Becca Fitzpatrick - Csitt, csitt

HANGULAT                                MOLY                                         2010

"EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül."

Már egyszer belekezdtem ebbe a sorozatba, és emlékeim szerint az elsővel nem is volt bajom, ellenben a másodikkal, aminél még az ének óra is izgalmasabb volt. Komolyan, ez a gondolat azóta is kísért. Akkor gondoltam, hogy köszönjük, ebből a sorozatból elég is volt egy életre, aztán nézzétek, most adtam neki egy új esélyt... Nem is tudom, miért. 

Próbáltam nem a régi sérelmeim alapján nézni a könyvet, de be kell vallanom, hogy igazi volt az akkori énemnek. Elég értelmetlenül lett összetéve a dolog, ugyanis mi tudjuk, hogy Folt bukott angyal mégpedig a fülszöveg alapján, de erre maga Nora csak az utolsó 70 oldalban jön rá, de akkor már előre is ugrottam, és a legsúlyosabb problémával kezdtem. Az egész eleje nagyon fel van nagyítva, de tulajdonképpen semmi sem történik benne azon kívül, hogy megismerjük a két fiút meg néhány apróbb jelenetet, amik azért fontosak a történetben, de a lényeg akkor is csak az utolsó egyszáz oldalban jelenik meg. Nagyjából az egyharmada. Ha hozzávesszük még a normális jeleneteket, amikre szükségünk is van a történetben, akkor az még egy harmad, de bárhogy is nézzük, egy akkor is rizsa marad. Ezért is szenvedtem vele nagyon az elején. Bár látszólag belecsap a lecsóba azzal, hogy Folt már az első részben megjelenik, és elindul a gubanc azzal, hogy biológián új partnert kap a főszereplőnk a fiú személyében, de ezek után sok ideig minden felesleges. 

Ugyanaz történik sokszor. Nora fél Folttól, mert veszélyes, de attól még enged neki. Megembereli magát, és megpróbál nemet mondani, mire a srác megint megmondja neki a tutit, aminek a lány nem tud ellenállni, belemegy a dologba. És ez újra, újra és újra, csak mindig más szituációkban. 

Elég idegesítő volt, hogy míg Nora semmit sem tudott, csak tippelgetett Folttal kapcsolatban, addig mi a titkok mögé láttunk valamelyest. Angyal. Bukott angyal ráadásul. 

Sorba történnek a furcsábbnál furcsább dolgok mióta feltűnt Folt az életében. Elliot és a haverja is közel akarja tudni magához a lányt, miközben az iskola pszichológus egyre távolabb a biológia partnerétől. Azonban az előbbinél gyanús eseményeket talál, amik kétségbe vonják azt, hogy bízhat Nora a két fiúban, de a dilidoki kérésének se tud eleget tenni, ha állandóan megmenteti magát Folttal. 

Kettejük között pedig olyan se veled, se nélküled kapcsolat van. Egész végig megy a huzavona, a srác állandóan bókkal borítja el a csajt, aki pedig inkább elrohanna tőle, de a szíve nem hagyja. Talán Folt rossz fiú imidzse, sárma köti hozzá, de felszínesen persze tagadja mindezt. Ami eléggé átlátszó, és mi, olvasók úgyis tudjuk, mi lesz a vége.

A pozitív oldala a történetnek a már említett utolsó 70 oldal, amiben ugyanis felgyorsulnak az események, lelepleződik Folt titka, és akkor már nekünk is összeáll minden. Vagyis többnyire... 

Ekkor viszont már tényleg elkezdett gyorsabban verni a szívem, izgultam a szereplőkért akárhogy is nem szimpatizáltam egyikükkel sem, és vártam a boldog befejezésüket. 

A pillanat, mikor a lánynak el kell döntenie, hogy melyik a fontosabb számára. Az élete vagy a szerelme?

Karakterek:

Nora: Kinézetre tökéletes lány, okos, furfangos, bár ahogy Jules is mondta, gyenge. Törékeny nádszál, akit a széltől is óvni kell, mert valami hülyeséget képes csinálni a nem vicces módon. Nem igazán jött be az önmagának is hazudozó stílusa, és egyszerűen nem éreztem, mikor már a tagadásból átváltott nagyjából szerelmessé. 

Folt: Most tegyétek csak le a köveket, de nekem Folt nem volt az esetem. Bocsánatotokat kérem, ha nem zúgok bele egy olyan pasiba, aki meg akar ölni a saját kezével. Többször is. Oké, hogy nem sikerült neki, mert ellágyult, de akkor is. A tény, hogy el akarta venni az életemet, elég ahhoz, hogy lemondjak róla, akármennyire is szexi teste van, vagy bármennyire is jól hangzik a "bukott angyal a pasim" szóhasználat. Ez olyan, mint Edward Cullennél. Folt bevallotta Norának, hogy meg akarta őt ölni, de nem, a lány nem parázta túl, nem villogott nála a "FUSS!" applikáció. Ö-ö. Not my type. 

Borító:

Az viszont zseniális. Eltalálta az egész könyvnek a hangulatát, a történetének részletét, és olyan művészi. Komor, borongós, mint a sztori maga. Egy szó, mint száz, passzol, de nagyon. A betűtípus is illik mindenhez.

Tök jó.

Összességében:

Az eleje nagyon döcögősre sikeredett, a cselekmény maga nehezen indul be, és néhány apróbb információn kívül az első 250 oldalból semmire nincs szükségünk, a fontosabb jelenetek az utolsó 50-70 oldalba vannak leírva, ami talán jó marketingfogás lehetne, de engem idegesített. De azért a vége kompenzálta valamelyest az elején lévő lassúságot. A karakterekkel nem voltam kibékülve, reméljük, hogy a következő könyvben más lesz a véleményem, és most nem fogom ott abbahagyni. 

Leginkább azoknak ajánlanám, akik szeretik a fantasyt, és ebbe a műfajba még csak nemrég kóstoltak bele.

Oldalszám: 350
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: -

Kedvenc idézet: 

"– Az illatod is jó – mondta Folt.
 – Ezt hívják zuhanynak – Egyenesen előrebámultam. Mikor nem válaszolt, oldalra fordultam. – Szappan. Sampon. Meleg víz.
 – Meztelenül. Ismerem a dörgést."

*

"Tartsd szem előtt, hogy az emberek változnak, de a múlt nem."