Mia Sheridan - Leo

HANGULAT                                MOLY                                         2015

"Evie és Leo állami gondozott gyerekként találkoztak, és barátság szövődött közöttük. Az évek alatt kapcsolatuk szerelemmé mélyült, és megfogadták, ha Evie 18 éves lesz, együtt kezdik el felnőtt életüket. Amikor Leót váratlanul örökbe fogadják, és el kell költöznie, megígéri Evie-nek, hogy keresni fogja, és néhány éven belül visszajön érte. A lány azonban nem hall felőle. Nyolc évvel később, történetünk idején Evie már nehéz körülményei ellenére is kialakította az életét. Van munkája. Vannak barátai. Elégedett. Ekkor egyszer csak feltűnik az életében egy férfi, aki azt állítja, hogy a lány rég eltűnt szerelme, Leo küldte, hogy kutassa fel őt. Tagadhatatlanul vibrál közöttük a levegő. De vajon megbízhat-e Evie a vonzó idegenben? Vagy lehet, hogy az titkol valamit a Leóhoz fűződő kapcsolatáról és a srác sok évvel azelőtti eltűnéséről?"

Szokásos szöveg érkezik, ugyanis egy ideje már nézegettem ezt a könyvet, kíváncsi voltam, mégis miről szólhat, de ezt inkább borító alapján ítéltem meg, minthogy fülszövegről. Ugyanis mikor belekezdtem, nem is néztem meg a tartalmát. Mikor megláttam barátnőm molyos könyvespolcán rögtön elkunyiztam tőle, bár ő inkább rám hagyta a dolgot, inkább nem szólt közbe, ne befolyásolja az ő véleménye az enyémet. (Azért megjegyezte, hogy a fordító borzalmas, és neki azért annyira nem jött be.)

Szóval engedve az ő mondatainak, nem nagy reményekkel kezdtem bele. 

Az első megpróbáltatásom már az első fejezetben megérkezett, ugyanis a 14 éves lány szemszögét olvashattuk, akinek a szájából olyan mondatok hangzottak el, amik egy sztriptíztáncos sajátos szlengje. Visszaemlékezve a két évvel ezelőtti önmagamra, nem... Én ilyet 1.) nem írtam volna le 2.) nem gondoltam volna. Sőt, akkor már megvolt az első csókom, de semmi ilyesmi nagyon pornósztáros kijelentéseim se voltak. Vagy csak én emlékezek rosszul. 

Hogy időrendi sorrendbe haladjunk, a második olyan pillanat, amikor leesett az állam, az viszont egyfajta pozitív ledöbbenés volt. Egy ideig - teszem hozzá. Az ember azt hinné, hogy na akkor most jön a kiszámítható sors, de akkor az írónő csavar egyet a dolgon, amivel azért az olvasót az őrületbe kergeti, aki lecsapja a könyvet, és csak veri a fejét a padba, hogy jesszus. Igen, ezek az én reakcióim voltak. De legalább meg tudott lepni. A srác, aki feltűnik a színen, Jake Madsenként mutatkozik be Evie-nek, aki sok-sok éve csalódott egy fiúban, amit még a mai napig nem hevert ki. Leo. Honnan is kaphatta a könyv a címét, ha nem a főszereplőnk elveszett szerelméről? Az olvasó nem sokkal később választ is kap a kérdésre, miszerint mi a toszt akar ez a Jake hapsi a csajtól, és honnan tud róla. Nyolc év után végre Leo megkérte a haverját, hogy nézzen a lány után mielőtt... meghalt. Igen, ezt mind kiszűrhetjük a fülszövegből, ezért is említettem meg, hogy én bele se bagóztam a hátuljába. Ekkor jött a kisebb idegösszeomlásom. Miért? Hogyan? Akkor egyáltalán mi értelme van ennek a könyvnek? A válaszom leginkább a semmi volt, de mégis folytattam, mert persze közben elméletek sokaságát gyártottam. 

Most egyelőre eltekintek a karakterektől, ugyanis később még ki fogok rájuk térni. 

A történet egyszerű, és valljuk be, a kicsike fordulattal is eléggé sablonos. Ahogy a szereplők és a végkimenetel is. Kiszámítható. 

