Elizabeth Gilbert - Big Magic

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"Az Ízek, imák, szerelmek írónőjének lelkesedése szinte tapintható és ragályos – történetei és saját tapasztalatain alapuló tanácsai olyanok, mintha a legjobb barátnőnk szólna hozzánk játékos, beszélgető stílusban. A New York Times sikerkönyveinek írónője izgalmas kulisszatitkokat árul el a regényírás folyamatáról, saját félelmeiről és kudarcairól. Legújabb írása nemcsak íróknak vagy művészi hajlammal megáldott olvasóknak szól, hanem mindenkinek, aki inspirációra és bátorításra vágyik, hogy követhesse kíváncsiságát, és végre belevághasson életkortól, nemtől függetlenül abba, amire a lelke mélyén mindig is vágyott."

Köszönöm a Partvonal kiadónak a lehetőséget az olvasásra!

Igaz, nem haladtam vele úgy, ahogy szerettem volna, mint egy normál regénnyel haladni szoktam, de talán így van rendben, nemsokára el is mondom, hogy miért. 

Nem sok írót, írónőt ismerek, főleg nem olyanokat, akik a kiadás és az könyvírás hátulütőiről beszélnek, leginkább csak a boldog részét láthatjuk, az odáig elvezető út pedig feledésbe merül. Ami amúgy elég fontos. És ezért is örülök, hogy Liz megírta ezt a könyvet. Szinte elsőkézből kapunk tudósítást egy befutott író életének részeiről, segítségeket, tapasztalatokat, amik hasznunkra válnak a későbbiekben, főleg, hogy szerény személyem is hasonló téren akar majd felnőttkorában elhelyezkedni. Segített nekem a könyv ebben? Eszméletlen sokat. 

Liznek rettentő jó stílusa van, és bár még nem olvastam tőle ezen kívül mást, emiatt már nagyon szeretnék. Fiatalos, humoros, néha felnevettem a különböző hasonlatain, amikkel előhozakodott. Imádtam mindent, amit írt, és ahogyan írta. Zseniális, és ez is mutatja, hogy nem véletlenül vált azzá, akit ma már ismerünk. És amiért még jobban felnézek rá, hogy mert erről beszélni. Nem csak a csili-vili életről, amilyen a könyvkiadása után lett, pontosítok, mivel megtudjuk, hogy akkor se minden könnyű. Beszél a visszautasításról, hogy ennek mekkora szerepe van mégis egy író életében. Mert számos neves művész önéletrajzában olvashatjuk, hogy a bukásoknak és elutasításoknak fontos szerepe volt az életükben. Nézzük csak J. K. Rowlingot, a Harry Potter sorozat szerzőjét, hányszor kapott kosarat kiadóktól, aztán most világhírű regényei vannak, akiket ha nem is mindenki olvasott, de ismerni ismerik. És hogy ne tekintsek olyan messzire, anyukám is művész, gitárművész. Teszem hozzá, hogy most már. Hányszor mesélte már, hogyan utasították vissza a nevesebb konzervatóriumok, hányszor bukott el versenyeken, mégis emiatt az elvetett jelentkezés miatt talált rá, emelte és készítette fel konzervatórium nélkül a főiskolára az akkori professzora. És most bár ő nem világhírű, mint az első példámban szereplő írónő, de azért elismert zenésszé vált. És azért, mert nem adta fel.

De elkanyarodtam a témától valamelyest. 

A Big Magic mégis mit adhat nekünk, amit más önfejlesztő könyv nem? Mivel mást még nem olvastam, így erről annyira nem tudok nyilatkozni, de arról igen, hogy nekem személyesen mit adott. Bár még elég fiatal vagyok, az írói pályafutás vagy ehhez valami hasonló állások nagyon vonzanak. Nem titok, hogy saját történetet vezetek, és ezen a ponton megakadtam. Okoltam az ihletet, önmagamat, azt is, hogy nem vagyok időmilliomos, és kellett nekem ez a könyv a továbblépéshez. Kellett a lökete ahhoz, hogy tényleg leüljek, és dolgozzak tovább azon, amit szeretek csinálni, mert az ihlet is jönni fog majd, mikor látja az elkötelezettségemet. De mivel kihagytam egy fél évet különféle okokból, ne csodálkozzak, ha addig másik gazda után kutatott a géniuszom. 

És az is kellett, hogy Liz nem csak a levegőbe beszélt, alátámasztott mindent példákkal leginkább a saját vagy a hozzá közelálló emberek életéből, ez még jobban segített meggyőződni arról, hogy igaza van. Néhol magamra ismertem, hogy jé, ezt már én is átéltem.
Ne is gondoljatok rá, hogy csak végigfutsz rajta, és meg leszel elégedve, hogy kiolvastad. Nem-nem, ez nem olyan. Minden egyes szónak mondanivalója van. Minden egyes szó elgondolkodtat, és ezért sem tudtam csak simán keresztülrohanni rajta. Néha csak leültem, és elkezdtem mást csinálni, mert az a rész annyi, de annyi mondanivalót tartalmazott, hogy el kellett rajta gondolkodnom, és szerintem akkor éri el a hatását, ha tényleg a szívünkig és a tudatunkig hatol a mondanivalója. 

Zseniális volt, és legfőképpen olyan hatása, amit álmomban se gondoltam volna.

NAGYON AJÁNLOM minden írópalántának, mert olyan dolgokat ad át, olyan tanácsokat ad, ami mindannyiunk számára megfontolandó.

Borító:

Imádom. Bemutatja a könyv sokszínűségét már kívülről is. Gyönyörű és tökéletes. 

Összességében:

Azt hiszem, ehhez kell egy olyan lelkiállapot, hogy az ember ezt be tudja fogadni. Ezért azoknak ajánlanám, akik úgy érzik, kell egy kis löket az életükhöz, kell egy olyan ember tapasztalata, aki tényleg sokat átélt, és nem csak dobálózik a szavakkal. 

Imádtam, és ha minden önsegítő könyv ilyen, akkor ide nekem az összessel! Bár ha jobban belegondolok, egyelőre elég lesz ennyi is, mert olyan nagy lelki értékeket képviselt, olyan sok mindent adott át, ami jó időre betölti majd a segítő szerepet a tinédzseréveimbe. 

Írópalánták, akik azt hiszitek, hogy a bili feneke alatt vagytok, akik azt hiszitek, hogy nincs értelme annak, amit csináltok, nektek mondom, hogy VAN. És ezt Liz Gilbert is nagyszerűen bemutatja. Nagy tapsot neki!

Oldalszám: 256
Kiadó: Partvonal

Kedvenc idézetek: 

"Soha két ember nem józanodott még ki olyan sebesen, mint akkor mi ketten, Hank és én." 

*

 "Ha életben vagy, akkor kreatív személy vagy." 

*

"A többszörös felfedezés a szerelmi kapcsolatokra is jellemző. Hosszú éveken át senki sem érdeklődik irántad, aztán hirtelen két udvarlód is akad egyszerre – na, ez valóban többszörös felfedezés!" 

*

"Tény, hogy szükségünk van a félelemre, már csak a túlélésünk alapvető szempontjából is. Az evolúció jól tette, hogy beépítette az emberekbe a félelem reflexét, mert e nélkül borzasztóan ostoba és rövid életet élnénk. Kiszaladnánk az autók elé. Eltévednénk az erődben, és felfalnának a medvék. Csapnivaló úszó létünkre bevetnénk magunkat Hawaii óriáshullámaiba. Vagy hozzámennénk ahhoz a pasihoz, aki az első randin kijelenti: „Nem hiszem, hogy az ember természeténél fogva monogám.”" 

*

 "Kedves Félelem!
A kreativitás és én hamarosan hosszabb útra indulunk. Ha jól értem te is csatlakozol hozzánk, mint mindig. Elfogadom, hogy úgy gondolod, fontos feladatot töltesz be az életemben és ezt a feladatot komolyan is veszed. Úgy tűnik, a te feladatot az, hogy fejvesztett pánikba törj ki, valahányszor azt tervezem, hogy valami érdekeset csinálok – és el kell ismernem, nagyszerűen végzed a munkádat. Szóval teljesítsd csak a feladatodat, ha úgy érzed, ez mindenképp szükséges. De az út során én is végezni fogom a munkámat, ami azt jelenti, hogy keményen fogok dolgozni és koncentrálni. A kreativitás is végezni fogja munkáját, ami abból áll, hogy pezsdítő és ihletet adó marad. Bőven van hely mindannyiunk számára ebben a furgonban, úgyhogy érezd magad otthon, de egy dolgot véss jól az eszedbe: az út során egyedül én és a kreativitás hozhatunk döntéseket. Tiszteletben tartom azt a tényt, hogy része vagy a családnak, és sosem foglak kizárni egyetlen kiruccanásunkból sem, de a javaslataidat nem fogjuk figyelembe venni. Helyet foglalhatsz mellettünk, kifejezésre juttathatod a véleményedet, de nem voksolhatsz. A térképhez nem nyúlhatsz, nem javasolhatsz alternatív kerülőutakat, és a hőmérséklet-szabályozó gombot sem babrálhatod. Haver, még a rádióhoz sem nyúlhatsz. De legfőképp, kedves, öreg cimborám, abszolút meg van tiltva számodra a kormányzás."

Nem is volt kérdéses