"A városban, amely sosem alszik, fellángol a románc, de vajon kiállja a szerelem az idő próbáját?
A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Joshba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Joshnak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól. "
Stephanie Perkinst azóta az egyik kedvenc írónőmnek mondom, amióta először olvastam az Anna és a francia csókot. A stílusa egyedi, imádni való, lenyűgöző, könnyed és nem tud tőle elszakadni. A történetei iránt is hasonlóképpen érzek. Különleges helyszínekre varázsol el bennünket minden egyes alkalommal, különleges karakterekkel és cselekményekbe. Ezt mutatja az eddig megjelent fentebb említett könyve és annak folytatása, a Lola és a szomszéd srác. És most itt vagyok, a kezemben tarthatom a várva várt befejező kötetet.
Annyira a szívemhez nőtt.
Mindegyik.
Anna és Étienne. Lola és Cricket. És most Isla és Josh.
Ne várjon tőle senki csodákat, lélekbemászó elemzéseket. Egy szinte szokványos bentlakásos gimnáziumi életet mutat be, de... mégsem. Mert ott van a szinte.
Nem bírtam letenni, nem akartam egy percre se megválni a történettől, mert már annyira benne éreztem magam. Annyira magába szippantott, hogy az valami zseniális, és ez részben az írónő, részben pedig a cselekmény érdeme. Az egész egyszerű, de mégis mélyenszántó.
Főszereplőink újra a Párizsi Amerikai Gimnáziumban találják magukat, immáron végzősen. Beletelt egy pár pillanatba mire leesett, hogy Josh, a főszereplő Joshunk nem más, mint az első kötetben sokat szerepelt brancsnak az egyik tagja, Étienne legjobb haverja, Rashmi (akkori) pasija, aki egy évvel fiatalabb náluk. Így a srácnak van egy éve a barátai nélkül. És minden megszokott egyszerre kimászik az életéből. A barátnője, a barátai, és hirtelen egyedül marad a nagyvilágban. Ismerős érzés, és bár nem Josh szemszögéből látjuk a dolgokat, azért mégis az írónő ezt a témát is beleszövi a történetbe, és teljesen jól bemutatja még úgy, hogy nem az ő nézetéből. Hát nem zseniális? És hogy az összes szál úgy kapcsolódik egymáshoz...
Lehetetlen rá negatívat mondani.
Stephanie olyan világokba kalauzol el bennünket, amiben egyszerűen benn akarunk ragadni. Ráadásul én a végére megkönnyeztem, hogy ez volt az utolsó kötet. Annyira szeretnék még tőle olvasni.
Tökéletes befejezés egy tökéletes sorozatnak.
AJÁNLOM minden kedves romantikus léleknek.
Karakterek:
Isla: Tudomásom szerint, bár nemsokára terveztem újraolvasni a második részt, mindegyik főhősnőnkkel szimpatizáltam, így nem tudnám megmondani, mégis melyik volt a kedvencem. De az még a zseniális, hogy mégsem egy kaptafára épültek fel. Bár talán Isla és Anna valamelyest hasonlítottak, de nem sokban. És bár egy kicsit önbizalomhiányos is volt, mégsem az állandóan nyavalygó fajtából. Követett el hibákat, de részben meg tudtam érteni, sőt, nem is részben. Teljes egészében. Nem vertem tőle a fejemet a falba, kimondottan kedveltem.
Josh: Nem tudok mást mondani, csak annyit, hogy... Honey. Persze ő is tett néhány meggondolatlan lépést, gondoljunk csak a képregényre, de igazából bármit is tett, mindent a szerelem nevében tett. Közhely, ugye? De mégis, én, mint olvasó nem tudtam rá haragudni, egyszerűen olyan édes volt. Kell egy Josh Wasserstein!
Borító:
Néhány helyen olvastam, hogy a szerelmespár nincs elég jól összehangolódva, de igazából nekem nincs bajom velük. A színvilág rendkívül hangulatos, vidám, mint az egész könyv. Mikor megláttam, már akkor imádtam. Az a kalapos verzió a karakterek arcának eltakarásához furcsa, de annál inkább jobb megoldás és egyedi. Én pedig imádom úgy, ahogy van. De nagyooooon. Bezsongtam? Csak egy kicsit.
Összességében:
Imádtam. Nagyon, de nagyon, de nagyon.
Méltó befejezése a sorozatnak úgy gondolom. Az írónő sem hazudtolta meg magát, a stílus tökéletes és imádni való. Annyira vártam, hogy a kezemben tartsam, aztán miután kiolvastam, most újra arra vágyok, bárcsak ne fejeztem volna be ilyen hamar, és élvezhetném tovább...
Leginkább az olyan szerelmetesen romantikus lelkeknek ajánlanám, akik hasonlóak ilyen tekintetben hozzám. Nem fogod megbánni!
Oldalszám: 344
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Josh Wasserstein
Kedvenc idézet:
Ne várjon tőle senki csodákat, lélekbemászó elemzéseket. Egy szinte szokványos bentlakásos gimnáziumi életet mutat be, de... mégsem. Mert ott van a szinte.
Nem bírtam letenni, nem akartam egy percre se megválni a történettől, mert már annyira benne éreztem magam. Annyira magába szippantott, hogy az valami zseniális, és ez részben az írónő, részben pedig a cselekmény érdeme. Az egész egyszerű, de mégis mélyenszántó.
Főszereplőink újra a Párizsi Amerikai Gimnáziumban találják magukat, immáron végzősen. Beletelt egy pár pillanatba mire leesett, hogy Josh, a főszereplő Joshunk nem más, mint az első kötetben sokat szerepelt brancsnak az egyik tagja, Étienne legjobb haverja, Rashmi (akkori) pasija, aki egy évvel fiatalabb náluk. Így a srácnak van egy éve a barátai nélkül. És minden megszokott egyszerre kimászik az életéből. A barátnője, a barátai, és hirtelen egyedül marad a nagyvilágban. Ismerős érzés, és bár nem Josh szemszögéből látjuk a dolgokat, azért mégis az írónő ezt a témát is beleszövi a történetbe, és teljesen jól bemutatja még úgy, hogy nem az ő nézetéből. Hát nem zseniális? És hogy az összes szál úgy kapcsolódik egymáshoz...
Lehetetlen rá negatívat mondani.
Stephanie olyan világokba kalauzol el bennünket, amiben egyszerűen benn akarunk ragadni. Ráadásul én a végére megkönnyeztem, hogy ez volt az utolsó kötet. Annyira szeretnék még tőle olvasni.
Tökéletes befejezés egy tökéletes sorozatnak.
AJÁNLOM minden kedves romantikus léleknek.
Karakterek:
Isla: Tudomásom szerint, bár nemsokára terveztem újraolvasni a második részt, mindegyik főhősnőnkkel szimpatizáltam, így nem tudnám megmondani, mégis melyik volt a kedvencem. De az még a zseniális, hogy mégsem egy kaptafára épültek fel. Bár talán Isla és Anna valamelyest hasonlítottak, de nem sokban. És bár egy kicsit önbizalomhiányos is volt, mégsem az állandóan nyavalygó fajtából. Követett el hibákat, de részben meg tudtam érteni, sőt, nem is részben. Teljes egészében. Nem vertem tőle a fejemet a falba, kimondottan kedveltem.
Josh: Nem tudok mást mondani, csak annyit, hogy... Honey. Persze ő is tett néhány meggondolatlan lépést, gondoljunk csak a képregényre, de igazából bármit is tett, mindent a szerelem nevében tett. Közhely, ugye? De mégis, én, mint olvasó nem tudtam rá haragudni, egyszerűen olyan édes volt. Kell egy Josh Wasserstein!
Borító:
Néhány helyen olvastam, hogy a szerelmespár nincs elég jól összehangolódva, de igazából nekem nincs bajom velük. A színvilág rendkívül hangulatos, vidám, mint az egész könyv. Mikor megláttam, már akkor imádtam. Az a kalapos verzió a karakterek arcának eltakarásához furcsa, de annál inkább jobb megoldás és egyedi. Én pedig imádom úgy, ahogy van. De nagyooooon. Bezsongtam? Csak egy kicsit.
Összességében:
Imádtam. Nagyon, de nagyon, de nagyon.
Méltó befejezése a sorozatnak úgy gondolom. Az írónő sem hazudtolta meg magát, a stílus tökéletes és imádni való. Annyira vártam, hogy a kezemben tartsam, aztán miután kiolvastam, most újra arra vágyok, bárcsak ne fejeztem volna be ilyen hamar, és élvezhetném tovább...
Leginkább az olyan szerelmetesen romantikus lelkeknek ajánlanám, akik hasonlóak ilyen tekintetben hozzám. Nem fogod megbánni!
Oldalszám: 344
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Josh Wasserstein
Kedvenc idézet:
Kurt Donald Cobain Bacon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése