George R. R. Martin - Trónok harca

HANGULAT                                MOLY                                         2006

"A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg. Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel. Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A jég és tűz dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése."

Még nyáron elterveztem, hogy mindenképp kiolvasom, hiszen annyi jót hallottam már róla. Barátnőim is ajánlják nagyban, de én még nem is tudom, miről szól. Áh, bár annyival tisztában voltam, hogy ez az a kicsi, de duci könyv, ami olyan menőn néz ki. Szóval nyáron a könyvtárból kivettem, nagy nehezen neki akartam kezdeni, de amire később még ki fogok térni, rengeteg szereplő volt benne, és előtudás nélkül eléggé nehéz volt fejben tartani a dolgokat anélkül, hogy belezavarodnék mindenbe. Emlékszem, munkába vittem magammal, de egy árva szót nem vágtam a dologból, mikor a főnököm leült, és elmagyarázta nekem a szálakat. Ki, kivel, hogy és miért. De még mindig nem voltam teljességgel képben a Hét Királyság világával, így eldöntöttem, megnézem először a sorozatot, és utána veselkedek neki a könyvnek. Még nyári szünetben sikerült kivégeznem a hat évadot, és teljességgel Game of Thrones (GOT) őrült lettem a végére. Apámmal is megszerettettem, amit személyes sikerként könyveltem el. De mivel nem a fentebb említett kis, duci példány volt bent a könyvtárban, hanem egy kemény kötéses, nehéz, kisbetűs és vastag darab, így gondoltam, na majd őszi szünetben, amikor otthon leszek, jól kiolvasom, mert ez tuti nem tudom vinni a suliba minden nap, olyan súlya van.
Na de aztán eljött az őszi szünet, és gondoltam, eljött az idő.

Bevallom, a hossza miatt eléggé nehézkesen ültem le olvasni. Már mikor először próbálkoztam vele, akkor is imádtam, az más kérdés, hogy a felét nem is értettem, de nem baj.
Mint azt már említettem sokszor, nem a szívügyem az E/3-as olvasás, de ez... Ez más. Az egyes fejezetek egyes embereket emelnek ki, akik akkori helyzetét meséli el. Ezt legjobban a filmjelenetekhez tudom hasonlítani, mikor ugrik a kamera egy másik helyszínre és más szereplőkhöz. Itt is így volt. Ezek leginkább a Stark-ház tagjai voltak, Tyrion Lannister és Daenerys Targaryen.
A történet az elején belecsap a lecsóba. Deresben találjuk magunkat a Prológus után, amiben szökött Éjjeli őrség tagjai találtak Másokra, aztán az első fejezetben már meg is történik az első lefejezés. Egy történelmi fantasy regényben találjuk magunkat, mikor még királyok uralkodtak és a tisztségek ser, lord, lady megnevezések voltak.
Az élet akkor bolondul meg Deresben, amikor a király maga jön látogatóba barátjához Északra, hogy megkérje, legyen a Segítője, ami a második legnagyobb rang az egész országban. Minimum egy fejvesztés az ára, ha ellenszegülsz a királynak, ráadásul Robert Baratheon eléggé meggyőző tud lenni, így Ned elfogadja az állást (kénytelen), és magával viszi Királyvárba két lányát, Sansát és Aryát. Az előbbit még Joffrey herceghez is hozzáadja, ha a király már így akarja. Most azt gondolnánk, Eddard mennyire gonosz ember, hogy képes ilyet tenni, de hát ha maga Robert ajánlja fel és még Sansa is szerelmes szegény dilis szőkébe, akkor mi akadálya lehet? Jó sok, de ezt még ekkor nem tudjuk.
Tapasztalatból mondom, hogy elég tömény szöveg, így maximum másfél órát bírtam ki a letevése nélkül, de azt is nehezen. Ez nem a történet miatt volt, egyszerűen kicsit sűrű a cselekmény, a nyelvezete nem szokványos, emiatt kellett többször is megállnom, hogy egy apró levegőt vegyek, és utána újult erővel folytassam az utazásom Westerosba.
Nem egy tipikus romantikus regény, ezt eddig is láthatjátok, amit mindenki már kívülről fúj.
És ezt is imádtam benne.
Zseniális.
Olyan új dolgokat mutat meg az író, amire nem is gondoltunk volna.
Említettem, hogy a szereplők elég sokan vannak, én is egy kicsit néha még bele is kavarodtam úgy, hogy a sorozatot is magam mögött tudhatom, de ez mindenképp nagy segítség volt ebben a témában. Ajánlom először a sorozat nézését, ugyanis meg merem kockáztatni, hogy majdnem olyan jó, mint a könyv. De cselekményileg ugyanaz, persze gondoltam, hogy néhány kisebb jelentet kihagynak a forgatáskor, de az annyira nem vészes.
Azoknak ajánlanám szíves figyelmébe, akik valami újra vágynak, ki akarnak zökkenni a sablonos könyvek közül, de bírják lelki erővel azt, hogy nem szerethetnek meg senkit, ugyanis az biztosan meghal. De gondolom, ezzel nem mondtam újat.
NAGYON AJÁNLOM. 

