Beth Reekles - Csókot vegyenek!

HANGULAT                                MOLY                                        2013

"Egyetlen csók… mégis mindent fenekestől felforgat… Amikor az iskola Tavaszi Karneválján Elle csóksátrat nyit, úgy hozza a sors, hogy az ajka összeforr Noah-éval, és ettől Elle élete fenekestől felfordul. Románcuk azonban korántsem mesébe illő, és Elle joggal tart attól, hogy előbb-utóbb összetörik a szívét… Vajon elnyeri végül Elle a boldogságát?"

Bár a fülszöveg nem valami hosszú, mégis már akkor megfogott. Persze nem vártam megváltást és eget rengető csodákat a könyvvel kapcsolatban. 

Említettem már, hogy felvállalom, én szeretem a sablonos történeteket. Ami amúgy nem azt jelenti, hogy az egyediséget nem értékelem, de azt vallom, hogy egy jól megírt sablonosnak  titulált könyv is lehet olyan jó, mint egy újonnan felépített világ. És ezzel még mindig nem azt mondom, hogy lebecsülöm azokat, akik nem ilyenben írnak, félreértés ne essék, emelem kalapom és minden tiszteletem azoké az íróké, akik képesek egy saját világot megalkotni. DE simán lehet egy olyan történet is 5 csillagos, aminek a végére simán rájövünk már a fülszöveg alapján is, nagyjából tudjuk az egész történetet, de mégis olyan jól van megírva, olyan humorral és érzésekkel, sokszor ezeknek különböző hátteret biztosítva, hogy én azt imádom olvasni. 

A Csókot vegyenek! is ilyen volt. 

Elég sok klisé el volt lőve a könyvben, nézzük mondjuk Noah Flynn karakterét, aki a suli legnépszerűbb rosszfiúja, akiért minden lány odavan, és történetesen ő főszereplőnk legjobb barátjának a bátyja. Minő meglepetés. De ezt a részét is imádtam, mert ezzel simán lehet konfliktust és bonyodalmat okozni a karakterek között, és ez a lényeg, nem csoda, hogy sokan használják ezt az elemet. Szimplán azért, mert praktikus. Meg mert elég sokszor van ilyen. Nézzük csak az én szappanopera életemet. Volt mikor a legjobb barátnőm bátyja jött be, majdnem első csók, ilyenek. Szóval szerintem tisztára reális.

De visszatérve a könyvhöz. 

Jómagam is blogger vagyok, a Kitablar mellett néhány történetes blogom is fut, szóval már részben ezért is tetszett az ötlet, hogy ezt olvassam. Anna Todd után, aki szintén Wattpaden írt blogját adták ki, egy másik ilyen szerzővel ismerkedhettem meg, Beth-szel, aki korban közelebb is áll hozzám, ezzel példát is mutatva, hogy nem lehetetlen a könyvkiadás ennyi idősen. Ráadásul a minősége se akármilyen. 

De miután kiveséztem a közhelyeket, azért elmondanám, hogy az alapötlet viszont zseniális. Nem jártam Amerikában még soha, a kultúrájukat se nagyon ismerem, de a könyvekben szereplő iskolákat már imádom. Kivéve az egyenruhát... Ezért nekem eszembe se jutott volna egy ilyen karneválos ötlet. Szóval szerintem teljességgel jól megoldotta a helyzetet. Néha belekerült egy-két klisés elem, de hát a történetek nagy részében vannak, ezt valljuk be magunknak is. 

Ráadásul zseniális volt a stílus is. Gördülékeny, őstehetség a csajszi az biztos. Humoros, és mivel korban is közel áll a főszereplőkhöz, a párbeszédek is valósághűek, egyáltalán nem erőltetettek. 

Bár barátnőm eléggé lehurrogta, és molyon sincs a legjobb értékelése, de én kellemeset csalódtam, azt kell mondanom. Imádtam minden egyes szavát, csak ittam magamba a betűket. Nem szeretek buszon olvasni, de annyira akartam folytatni, hogy még ezt is megtettem. 

Fordulatos volt, ifjúsági, aranyos. Már csak egy kérdésem van: Hol lehet egy Noah Flynnt rendelni? Persze eredetit, nem holmi koppintást, kérem szépen. 

AJÁNLOM. 

Karakterek:

Elle: Különleges lány volt, igazából a két női karakterfélének az egyike, de még attól másabb. Bár mindenki odavolt érte, nem játszotta a Miss Tökéletest. Egy kedvelhető főszereplőt kaptunk a személyében.

Noah: Igen, a fentebbi utolsó kérdésemből láthattátok, mennyire imádtam a srácot. Nagyon, nagyon, de nagyon. Nekem is kell egy Noah Flynn. Minden hibájával és bajával együtt. Mert ő így tö-ké-le-tes. Ezzel mindent elmondtam. 

Borító:

Na ezzel kicsit bajban vagyok. Furcsa. Sose szerettem nézni, ahogy a metrón, vagy bármilyen nyilvánosságban az emberek csókolóznak, mert az olyan intim, és ezt nem kéne közszemléletre tenni. Ez csak rájuk tartozik, és kész. Ráadásul ez a kép még annyira rá is van zoomolva, hogy a gerlepárnak nem csak a nyálcseréjét láthatjuk mikroszkóppal szemlélve, hanem még a bőrhibájukat is zseniálisan kiemeli. Ráadásul nekem ez a két emberke nem olyan, mintha annyira szenvedélyesen egymáséi akarnának lenni, szimplán valami "na, smároljunk, mert épp egy borítóra fotóznak". Meg olyan színpadinak tűnik. Nincs szikra meg semmi. Az egész, mintha belehatolnék a magánszférájukba. Értem én, hogy a címet is tükrözni kell, de nem. Ez így akkor sem jó. Ha meg mindenképp valami csókolózós képet akarnánk rátenni, akkor az a pillanat, amikor először ér a két főszereplőnek egymáshoz az ajka abban a csóksátorban, tökéletes jelenet, és tegyünk még hozzá valami effektet, hogy az arcuk még akkor se látszódjon. Mert egyrészt nem szeretem, ha arcok vannak a borítón, az olyan félrevezető szokott lenni néha (sokszor), másrészt meg ne adjanak ötletet, hogyan képzeljem el. Vizuális típus vagyok én eléggé, köszönöm szépen. És akkor a cím arra a jól megtervezett fatáblára rákerülhetett volna. 

Összességében:

Alig bírtam letenni. És ezzel a mondattal szerintem mindent elmondtam. 

Főleg azoknak ajánlanám, akik kikapcsolódásra vágynak, valami ifjúsági témában akarnak olvasni, romantikusat természetesen. És ezek után természetesen mindenkinek ajánlanám, hogy kezdjen el otthon bütykölni valamiféle masinát, amivel könyves pasikat lehet drága világunkba hozni, mert akkor Noah Flynnt gyorsan ide kell hoznunk. Természetesen nekem. 

Oldalszám: 300
Kiadó: Manó Könyvek

Kedvenc karakter: Noah Flynn

Kedvenc idézetek: 

"Rosszfiú vagyok, és mindig is az maradok. Biztos erre van programozva az agyam." 

*

 "– Mi történt a vagány szoknyapecérrel?
 – Szerelmes lett – felelte Noah egyszerűen, és csókot nyomott az arcomra. – Elcsépelt fordulat, mi?"