Kylie Scott - Szóló

HANGULAT                                MOLY                                         2016

"A Stage Dive énekese, Jimmy Ferris megszokta, hogy azonnal megkap mindent, amit csak akar – egész eddigi élete a vad bulizásról és könnyű csajokról szólt. Végül azonban túltolja a rock n’ rollt, és az elvonón találja magát, utána pedig megkapja személyi asszisztensnek Lenát, akinek egyik legfontosabb feladata megakadályozni, hogy visszaessen. Lena nem hajlandó elviselni szexis főnöke allűrjeit, és annak ellenére, hogy az első pillanattól kezdve szinte izzik körülöttük a levegő, elhatározza, hogy a kapcsolatukat szigorúan szakmai alapon tartja. Jimmy azonban túlságosan messze megy, és a fenegyerek hirtelen rádöbben, hogy nagyon könnyen elveszítheti a legjobb dolgot, ami az életében valaha történt. Vajon meg tudja győzni makacs asszisztensét, hogy vállalják a kockázatot, és hagyja, hogy a szíve vezesse?"

Mivel az első kettő rettentően tetszett, nem is volt kérdés, mikor megláttam molyon, hogy valaki el akarja adni az ő saját példányát, hogy akkor eljött az én időm. 

Az eleje nekem nagyon furcsán kezdődött. Amúgy se szeretem, ha ugrálnak az időben, de itt még jobban bezavart az, hogy a szereplőket nem ismertük még rendesen. Oda-vissza dobálgatták a jeleneteket, és közben az olvasóhoz nem sok információ jutott el a történtből. Sőt, igazából az első száz oldalig, még azon is túl, nem sok minden történt. Lena érzelmei is semmi rávezetéssel csapódtak ránk, miszerint ő szerelmes a munkaadójába, Jimmy Ferrisbe. Bár azért az pozitívum, hogy a pillangók repkednek a hasban című klisés hasonlatot nem alkalmazta az írónő. Lena le akarja nyelni ezt az érzelmet, és szerinte ennek a legjobb módja, ha továbbáll a Stage Dive-tól. Ekkor beindulnak az események, és Jimmy persze nem engedi el, ahogy a banda sem, mivel ő volt az egyedüli asszisztens, akit eddig az énekes megtűrt maga mellett, és elég vagány ahhoz a lány, hogy ne vegye magára a srác bunkóságait. Így egy ideig marad, aztán akkor lesz érdekes a helyzet, mikor kiböki Jimmynek, hogy neki nem közömbös. Persze ezen a sztár változtatni akar, így mindenféle hülyeségekre veszi rá Lenát, aki belemegy. Futás, randizások sora, és egyszer csak az olvasó is azt veszi észre, hogy Jimmynek két személyisége van. Az egyik az igen tajparaszt, ami sokszor előjön a könyv során. Főszereplőnk is sokszor kitért rá, hogy ez valószínűleg a gyerekkora okozta. A másik része pedig egy kedves, törődő srác, aki néha, hébe-hóba előtör az énekesből. 

A főszálon, ami a projekt, hogy Lenából kiűzzék Jimmy szeretését kívül egy mellékszál a férfi főszereplőnkkel is foglalkozott. Az ő lelkét tanulmányozta, ami érdekes volt, de eléggé eseménytelen. Vártam a fordulópontokat a regényben, de nem jöttek. Azon kívül, hogy megtudtunk egy-egy dolgot Jimmy múltjából, amik nem voltak annyira megrázóak, nem volt csavar. Egy leszokott alkoholistával egy könyvben sokféle fordulatot lehetne írni, de itt egyik sem szerepelt. Amit én hiányoltam. 

A történések akkor indultak el lényegesen, mikor Lena elkezdett randizni először Bennel, aztán Reece-szel és végül Deannel, akivel össze is jöttek a dolgok. Ekkor Jimmy reakciói, viselkedése, és minden eléggé (néha) vicces, de felettébb árulkodó volt. Bár talán ez a része tetszett nekem legjobban a könyvnek. 

Az írónő most sem hazudtolta meg magát, rengeteg humoros jelenettel tarkította a cselekményt, amin sorra elmosolyodtam.

Az elején csak nyűg volt a hátamon, végig azon gondolkodtam, hogy na akkor most hányast is érdemelne, de bevallom, hogy az utolsó oldalakra, mikor Jimmy tényleg a változás fele ment, iszonyatosan jó volt, ami így kompenzálja az elejét, de még mindig azt kell mondanom, hogy az első kettőt sokkal jobban szerettem.

Karakterek:

Lena: Tényleg egy erős lány. A múltja mutatja, hogy sok mindenen kellett keresztülmennie, és azok után mindig felállt. Szóval ezért igenis tiszteletre méltó. Megmutatja, hogy akárhány ronda szakításon is van túl az ember, nem szabad feladni, mert biztos van valaki, akivel az ég is egymásnak teremtett. Rettentő erős akaratú lány, meg alapjában véve nekem szimpatikus. Kicsit fanatikus is, ha Jimmyről van szó, az így az egész könyvön végigmegy. A bunkón kívül, ami tényleg igaz, nem tud más csúnyát mondani a srácra. Szóval maradjunk annyiban, hogy szerelmes.

Jimmy: Bunkó egy fazon, bár amin keresztülment ő is, nem csodálom. Egyedül kellett szembenéznie az anyjával, miközben ő fogta magát az aktuális emberkéjével, és lelépett, otthagyva a két fiát. Nem épp mintaanya, mit ne mondjak. És ez meg is látszott Jimmyn. Nehezen engedett közel magához bárkit is, és az utolsó fejezetben lévő mondata ezt meg is magyarázza.. Amúgy pedig egy kedves srác, csak ezt jól elrejtette magában.

Borító:

Imádom. Az egész sorozat borítóját imádom. Az összes pasi illik a szereplőhöz, ez esetben a mikrofont tartó srác kiköpött Jimmy. A betűtípus zseniális. Mondtam már, hogy imádom?

Összességében:

Többre számítottam, ami nem azt jelenti, hogy rossz volt. Az eleje furán indult, mintha az írónő nem tudta volna hogy elkezdeni. Az időugrálások kimondottan zavartak, amit mondjuk a vége kompenzált, mivel az rettenetesen jóra sikeredett. A humor sem maradt el ebből a kötetből, de én valamiért több csavart tudtam volna elképzelni a könyvben. 

Mint már mondtam, rossz semmiképpen sem volt, aki olvasta az első kettőt, lehet, hogy kicsit csalódni fog, de lehet, csak azért, mert a főszereplőnk teljesen más kategória, mint eddig Dave és Mal volt. Legalábbis én megpróbálom ennek betudni. De mindenképp olvasd el! Hiszen úgy lesz kerek a történet, aztán már várom Ben sztoriját is, amihez már van egy kis tippem...

Oldalszám: 440
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Mal Ericson (és egy kicsi végiggondolás után ideírom Jimmyt is, na..)

Kedvenc idézet: 

"– Ha valami túlságosan össze van törve, lehet, hogy már semmi értelme megpróbálni helyrehozni."