Michelle Hodkin - Mara Dyer változása

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"Mara Dyer valaha úgy gondolta, hogy maga mögött hagyhatja a múltját. Nem menekülhet előle. Azt hitte, talán csak képzelte az összes problémáját. Nem képzelődött. Biztos benne, hogy mindazok után, amin keresztülmentek, a fiú, akit szeret, már semmit sem titkol előle. Nagyon téved."

Miután az első könyvet elolvastam nyáron, és az bár nem lett a kedvencem, mindenképp állíthatom, hogy tetszett. Így amikor megláttam a könyvtárban, hogy megvan a második rész, ki is kölcsönöztem. Igaz, elég sok várakozási időt hagytam neki. Sokáig csak csücsült szépen a polcomon, és várta, hogy végre elhatározzam magam. 

Hatalmas nagy függővéggel zárul az első kötet, és igazából ettől se várhatunk kevesebbet, ezt így előre elmondom. Aki nem szereti ezeket, ajánlom, hogy várja meg, míg mindhárom rész kapható lesz hazánkban is, és utána kezdjen neki. Ugyanis Mara Dyer története végtelenül elgondolkodtató. Szomorú. Fájdalmas. Mégis megérint, és nem bírja az ember emiatt letenni. Ennek ellenére kicsit furcsa gondolatok játszódnak le a fejemben, mivel egyrészről imádtam, másrészről "egynek elment". Még mindig kitartok amellett, hogy nem lett a kedvencem, de azért szerettem. Szerettem olvasni, átélni az egyes szituációkat, faltam a sorokat, és nem álltam fel a babzsákfotelből, mert annyira magához láncolt a történet. 

Mindenki azt hiszi Maráról, hogy elmebeteg. Skizofrén, pedig csak valamiféle különleges képessége van. A fantasy szála a történetnek nem annyira erős, inkább ilyen rejtett alapon létezik. Legjobban az Enigmához tudnám hasonlítani. Egy olyan lány történetét követhetjük végig ebben a kötetben, aki nem biztos önmagában. Fél önmagától, amire képes, amit tehet másokkal. Amit tehet Noah-val. Emiatt kétségei vannak, mások meg ezt úgy bélyegzik meg, hogy elment a józan esze, így elküldik egy bentlakásos otthonba, ahol segítenek neki ezt a paranoiát, ezt a félelmet leküzdeni. De emellett a bizonytalanság mellett igazából Mara biztos önmagában. Eléggé ellentmond magának a kettő, mégis a lány hisz abban, amit látott. Hiszi, hogy Jude, az expasija, akinek a balesetben meg kellett volna halnia, életben van. És most az életére vadászik. Látjátok, gyerekek, ezért jó békében szakítani a partneretekkel. Egyes-egyedül Noah hiszi el neki mindezt. Egyedül ő segít neki túlélni a sorsát, mégis lehet, hogy ez lesz a veszte, ahogy azt megjósolták neki. 

Mégis a sok izgalom, mert abból aztán volt bőven, azt kell mondanom, hogy nekem az első része jobban tetszett. Nem mondom erőltetettnek, mert nem volt az, inkább más volt, mint az ezt megelőző rész, és bevallom őszintén, nekem az jobban bejött, hiába sokak véleménye szerint ez viszi a pálmát eddig. Fordulatos volt, szerethető, elgondolkodtató, mégis nekem egy kicsit sok volt a szomorúságból, ami az egész kötetet körülölelte. Lehet, nem akkor kellett volna nekiveselkednem, mikor itthon a tanulás nélküli Hawaii-dizsi hétvégémet töltöm.

Karakterek:

Mara: Nagyon sok minden változott az első kötethez képest, így a főszereplőnk karaktere is más lett. A csendes kis leányzóból hirtelen egy paranoiás tinédzser lett, és igazából ezt nem róhatjuk fel neki, mert amin ő keresztül ment, azt csak egy igazi harcos képes átvészelni. Mégsem került közel a szívemhez. Olyan közömbös. Sajnáltam mindenért, de attól még nem kedveltem meg.

Noah: Viszont a srácot már korábban is bírtam, ez itt sem változott meg. Hogy milyen édes, arról ódákat bírnék zengedezni, de most nem fogok, elég annyit mondanom, hogyha lenne egy könyvből valóságba pasikat konvertáló gépem, Noah Shaw biztos az elsők között szerepelne.

Borító:

Imádom. Ennél egy pillanatot sem vacakoltam, hogy ezt kijelentsem, egyszerűen gyönyörű. A betűtípus magával ragadó, az egész úgy illik a történethez, ahogy van. 

Összességében:

Szerettem, de mégis azt mondom, hogy az első jobb volt. Szomorú elgondolkodtató, így azoknak ajánlanám, akik hirtelenjében ilyen könyvre vágynak. Mara Dyer élete nem épp könnyű, de az biztos, hogyha megfog, utána nem ereszt el. Mit mondhatnék ezek után, várom a harmadik részt!

Oldalszám: 510
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Noah Shaw

Kedvenc idézetek: 

"Én semmi mást nem akarok, csak téged." 

*

 "Nem Jude írta az üzenetet. 

 Hanem Phoebe. 

 De miért? 

 Ja, persze. Mert őrült. Azért." 

*

 "– Hiába élünk ugyanabban a házban, mi idegenek vagyunk egymás számára." 

*

 "– Mi lesz, ha örökké félni fogok?
 – Nem fogsz.
 – Halk, de határozott volt a hangja.
 – És ha mégis?
 – Akkor én örökké fogok várni."