"Megtört szívű lány
Ádáz harcos
Leendő hős
Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?
TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat. Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt."
Kellett néhány hónap arra, hogy rávegyem magam erre a könyvre, de most éreztem, hogy eljött az alkalma.
Mostanában egyre több ilyen meseszerű történetbe botlottam, ami egyáltalán nem rossz, néha kell ez is. Akár egy Disney rajzfilmként is el tudom képzelni Meira történetét, de kezdjük a legelején. Igaz, egy kicsit bele kellett, hogy igyuk magunkat a történetbe, megértsük a múltat, hogy aztán bekapcsolódhassunk a jelenbe, így a könyv eleje tele van meséléssel, néha unalmas tényekkel, mi történt akkor, de megértem, ugyanis ez kellett ahhoz, hogy a későbbi történéseket, vagyis az egész könyvet megértsük aztán. Viszont az első száz oldal után úgy beindul, hogy csak leshetünk. Meira katonalány, akinek a szülei odavesztek a Tavaszföld elleni harcban. Ő is épphogy megmenekült, így 16 évet tölt a többi télországi menekülttel, akik azon fáradoznak, hogy visszaszerezzék leigázott országukat. Szerintem ez egy nagyon jó alap. Meira karaktere is ebből kifolyólag elég földhözragadt és bátor, nem a tipikus szerelmes tinilány, akit sok könyvben megtalálhatunk. Igazi harcos. Férfiakat megszégyenítő lelki- és testi erővel.
Őszintén, elég közömbösen érzek a könyv iránt. Elég hamar végeztem vele, szerettem amíg tartott, aranyos volt, de tipikusan az egyszer elég volt elolvasni kategória. Kezdem azért lassan úgy gondolni, hogy nemsokára kinövök ezekből a mesealapú történetekből, amit egyrészt sajnálok, másrészt meg is értem. 16 évesen az ember már nem nagyon akar Csipkerózsikáról olvasni, mert gyerekkorában ezerszer hallotta, hogy Fülöp herceg miként puszilja meg ahhoz, hogy az hercegkisasszonyra jobban hasson, mint egy vödör hideg víz. Viszont ez ne rettentsen el titeket attól, hogy ti továbbra is ilyenekkel töltsétek az időtöket, mert ez a történet is mutatja, hogy egy ilyen meseszerű könyv is tud nagyon jó lenni.
Pörgős volt amellett, hogy aranyos is, izgultam a főszereplőkért és persze Télországért is rendesen, hogy sikerüljön legyőzniük a fogvatartójukat. A fordulatokat nem tartottam erőltetettnek, bár én magam már az elejétől fogva sejtettem, hogy ez lesz a végkimenetel, de akkor elvetettem az ötletet, így mégis meglepődtem valamilyen szinten.
Külön szerettem azért, mert én bármennyire is romantikus könyv párti vagyok, ez mégsem volt odasorolható, ezt mégsem észleltem. Nem zavart egyszerűen, nem hiányoltam belőle. Na jó, talán egy picit.
Röviden: szerettem, de nem lett a kedvencem.
Karakterek:
Meira: Olyan pozitív hős, akire sokan felnézhetnek. Elég kitartó, bátor, eszes, tipikus hősös alkat, azt lehetne rá mondani. Szerettem az ő nézőpontjából látni az eseményeket. Imádtam, mint főszereplő, nem ment az ember agyára, tényleg meg lehetett hamar kedvelni.
Borító:
Erről sem fogok tudni sokat mondani, csak annyit, hogy első pillanatra beleszerettem. Zseniális. A színek, a forma, a szimbólum. Hangulatos lett, azt meg kell hagyni. Egyedül a hátoldalán lévő írás az, ami nekem annyira nem tetszett, méghozzá az a világos árnyék. Barátnőm, aki szintén képszerkesztéssel foglalkozik szabadidejében, neki is a mániája ez az árnyékolás, de szerintem ide pont nem kellett volna. Eléggé világos ahhoz a háttér, hogy ne vesszen el benne a sötét betűszín. De amúgy tényleg, rettentően eltalálták az egész hangulatát, és gyönyörű lett.