Evie, aki alapjában véve is kis önbizalommal rendelkezik, többször is elbizonytalanodik azzal kapcsolatban, hogy a fiú tényleg szereti-e, bár sokszor bizonygatja, de a történések mégis arra ösztönzik, hogy lépjen már valamit, mert ez az egész bizonytalan, és ha nem cselekszik, akkor az egész kapcsolata, amit Jake-kel felépített, elsüllyed, mint a Titanic. Ördögi körként ismétlődnek a furcsább események, amiket persze titok fed, és mi tudhatjuk, hogy amikor a fiú válaszokat ad, az hazugság a köbön. Szerintem amúgy Evie is tudta csak nem akarta elfogadni, és ringatta magát abban a hitben, hogy minden csodás, az élet jelenleg meseszép. De nem is ez a lényeg, hanem az ördögi kör, ami a könyvben elégszer visszatér ahhoz, hogy megunjuk a végére. 

Mivel erotikus regény, gondolhatjuk, hogy nem csak beszélgetnek az időjárásról egész idő alatt, hanem történnek dolgok az ágyban is, ami oké, de bevallom, engem nem kötött le. Azon kaptam magam, hogy ezeket a részeket fogom magam és átugrom, mert  olyan volt maga a stílus, hogy már túl sok volt az én ízlésemnek, de mégis olyan egyszerű. És sok, szóval én hamar meguntam. 

Persze a végén megpróbál a cselekmény fordulatos lenni, de mint azt már említettem, kiszámítható. Vagy csak nekem? Nem tudom, de nem lepődtem meg. 

Sajnálom, hogy csalódnom kellett, de a végére olyan nagy megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, hogy befejeztem. 

Karakterek:

Evie: Sablonos. Tökéletes, de nem tudja magáról, sanyarú sorsa volt, de aztán a kezébe vette az életét, és nem a legjobb a munkája, de megél belőle valamelyest. Kicsi, szelíd, naiv és könnyen befolyásolható. De nagyon. Rettentően. Mikor egy kicsit gyanakodott, hogy Jake sunnyog valamit a háta mögött, akkor is egy ideig elhatározta, hogy dühös lesz, aztán mikor szembekerült vele, minden bátorsága inába szállt abban a pillanatban. Nem tudtam azonosulni vele, mert ilyen ember nincs, akire mindenki csak pozitívan gondolna, és esetleg ha mégsem, az csakis féltékenységből van. 

Jake: Ha van egy tökéletes lány karakterünk, akkor kell mellé egy kockahasú szexisten is, nem igaz? Jake személyében ezt meg is kaphatjuk. Hatalmas birtoklási mániában szenved, úgy beszél Evie-vel, mintha a tulajdona lenne, és nagyjából annak is tekinti, ami a naiv főhősünknek vonzó volt, nekem cseppet sem. Ő is sablon a köbön, hogy ezt a kifejezést használjam, mivel egyszerűen a tipikus könyves rosszfiú, akivel majdnem minden romantikus könyvben összefuthatunk. 

Mindketten túl tökéletesek voltak, így túl irreálisak. 

Borító:

A kis pozitívum, ami ebbe a bejegyzésbe sikeredett, az ezen a ponton található meg. Bár modell van rajta, de annyira nem zavaró az alakja, hogy akkor így képzeljük el Evie-t is. És igazuk volt a tervezőknek, ugyanis e mögé már felesleges lett volna valami kacifántosabb háttérrel előrukkolni, a kisebb-nagyobb fénycsóvák és gömbök megtették a hatásukat. Hogyha már a borító nem lett a legtúlkomplikáltabb, így egy szép betűtípus, ami itt is látható, szépen kompenzálja a dolgokat. Szerintem ezt nagyon eltalálták, nem is csoda, hogy emiatt annyira bele akartam kezdeni a történetbe is. 

Összességében:

Eleinte jobbra számítottam, így most egy kicsit csalódott vagyok miatta. A cselekmények sablonosak és kiszámíthatók voltak, ahogy a szereplők is. Túl tökéletesek voltak ahhoz képest, hogy a hátterük mennyire nem volt annak mondható, így nem tudhattunk velük rendesen azonosulni és átérezni a helyzetüket. 

Leginkább azoknak ajánlanám, akik odavannak az erotikus jelenetekért, ugyanis ebben akadt bőven, bár nem a jó fajtából, ezt is meg kell jegyeznem. Inkább nézz vissza ide, ha nincs más olvasni valód. Ha nagyon nincs.

Oldalszám: 250
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: -

Kedvenc idézet: -

Sajnos...