Karakterek:
Eddard Stark: Őt emelném ki elsősorban, ugyanis az egyik kedvenc szereplőm ebben a kötetben. Nemes lelkű, becsületes, tényleg elég kevés uralkodó vagy nagyember képes ezt a tulajdonságát megtartani. Ahogy többször is említették, ilyen férfi húszezerből nagyjából egy. Én is nagyon megkedveltem a sorok alapján.
Havas Jon: Mit is mondhatnék azon kívül, hogy Kit Haringtonba eszméletlenül szerelmes vagyok? Meg a későbbiekben Michiel Huisman lesz ilyen. A fattyú, akit a Stark ház még is rendes családtagként nevel fel, bár azért megkapja elégszer a goromba jelzőket. Amúgy ő az elején kissé furcsa volt. Amikor az Éjjeli őrséges jelenetek jöttek, elgondolkodtam azon, hogy ez a gyerek épeszű-e, mert egy normális ember nem választja a hideget és a harcot az otthon kényelmével és a családdal szemben. De mikor szembeszállt ott Ser Allisterrel, akkor láttam, hogy mégsem olyan hülye ez, talán el fog érni valamit azzal, hogy idejött, és végre kiléphet szegény srác a fattyak világából.
Tyrion Lannister: Bár eléggé furcsa szerzet ez a kis törpe a.k.a. Ördögfióka a Lannister sarjban. Elissza a háza össze vagyonát vagy bordélyokra költi, mikor melyik vagy a kettőt vegyítve, de ezen kívül imádtam a srácot, mert olyan visszaszólásai voltak, amiket most már csak úgy emlegetek, hogy tipikus Tyrion beszólás.

Borító:
A nagyról, amit én olvastam, inkább nem is beszélnék, maradjunk annyiban, hogy ha nem hallottam volna róla, akkor nem kaptam volna le a polcról semmi esetre sem. Nem az én műfajomnak gondolnám. Egy jelenetet próbál kiragadni, de még mindig elég komor a borítója.
Ezzel ellenben a kicsiét imádom. Bár nincs rajta sok dolog, pontosabban egy darab sárkányfej, de betűtípusilag is sokkal jobban tetszik, meg a színösszeállítása, az a barna is szebb. Így ezt tettem be a bejegyzéshez is.

Összességében:
Imádtam. Zseniális. És még halmozhatnám sokáig a pozitív jelzőket sokáig.
Egy új történet, ami tényleg egy másik univerzumba repít minket, és nem is enged el onnan az utolsó fejezet végéig. Vagy inkább az utolsó kötet végéig?
Nem szoktam ilyet mondani, de ez esetben ajánlom, hogy előtte nézzétek meg a sorozatot, nem azért, mert az is lenyűgöző, nem sok eltérés van a könyv és közte szerencsére, és rengeteget segít megérteni a szálakat és legfőképpen a szereplőket.
Alig várom már, hogy a kezembe vehessem a következő kötetet, a Királyok csatáját.

Oldalszám: 926
Kiadó: Alexandra

Kedvenc karakter: Lord Eddard Stark

Kedvenc idézet: 

"– Büszkeség? – mordult rá Catelyn. A törpe gúnyos modora és könnyed viselkedése felbőszítette. – A gőg talán megfelelőbb kifejezés lenne. Gőg, kapzsiság és hatalomvágy.
 – A bátyám tagadhatatlanul gőgös – felelte Tyrion Lannister. – Az apám a kapzsiság mintapéldánya, drága nővérem, Cersei pedig minden ízében a hatalom megszállottja. Én, ugyanakkor, ártatlan vagyok, mint a ma született bárány. Bégessek neked? – elvigyorodott."

Abszolút