, egy kicsit annak is éreztem, bár nem a szó szoros értelmében, mert kellemes volt, de mégis azt éreztem, hogy a végére a csavarokon még csavart egyet az írónő, de azt már nem is tudom, hogy miért. Elég lett volna szerintem az egyik. Nekem a másodikkal együtt már túl sok volt. 

Elgondolkodtam azon, lehet, hogy ebből nem csak egy olyan történetet akart leírni az írónő, mint a többinél, hanem valami olyasmit, ami tükröz valamit. Ez így elég homályos, tudom... De mindjárt kifejtem. 

Erin, mármint a főfőszereplőnk Erin, aki kilóg a másik kettő közül, és ezért agyonszekálják a "menők", vagyis Alder és Sonny. Lenézik, pokollá akarják tenni az életét. És nem tudom, hogy nektek erről mi ugrik be elsőre, de ez sokszor így is van. Nem is tudom, hogy mondjam el. Lehet, hogy ezeket a sorokat szimplán törölnöm kéne, de azért titkon reménykedek benne, hogy valami megérti a habogásom. 

De a sok minden ellenére, amit leírtam, vagyis próbálkoztam vele részben, alapjában véve tetszett. Persze nem annyira, mint a Beautiful-sorozat vagy a S&F angyalai trilógia, de nem volt rossz. Olyan kicsit... Irreális néha, nem hiszem el, hogy egyáltalán ilyen van. Ennyire megváltozhat az ember élete csak úgy.. De biztos van, vagyis lehetséges... Csak furcsa. Ahh, erre is rájöttök majd, ha elolvassátok, ígérem, mit akarok ezzel elmondani. 

Szóval, egynek nem rossz, sőt, gyors, egyszerű, könnyed...
És persze kíváncsi vagyok Erin új életére is. Mit hoz számára a jövő? Már mindent megkapott, mi jön még ezután?

Karakterek:

Erin Easter: Az az igazság, hogy nem szívleltem, legalábbis az elején. Nem értettem, miért hagyja magát annyira. De mikor kezdett kiállni magát, egyre jobban szerettem meg. Erkölcsös volt, avgy szimplán józan eszű, amiért tartotta magát ahhoz, hogy a fiú először szakítson a másik Erinnel, és csak aztán kavarhatnak. Máskor meg nem értettem, mikor Weston ezt meg akarta tenni, akkor meg nem akarta, és inkább lelépett. Furcsa egy lány. De mit várunk egy olyan lánytól, aki kvázi saját magát nevelte fel, és egész életében céltábla. 

Weston: Tényleg beszari volt, hogy eddig nem tett semmit, és ezt azzal próbálta magyarázni, hogy a jóhíre meg miegymás. Ő pont fordítva volt. Az elején bírtam, de aztán... Nem is tudom. Voltak olyan hülye felszólalásai, amikor csak bámultam, hogy "ez a srác hülye". Persze aztán a hírneve nem érdekelte, szóval jó irányba terelődött, de nem... Valahogy nem az esetem így sem a srác. 

Borító:

Nagyon jó ötlet, imádom, hogy a Jamie McGuire könyveken nincsenek arcok, amik elrontanák. Persze volt, hogy másba kötöttem bele.. A dobókocka végülis nem tudom, hogy került oda, mondjuk szimbolizálhatja a sorsot, hogy véletlen. Talán. Mindegy, szóval nem egy gyakran használt elem, így bejött. És hogy ne legyen egyedül, árván a két szerencsétlen, lila kocka, rátettek egy virágot. Hozzáteszem, elég rondán. Annyira látszik az egész szerkesztés folyamata, hogy az hihetetlen. Nem tudom, milyen hatást akartak ezzel elérni, de ugye a faasztallapon így nem állhatnak a kockák, mert az lehetetlen, eldől meg miegymás. Szóval ezt az egész képet felülnézetből kellett volna megcsinálni, ha a háttérhez akartunk volna igazodni, mert az mindeniképp abból van. 

Oké, inkább nem megyek bele a geometriába, mert szünet van, és még ki szeretném élvezni, ami hátravan belőle.

Összességében:

Tetszett. Annak ajánlanám, aki ilyen rövid történetecskére akarja adni a fejét. Bár félelmem egy kis része beigazolódott. Kicsinysége miatt pár dologra nem derült fény, és néha úgy éreztem, az írónő a csavart is meg akarja még csavarni, és ezt a végére soknak gondoltam. 

De összességében nem volt rossz. Imádom a nő stílusát, nem hiába az egyik kedvenc írónőm. 

Kíváncsi vagyok Erin és Weston történetének folytatására, remélem, mihamarabb a kezemben tudhatom. 

Oldalszám: 144
Kiadó: Maxim

Kedvenc karakter: -

Kedvenc idézetem: 

"– Ha túl sokáig gondolsz valamire, álmodozni kezdesz róla. És ha túl sokáig álmodozol, azt kívánod, bár valóra válna az álmod."