Összességében:
Attól mert számomra közömbös volt, nektek lehet, hogy a szívetekig fog hatolni, főleg azoknak, akik szeretik ezeket a meseszerű történeteket. Meglehet, hogy én kezdek kinőni belőlük?
De ezen az apró megjegyzésen kívül, tényleg egy jól megírt, kidolgozott könyv. Humorral, kalanddal és egy szerethető főszereplővel, aki mindenáron meg akarja védeni a hazáját.
Oldalszám: 488
Kiadó: Twister Media
Kedvenc karakter: Meira
Kedvenc idézetek:
Őszintén, elég közömbösen érzek a könyv iránt. Elég hamar végeztem vele, szerettem amíg tartott, aranyos volt, de tipikusan az egyszer elég volt elolvasni kategória. Kezdem azért lassan úgy gondolni, hogy nemsokára kinövök ezekből a mesealapú történetekből, amit egyrészt sajnálok, másrészt meg is értem. 16 évesen az ember már nem nagyon akar Csipkerózsikáról olvasni, mert gyerekkorában ezerszer hallotta, hogy Fülöp herceg miként puszilja meg ahhoz, hogy az hercegkisasszonyra jobban hasson, mint egy vödör hideg víz. Viszont ez ne rettentsen el titeket attól, hogy ti továbbra is ilyenekkel töltsétek az időtöket, mert ez a történet is mutatja, hogy egy ilyen meseszerű könyv is tud nagyon jó lenni.
Pörgős volt amellett, hogy aranyos is, izgultam a főszereplőkért és persze Télországért is rendesen, hogy sikerüljön legyőzniük a fogvatartójukat. A fordulatokat nem tartottam erőltetettnek, bár én magam már az elejétől fogva sejtettem, hogy ez lesz a végkimenetel, de akkor elvetettem az ötletet, így mégis meglepődtem valamilyen szinten.
Külön szerettem azért, mert én bármennyire is romantikus könyv párti vagyok, ez mégsem volt odasorolható, ezt mégsem észleltem. Nem zavart egyszerűen, nem hiányoltam belőle. Na jó, talán egy picit.
Röviden: szerettem, de nem lett a kedvencem.
Karakterek:
Meira: Olyan pozitív hős, akire sokan felnézhetnek. Elég kitartó, bátor, eszes, tipikus hősös alkat, azt lehetne rá mondani. Szerettem az ő nézőpontjából látni az eseményeket. Imádtam, mint főszereplő, nem ment az ember agyára, tényleg meg lehetett hamar kedvelni.
Borító:
Erről sem fogok tudni sokat mondani, csak annyit, hogy első pillanatra beleszerettem. Zseniális. A színek, a forma, a szimbólum. Hangulatos lett, azt meg kell hagyni. Egyedül a hátoldalán lévő írás az, ami nekem annyira nem tetszett, méghozzá az a világos árnyék. Barátnőm, aki szintén képszerkesztéssel foglalkozik szabadidejében, neki is a mániája ez az árnyékolás, de szerintem ide pont nem kellett volna. Eléggé világos ahhoz a háttér, hogy ne vesszen el benne a sötét betűszín. De amúgy tényleg, rettentően eltalálták az egész hangulatát, és gyönyörű lett.
Összességében:
Attól mert számomra közömbös volt, nektek lehet, hogy a szívetekig fog hatolni, főleg azoknak, akik szeretik ezeket a meseszerű történeteket. Meglehet, hogy én kezdek kinőni belőlük?
De ezen az apró megjegyzésen kívül, tényleg egy jól megírt, kidolgozott könyv. Humorral, kalanddal és egy szerethető főszereplővel, aki mindenáron meg akarja védeni a hazáját.
Oldalszám: 488
Kiadó: Twister Media
Kedvenc karakter: Meira
Kedvenc idézetek:
"– Mindegy, milyen fegyver van a kezemben, mindig eltalálom a célt."
*
"– Tudom, hogy ez hirtelen érheti önt… De ezt a bált az ön tiszteletére rendeztük, önnek. És nekem. Kettőnknek.
Kettőnk. Úgy hangzik, mintha idegen szó lenne."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése