Szirmay Ágnes - Szerelemre castingolva

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"Ha a legjobb barátod a titkos szerelmed, akkor csapdába estél. Ha elcipeled magaddal egy tévésorozat szereplőválogatására, ne csodálkozz, ha más is meglátja benne, amit te már régen tudsz…Dé, azaz Kozák Dénes egy vagány, kedves srác és iszonyúan jó a humora. Stern Virág pedig arról álmodozik, hogy ne csak jókat dumáljanak, ne csak együtt fűszerezzék újra a menzakaját, hanem Dé maga legyen a nagy Ő. Amikor mindketten egy szappanopera szereplői lesznek, gyökerestül felfordul az életük, és a kettejük közötti szálak is összegubancolódnak. A sztárok világába lépve olyan ellenfelek jelentkeznek, mint a szépséges tinisztár, Szilágyi Dzsenifer. "

Köszönöm a Tilos az Á Könyveknek, hogy olvashattam!

Az én életem is hasonlóvá vált mostanság egy szappanoperához, ezért is érdekelt annyira a könyv. A címe zseniális. Egyedi, fiatalos, figyelemfelkeltő, egyszóval: tökéletes. 

A történet is hasonló ehhez. Bevallom nektek, az elején eléggé küszködtem vele, úgy éreztem, hogy kinőttem a történetből, és már forogtak is az agytekervényeim, hogy miként is fogok én erről írni. DE. A nagy de. A kezdeti nehézségeket egy annál jobb folytatás váltotta fel. 

Az alapja mindennek rendkívül egyedi. Nem sok, talán egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány történettel találkoztam eddig, ami ilyen témákat boncolgat. Forgatás, tinisztárok, sorozatok. Pedig vannak ilyenek az életben jócskán. És bár az alapkoncepció szerelem témakörben már eléggé agyonhasznált, a lány beleszeret a legjobb barátjába, de számára főszereplőnk teljesen közömbös, és aztán jön egy másik srác, akiről én személy szerint rögtön tudtam, milyen szerepe lesz Virág szerelmi életében. De ha eltekintünk ettől, a történet pörög, nem unatkozunk, mindig folyik valami, amit szemmel kell követnünk. 

Mivel a nagy része a könyvnek forgatás, és akkor a forgatókönyvet sem ártana az olvasónak látni, és azt olvasni. De meg kell mondjam, ez a része jól meg lett oldva. Nem túl sok, de kellő mennyiségű részletet kaptunk a szappanoperából, amibe főhőseink csöppennek. A sorokat olvasva azt kívántam, bárcsak én is egyik délután egy castingon találnám magam, és így megváltozna az életem, nem mintha nem lennék a mostanival megelégedve, de azért mégis milyen jól hangzik. 

Virág szemszögéből tudhatjuk meg azt is, hogy milyen, ha nem az iránt a személy iránt táplálsz tényleges érzelmeket, akiről hiszed. Nem tudom, hányan vagytok így ezzel, de engem a történet eme momentuma tényleg magához láncolt, és ezáltal, mivel velem is volt már ilyen, magaménak éreztem a főszereplőt, aki szintén gyötrődött emiatt. 

Kicsit kaotikus volt a sok szereplő, a sorozatbeli és a valóságos nevek keveredése, néha nem tudtam, na akkor ez most egy személy, vagy külön-külön, szerencsére erre a célra az írónő egy kis puskát írt nekünk a könyv végébe, ahol minden részletesen le van írva. De tulajdonképpen, ha belegondolunk, ez is reális így. Nem néztem, csak egy-egy részt teszem azt az egyik legnépszerűbb magyar hasonló szappanoperából, a Barátok köztből, de sokaknak csak a szereplő nevüket tudom, nem pedig a színésznek a valódiját, ami fura, de egyszer, ha valaki ennyire belehelyezkedik a szerepébe, jó sokáig, hát akkor kénytelen lesz hallgatni a karaktere nevére is, mert az emberek többsége azzal van tisztában. Ez is megjelent itt, elég valóságos elemként. 

Ami engem egy kicsit zavart egész végig, és hátráltatott olvasás közben, az az írónő stílusa. Nem is egészen a stílusa, pontosabban egy kimondott állandó hibája. Nem tudom, honnan jött, de az biztos, hogy én nem beszélek így, másokat se hallom, és tudtommal ez eléggé nyelvtani helytelenség, de mi ez, ami ennyire, de ennyire fájt? Minden név előtt egy határozott névelő állt. A Béla. A Pisti. Szóljon valaki az Olgácskának! Randira megyek a Balassa Robival.
No, no, no, no, no. A hajam téptem egy idő után emiatt. 

Ez a szépséghibája a dolgoknak.

Karakterek:

Virág: Kicsit a föld felett szálló, ábrándos leányzó, de ezt betudtam annak, hogy szerelmes. A gyötrődését már korábban említettem, de most újra felvetem. Szerintem, ha egy ellenkező neművel sok időt töltesz együtt, legjobb barátnak titulálod, eldöntöd, hogy tuti, nem lesz köztetek több, de fejben akkor is minimum egyszer az ember gondol rá, hogy mi lenne, ha...? Teljességgel életszerű kihívása a lánynak, bár nem kell az egész univerzumot megváltania, de azért azok a kérdések, amik felvetődnek benne, elég fontosak a mai tinik számára. 

Dé: Tökéletes, szexi, jófej, bla, bla, bla. Főszereplőnk számára a hibátlanság mintaképe, a 21. százai Dávid szobor lehetne belőle, nekem mégsem volt szimpatikus. Lehet, hogy csak én láttam át az "én csak legjobb barátként gondolok rád, szóval beszélhetek neked az aktuális barátnőimről" című maszlagról, amit lenyomott drága Virunknak, miközben a napnál is világosabb, hogy eléggé belehabarodott. 

Bence: Ő volt az a szereplő, akit nehezebb volt kiismerni puszta legjobb barát státusznál, ő az, aki tényleg talán a legösszetettebb karaktere a történetnek. Az elején egy eredeti tapló parasztföldről, de amint egyre jobban megismeri a lány, annál jobban nyílik meg a srác is. Talán ezért is kedveltem nagyon, mert míg Dé karaktere állandó volt, és eléggé sablonos, addig Réti Bence ennél változatosabb.

Borító:

Ez az, amibe bele vagyok szerelmesedve. 

Rendkívül jó lett, a színvilága egyedi, a képen szereplő pár szerintem tökéletes, nem is kell, hogy több látszódjon belőlük, így a legzseniálisabb. Egyedül az a szék nem komál ott nekem, látszik, hogy odaszerkesztett, ami  nem vészes, de megnéztem volna a tervet anélkül is, és akkor természetesen változatos betűtípussal, mert így, hogy a háttér más, ez így tökéletesen megfelel, de ha elvesszük a rózsaszín backgroundot, akkor már változtatnék a betűn. 

Összességében:

Vegyes érzelmeim vannak, a történet tetszetős, egyedi, folyik a cselekmény, egyedül az írónő kis stílushibája az, ami nekem nagyon nagy fejtörést és hajtépést okozott. De alapjában véve tetszett. Kedves volt, fiatalos, kortárs. 

Azoknak ajánlanám, akiknek tetszenek a tipikus gimis könyvek, Hűvösvölgyi suli és ezek. 

Oldalszám: 330
Kiadó: Tilos az Á Könyvek

Kedvenc karakter: Réti Bence

Kedvenc idézet: 

"– Ha te is tartod a szádat, és nem spoilerezed el nekem a Sárkányok táncát, akkor én is tartom az enyémet – próbáltam enyhíteni a feszültséget."