"A múlton nem változtathat, de Haley jövőjén talán igen.
A kick-box bajnok Haley egy tragikus végű este után megesküdött, hogy többé be sem teszi a lábát a ringbe. Csakhogy a srác, akit képtelen kiverni a fejéből, éppen az ő becsülete védelmében fogad el kihívást egy vad mérkőzésre. Haley-nek muszáj edzenie West Younggal. A nehezen kezelhető West megtestesíti mindazt, amitől Haley mindig is óvakodott. A segítsége nélkül azonban a srác öt másodpercig sem maradna talpon a szorítóban.
West súlyos titkot őriz, elhallgatja Haley elől, kicsoda ő valójában. Azzal, hogy segít a lánynak – azaz megküzd érte –, esélyt kap a jóvátételre. Amire annál is inkább szüksége van, mert az ő hibájából hullik szét a családja.
Ki kell állnia – férfiként.
Haley és West megállapodnak, hogy a kapcsolatukat szigorúan a szorítóra korlátozzák. Vajon érzéseik rácáfolnak az elhatározásukra? Vajon érdemes harcolni a szerelemért?"Még egy hosszú út folyamán olvastam el az első részét, azóta a második és harmadik részén is túl vagyok. És most ez... Eddig mindegyiket imádtam, és mit ne mondjak, ez se volt csalódás.
Elég egyedi sportot választott Katie a sorozatnak ezen részéül, de rendkívül tetszik. Ami még küzdősporttal foglalkozik, talán egyedül a Gyönyörű sorscsapás Jamie McGuire tollából. Kíváncsi voltam, hogy kapcsolódik majd a történethez ez a negyedik rész, mivel az eddigiek értelemszerűen 3 barátról szóltak, akiket már az első részben megismerhettünk, így az egyértelmű volt, de ez... Aztán mikor kiderült, hogy West a főszereplő, aki Rachel bátyja, aki nekem amúgy is szimpi volt a Szívkarambolban, kisebb fangörcsöt csaptam, és egyre jobban nőtt a kíváncsiságom, míg aztán barátnőmtől kölcsön nem kaptam, és aztán bele is fogtam.
Kissé de ja vú érzésem volt vele, mivel hasonlóan a The Dealhez, ezt is nagyjából egy ültő helyemben olvastam, és ennek egy magyarázata lehet. Annyira lekötött egyszerűen a könyv, hogy nem bírtam abbahagyni, és elmenni aludni. A molyos szerencsesütim is közölte velem, hogy én ma este nem fogok valami sokat aludni,és.. így is lett. Hála Katie-nek. Most nem is tudom, hogy emiatt mérges legyek-e rá, vagy inkább örüljek. Inkább az utóbbi.
Mikor befejeztem, egyszerűen akkora mosolygás fogott el, és nem akartam letenni. El sem akartam hinni, hogy akkor most ez a The End, és nincs tovább. Szerintem Doró nem fogja visszakapni tőlem ezek után.
És nem csak a sport, maga az alapja is tetszett.
Nem mondom, hogy ismételten nem jelentek meg azok a közhelyek, amiket sokszor el szoktak sütni. Ki más állhatna a boldog gerlepár útjában, mint az egyik szülő, aki megvesztegeti a gyerekét? Nem a szülők gyöngye, az biztos. Titkok. Titkok mindenhol, de ez vitte rettenetesen előre a történetet. Tapasztalatból mondom, hogy részben ezért nem bírtam letenni. Meg akartam tudni mindent, amit előlem rejtegetnek, és nemes egyszerűséggel konkrét fizikai fájdalmat éreztem, amikor le kellett tennem.
Voltak utalások előző részekre, de nem annyi, hogy ne lehessen érteni anélkül. Úgy szeretem az ilyen köteteket, amik így külön is megállnák a helyüket.
West és Haley története nehéz, aranyos és egyben szívbemarkoló.
Olyan szélsőséges érzelmeket hozott ki belőlem, mint a hangos nevetés, de a keserves sírás is.
Fordulatosnak annyira nem nevezném a klisétömb miatt, hogy szegény szerencsétlen gyerek ne csak fekete bárány legyen, még olyan dolgokat is tudjon meg magáról, amibe az emberek belerokkannak, és persze mindezt egyszerre.
Ezt viszont kompenzálta az írónő stílusa. Mint mondtam, kész érzelmi hullámvasútra vezetett bennünket. Laza volt, gördülékeny, nem erőltetett. Imádom.
NAGYON AJÁNLOM, főleg, akik olvasták az előbbi részeket.
Karakterek:
Haley: Az erős lány, aki kőkeménynek mutatja magát, de ezt önmaga nem hiszi el. Annyiszor megalázták, hogy egyszerűen beleroppant, mint egy normál ember. Nekem kimondottan szimpatikus volt. Tényleg harcolt, küzdött, sose adta fel, és ez így egy jó példa, hogy megtaláljuk a saját tündérmesénket.
West: Oh, West.... A listám csak egyre nő és nő... Egyben volt rossz fiú és maga a megtestesült jóság. Imádni való. Először azt hittem, nem fogok tőle elalélni, de mekkorát tévedtem. Egyszerűen... Kell nekem egy West Young. Kész. Vége.
Borító:
Ez az viszont, amivel rettentően nem vagyok megelégedve. És bár megmaradt az eredeti, azzal vannak kivetni valók jócskán.
Ha listát kéne vezetnem azokról a borítókról, amiken a modellek között a kémia egyáltalán nincs jelen, akkor ez eléggé az élén lenne. A csaj úgy néz, mint egy kislány, akit molesztálnak. Nagyjából. Szóval a szerelem itt maximum majd egy Stockholm-szindrómaként léphet majd fel a későbbiekben. Ráadásul annyira nem illik a két főszereplőnkre a két fiatal, hogy az borzalmas. Az én világomban egyáltalán nem így jelentek meg, és ezzel az emberek a borítón című dologgal mindig az olvasót tudják befolyásolni. Engem mondjuk nem, de biztos vannak, akiket igen.
Még mindig azt mondom, hogy az első lett a legjobb, mert ott ízlésesen nem látjuk a modellek pólusait, mert nincs olyan közelre zoomolva. Az arcuk sem látszik, és még hasonlít is a megálmodott karakterekhez a képen szereplő két emberke. De visszatérve ehhez.
Tegyük fel, hogy mégis van valami szikra a párocska között... Hogy tudnak ezek enyelegni, miközben a hátuk mögött valami szellem lopakodik? Bal felső sarokban valami kigyúrt nőci szellem próbál csendesen elsettenkedni, hogy ne lássa a 18+-os jeleneteket, de balszerencséjére pont lekapták, és beletrollkodott a képbe.
Amúgy meg szerintem jók ezek a beállások, ha a négy borítót nézem együtt. Bár a 3-4 eléggé fura lett.
A betűtípus tetszetős, nekem tetszik, hogy a középső szó így el van fordítva, de ez mindegyiknél előforduló jelenség.
Összességében:
Ha az ember nem bír letenni egy könyvet, az már önmagában mond valami. Ugyanis én pont így voltam ezzel. Annyira magával ragadott, annyira belesüppedtem a világába, hogy nem akaródzott onnan kijönni, akármennyire is későre járt már. Nekem be kellett fejeznem. És amikor vége lett, akkor csak bámultam, és folytatást követeltem.
Aki olvasta már az első hármat, az nem lepődik meg, hogy ez is zseniálisra sikeredett.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik Pushing the Limits rajongók, de még nem tették meg, hogy nekikezdjenek. De épp ez az, hogy nem csak nekik. Mivel nem összefüggő teljesen, így nyugodt szívvel ajánlhatom mindenkinek, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, valami romantikus könyvet keres a tanulnivaló utánra.
Oldalszám: 480
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: West Young
Kedvenc idézetek:
"Az esést elszenveded. Az ugrás a saját döntésed."
*
"Nem akármilyen Young vagyok. Én West Young vagyok. A család fekete báránya,akiről név nélkül olvashatsz az újságokban."
*
"– Na, jó, figyuzz! Problémáink vannak.
Egyetértek. Smárolni akar velem. Én meg le akarom fektetni. Semmi olyan probléma, amit egy sötét szoba és egy ágy ne oldana meg."
*
"Társaság, buli, tömeg,ez a lételemem. De újra Haley közelébe kerülni… Megtaláltam a kriptonitomat."
*
"– West? – integet a szeme előtt Haley. – Egy kis figyelmet kérek!
– Nem az idomaidat csekkoltam.
Bár most, hogy szóba került…
– Csak azt próbáld meg, és esküszöm, az „egyéb” választ kell beikszelned a „Férfi vagy nő?” kérdésre."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése