Tabitha Suzuma - Kimondhatatlan

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"A szerelem nem ismer határokat… Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz. Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek. Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…"

Én... Nem is tudom, hogy kezdjek hozzá. Még mindig sokkos állapotban ülök, és gondolkodok. Mindenen. Mert ezt hozza ki az olvasóiból a könyv. Csak meredek magam elé, és próbálom felfogni az elmúlt 392-t oldalt. 

Fáj. A lelkembe hatolt, majd összetört. Darabokra. Apró kis szilánkokká. 

Meg merem kockáztatni, hogy ez a legcsodálatosabb könyv, amit eddig valaha olvastam, pedig már túl vagyok néhányon. Bár azt bevallom, hogy mindenképp kell hozzá lelkierő, hogy ebbe az ember belekezdjen, és egy olyan hangulat. Virág tanácsát tudom nektek ebben közvetíteni: Nagyon jól gondoljátok meg az olvasását. Nem akarok senkit se megfosztani ettől a csodától, de van egy olyan hatása, amit nem mindenki szeret. Főleg, hogy olyan témát dolgoz fel az egész történet, ami szintén nem mindenkinek az ingere. A testvérszerelem olyan dolog, ami ebben a világban nem legális, sőt erős büntetést von maga után. Ekkor jön a kérdés, hogy a szerelemnek egyáltalán lehet gátat szabni? Meg tudja mondani az ember, hogy belé nem szerethetek, belé pedig igen? Sokáig el lehet vitatkozni erről a témáról. És szerintem ez hasonló téma, mint a homoszexualitás. Szabad, vagy nem szabad? Jobban szeretek pártatlan maradni ebben az ügyben. Mindkettőben. Egyrészt nekem az egész téma új volt, nem olvastam még ehhez hasonlót, és valószínűleg nem is fogok.
És ez az írónő stílusának köszönhető. Én... nagyon rég olvastam olyan könyvet, amiben teljességgel átéreztem a szereplők érzelmeit. Örömét, szomorúságát, bánatát. De most. Tabitha Suzuma olyan művet tett le elénk, ami megmagyarázhatatlan oknál fogva egyszerre csodálatos, szívszorító, és ugyanabban a pillanatban töri az olvasót darabjaira. Miközben a lapokat sorjában hajtogattam tovább, teljességgel átéreztem Lochan és Maya fájdalmát. Amennyire égette a belsőmet ez, annál jobban találtam az egészet lenyűgözőnek. Még mindig... Drágaságok, még mindig alig kapok szavakat, és azt hiszem, ez egy jó könyv hatása. Mikor annyira belekerülsz, hogy a sajátodnak érzed. A szereplőkkel együtt sírsz, nevetsz, bár ebben a műben főként az előbbi került terítékre. Az egyik legmeghatóbb könyv, amit valaha a kezembe vettem.
Olyan mély, olyan fájdalmas és csodálatos, hogy azt szavakba se tudom önteni. Csak hebegek itt valamit, és próbálom nektek leírni a Forbidden hatását, de igazából ezt mindenkinek meg kell saját magának tapasztalnia. Ez nem olyan, amit csak úgy át lehet adni.
Garantáltan darabokra szaggat, ilyenkor a százas zsepi az ember bajtársa, nálam abszolút szükség volt rá.
Ami fontos viszont tényleg, már ezer és egy értékelésben olvashattátok, ha utánanéztetek, hogy egyrészt erős idegrendszerű teremtményeknek ajánlanám, akik nem ijednek vissza a történet alapjától. A másik fontos, csak akkor kezdjetek neki, ha megvan a hangulatotok. Ne akkor, mikor felettébb boldog vagy Valentin-napon életed szerelmével, hanem mikor legszívesebben valaki más testében lennél, bárki máséban, és akkor szembesülsz vele, hogy ez a bárki más története se teljesen tündérmese, mint azt eredetileg gondoltad volna.
NAGYON AJÁNLOM.

Karakterek
Lochan: Vele kezdeném, nemes egyszerűséggel azért, mert vele kezdődik a könyv is, és talán kettejük közül ő az összetettebb karakter. A családfő. Érdekes ezt mondani egy 17 éves fiúra, aki most készül érettségizni. Három és egy testvérének apja helyett apja. Sokszor találkozhatunk ilyen helyzetű családdal egy könyvben, mégis ez ennél sokkal többet adott. Megmutatta a lemondásait, mi mindent kénytelen elvégezni, mosás, főzés, bevásárlás. Mindezt tanulás mellett. Aztán persze még a kisebbeket se ártana normális felnőttként nevelni, miközben az egyik jócskán lázad és kamaszodik. Összetörte a szívem. Olyan, mintha két énjét ismerhettük volna meg neki. Az egyik a végtelenül kedves, önfeláldozó báty, a másik pedig mikor ténylegesen tele van a bili szituáció. Előtör belőle az összes felgyülemlett sérelem, és bombaként robban mindenkire. Ezek a szerepek váltakoztak nála, de a vége akkor is ugyanolyan marad. Szomorú és fájdalmas.
Maya: A lány az anya szerepben. A másik oldala a lemondások sokaságának. Hasonló karakterű, mint a bátyja, mégis a második tulajdonság nélkül. Végtelenül kedves, nem hagyja magát kihozni a sodrából. Aztán rendkívül erős.

Borító:
Tökéletes.
Szimbolikus, mindent elmond, amit kell és lehet erről a történetről.

Összességében:
Százas zsepit elő, drágáim, mert könnyeső várható. Nem véletlenül felkapott mostanában, igenis megérdemli a figyelmet. Egyedi, eszméletlenül jól megírt, az írónő szókincse rendkívül gazdag, amire minden alkalommal rácsodálkoztam. Csak megálltam, és néztem a mondatalkotását. (Gratulálok a fordítónak is! Nem kevesebb munkája van neki is ebben.)
Összetört. Apró, pici darabokra.
Az egyik legcsodálatosabb könyv, amit valaha olvashattam. És leginkább azoknak ajánlanám, akik lelkiekben felkészültek egy megrázkódtatásokkal teli útra Lochannel és Mayával. A szíved és a lelked garantáltan darabokban végzi. Kell hozzá egy alaphangulat, ami megadja az egész élményt, így tud a mű kiteljesedni az olvasóban. A szívünk mélyéig hatolni, ahonnan nincs visszaút.

Oldalszám: 392

Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Lochan és Maya 

Kedvenc idézetek: 

"A több millió ember közül, aki benépesíti ezt a bolygót, ő az egyik a kevés kivétel közül, akit soha nem kaphatok meg. És ezt el kell fogadnom. Akkor is, ha ez az érzés, akár a sav a fémet, lassan szétmarja a lelkemet." 

*

 "Azért szeretném, ha elgondolkodnál valamin: szerinted Lochan mi a francért kapta fel a vizet? Hány haverod mondhatja el magáról, hogy a bátyja hajnalig fennmarad a kedvéért? Hányan mondhatják el magukról, hogy a bátyjuk éjnek évadján a keresésükre indul, mert retteg, hogy valami bajuk esett? Hányan mondhatják e magukról, hogy a bátyjuk bevásárol, főz, szülői értekezletekre jár, és még akkor is kiáll mellettük, ha ki akarják csapni őket az iskolából? Kit, fogd már fel végre! Lochan azért borult ki tegnap, mert félt és szeret téged!" 

*

 "– A tudat, hogy állandóan itt vagy mellettem, és mégsem érhetek hozzád… olyan, mint a rák… olyan, mintha rákos sejtek burjánzanának a testemben meg az agyamban!" 

*

 "A szemed becsukhatod,
 hogy ne lásd, amit nem akarsz látni,
 de a szíved nem csukhatod be, hogy ne érezd,
 amit nem akarsz érezni.
(Ismeretlen szerző)"

Nincsenek rá szavak...