2016. december 9.

C. J. Redwine - Az árnyékkirálynő

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"Tükröm, ​​tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket? Lorelai Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire. A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét. A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját."

Nagyon sok jót hallottam már róla, barátnőim is azt csiripelték, hogy mindenképp megéri elolvasni, és ezennel is szeretném megköszönni a Twister Media kiadónak a recenziós példányom!

Én tipikusan az a tizenéves vagyok, akiből néha előtör a gyermekdedség, és hirtelen megint ötévesnek hiszi magát, pedig már bőven egy tízessel több annál. Így amikor a sok biztatást kaptam ezzel kapcsolatban, és mint azt a fülszöveg is hirdeti, ez egy meseátirat szerűség, mégpedig a Hófehérke újra papírra vetett változata, rögtön tudtam, hogy ez olyasmi, ami mindenképp kedvemre való.

Felvetődik a kérdés, hogy az átíratnak és az alap mesének mennyire kell hasonlítania egymáshoz, mennyiben lehet eltérni, hogy azért ne a jól ismert történetet mondjuk el még egyszer csak más szereplőkkel. És ez az a könyvben, amiben egyáltalán nem csalódtam, sőt, imádtam az összes cselekményt benne. Szinte magam előtt láttam a dolgokat, bár néha a már meglévő filmek karakterei jutottak az eszembe, Mintha a Once Upon a Time c. sorozatba csöppentem volna hirtelen, és imádtam ezt az érzést, ahogy a sorozatot is. De ez most igazából mellékes. 
Bár megvolt az érzés, hogy na ez olyan, mint a Hófehérke mínusz a hét törpe. Néhány történés tényleg passzolt így egymásba, de nem ez dominált. Az írónő zseniálisan megoldotta a fentebb felvetett kérdést, mert kellőképpen elrugaszkodott tőle, de azért mégis megmaradtak szálak, amit ahhoz a gyerekmeséhez köthetünk. 
Az elején tényleg szükség van arra, hogy egy kis mesés bevezetéssel kezdje, így megismerhetjük a 9 évvel történt eseményeket, a szereplőket és a felállását a történetnek, nem mintha egy részét már kiskorunkban nem hallottuk volna, de ez mégis fontos, így értesülünk arról, mégis mi pontosabban ki ellen harcol főszereplőnk, Lorelai és fivére, Leo. 
Események pörögnek, nem unatkozhatunk egy pillanatra se, nem terelődik el a figyelmünk, és bár szinte ugyanarról szól a történet, Lorelai felkészüléséről a harcra Irina ellen, mégis tele volt fordulatokkal, amik színesítették, és élvezetessé tették az olvasást. 
És bár kiskorunkban nem úgy hallottuk a mesét, hogy Hófehérke a vadásszal jön össze a végén (azért ezt Kristen Stewart már bemutatta a Hófehér és a vadászban), itt mégis ez történik, vagyis inkább alakul köztük valami, mert nem ez teszi ki a könyv jelentős részét. De én menthetetlenül romantikus alkat vagyok, így ezt muszáj volt kiemelem. 
Ez mind szép és jó, de mint már sokszor elmondtam, az E/3-as szemszögű könyvek nem a szívügyeim, bár mostanában egyre többet olvasok így, és lassan már ott fogok tartani, hogy ezt a félmondatot már nem is kell leírnom, mert élvezem kívülállóként falni a sorokat, és néha erre a módra szüksége is van az embernek. Ahogy itt is volt. Mert az olvasónak teljes betekintést kellett kapnia a három, később két helyszínre, ugyanis ha csak Lorelai szemszögéből figyeljük az eseményeket, arra nem derül fény, hogy Irina mit tervez vagy éppen művel, hogy kerül mégis Ravespire földjére Kol, pedig ezek is nagyon fontos tényezői a könyvnek. De ennek ellenére, hogy ezt így bevallom, mégis tényleg kívülállónak éreztem magam. Nem tudtam rendesen, 100%-osan ott lenni a történetben, és ez valamennyivel, nem sokkal, de nem okozott akkora élményt, mint mondjuk az Arctalan szerelem

Karakterek:
Lorelai: Nem egy gyenge nádszál, ahogy azt a mesében tapasztaljuk, azonban a Kristen Stewart féle filmfeldolgozás főhősére igencsak hasonlított. Meg akarja menteni az országát bármi áron, és megmenteni mindazokat, akiket szeret. Emiatt éreztem, hogy ez a lány különleges, más, mint úgy unblock más könyvek karakterei. És bár azt mondtam, nem tudtam azonosulni velük az E/3 miatt, azért ezt a tulajdonságát még a vak is látná, és tisztelné ezért. Más érzéseit nem igazán lehetett kivenni, amit sajnáltam, mert jobban megismertem volna a lányt.
Kol: A rosszfiú, aki egy tragédia után lett olyan, amilyen. És ezt elég furcsa kimondani, de a szülei és testvére halála kellett ahhoz, hogy Kolból egy egészen másfajta srác legyen. Érezze a súlyát a tetteinek. Azért tény és való, a hirtelen jött változás eléggé nem mindennapi, de hiszem, hogy egy ekkora gyász és történés képes tényleg pálfordulást okozni egy csínytevő tinédzserben is, mikor akkora súly nehezedik rá, mint egy ország kormányzása. 
Összességében mindketten szimpatikusok voltak, de tényleg sajnáltam, hogy bár bizonyos fokig a fejükbe láttam (aki olvasta, érti az utalást), de tulajdonképpen nem. És ez engem zavart.

Borító:
Imádom. 
Tulajdonképpen az ilyen szimbolikus borítókat szeretem a legjobban. Amin egy szem valami van, de az tényleg mindent elmond a történetről, ahogy ez a fekete alma is. És ehhez teljes mértékben illik a cím tökéletes elhelyezése. Bele az almába. A betűtípus ugyancsak zseniális. Nem tudok mást mondani, egyszerűen zseniális.

Összességében:
Elég vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban, de igazából tetszett. A történet zseniális volt, kellően elrugaszkodott az ismert Hófehérke mesétől, de mégis megmaradt a maga alaptörténetében. Mégis részben az az érzésem volt, hogy kívülállóként olvasok, és nem vagyok a történet része. 
Leginkább azoknak ajánlanám, akik hasonlóan hozzám, gyermekded lelkecskével vannak megáldva koruk ellenére, és egy másik világba akarnak utazni ezáltal, megküzdeni a gonosz királynővel. 

Oldalszám: 416
Kiadó: Twister Media

Kedvenc karakter: Lorelai Diedrich

Kedvenc idézet: -



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése