"A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát. "
Nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak az élményt, hogy olvashattam ezt a csodás könyvet!
Az biztos, hogy az se most volt, mikor én ezt a könyvet kinéztem magamnak, de abban a pillanatban, hogy a vásárlásra került a sor, a Könyvmolyképző Csillagszóró eseményén mégis a Zápor utca, az idei Aranymosásnyertes könyv utazott velem haza. Valami volt ebben a fülszövegben, amitől elrettentem, pedig rettentően vágytam rá, hogy elkezdhessem olvasni. És most itt írom ezeket a sorokat, és csak azt tudom kinyögni: wow. Mekkora fafej voltam, hogy én otthagytam anno.
Nem véletlenül örvend ekkora népszerűségnek a könyvmolyok körében, molyon is remek értékelése van és a rangsorokban is az elsők között szerepel. Méghozzá teljesen jogosan.
Nemrég volt szerencsém Sarah J. Maas másik sorozatába is belekezdenem, az Üvegtrónba, amiben hasonlóan ehhez, pozitívan csalódtam. A stílus, a történetvezetés, a karakterek... Imádtam mindent, de ezt abban az értékelésben elolvashatjátok. Mégis a Tüskék és rózsák udvara valamiért jobban megérintette a szívemet. Nemcsoda, ugyanis kisgyerekként is imádtam Belle és a Szörnyeteg történetét, továbbá végtelenül romantikus alkat vagyok, hiszem, hogy bármikor kialakulhat a szerelem. És miért említem itt A szépség és a szörnyeteget? Ugyanis művünk ezt az alapból elég jól ismert történetet dolgozza át, és tálalja nekünk újból egy új világban és újfajta szereplőkkel.
Kicsit féltem, hogy kinőttem én már ebből a témából, végtére is 16 évesen az ember már nem tölti mesefigurákkal az idejét, mégis annyira magába szippantott a történet, hogy utána le se bírtam tenni. Egy ütős kezdés után már lapoztam is az oldalakat, néhol megálltam, mert nem akartam túl hamar a végére érni, de azért a kíváncsiságom végig ott lapult bennem legmélyen, és nem hagyott nyugodni. Az írónő nem sokáig habozott a bevezetéssel, az első pár fejezet után belecsöppenünk a történet sűrűjébe, megismerjük Tamlint, Prythian világát, a tündérek hátterét, az emberekkel való viszonyukat és a tavasz udvarát. Az biztos, hogy nem mindennapi, még a fantasy-világban is egyedi helyzettel állunk szemben, ahogy azt Sarah másik sorozatában is tapasztalhatjuk. Fontos, hogy egy saját világot alkotott ahhoz képest, hogy az övét egy már létezőbe próbálta belepasszírozni. Így a már jól ismert történet valami újjá formálódott a keze alatt, ami engem elvarázsolt. Minden szava, minden mondata megvett kilóra.
Ráadásul a szerelmi szál az eredetihez képest kissé csökkent, de ez csak jó irányba terelte a történetet, és kitágította az olvasók létszámát, ugyanis az izgalom, a feszültség, akció is a főbb jellemzői közé tartoznak. Emiatt bátorkodtam ajánlani a barátnőmnek, aki nincs megbékélve a romantikus könyvekkel, mégis úgy, hogy itt azért fontos szerepe van, hiszen ezzel lehet az átkot megtörni, mint a jól ismert mesében, mégis egy pillanatra se lankadhat a figyelme az olvasóknak. És azt hiszem, ő ezt imádja. Ahogy én is, bár hozzátenném, azért én a laza, romantikus könyveknek sem tudok ellenállni.
Mit mondhatnék még?
Az biztos, hogy új kedvencet avathattam a Tüskék és rózsák udvarával, pedig az elején még féltem tőle. Nem kellett volna, ugyanis nem volt mitől. Én egy egykötetes könyvként is el tudnám képzelni, de a jóból sosem árt meg a sok, várom már a következő részt, ami a köd és harag udvarába vezérel el bennünket.
AJÁNLOM.
Karakterek:
Feyre: Főszereplő lányunk karaktere némiképp hasonlít a meséből ismert Belle-ére. Kicsit csetlő-botló, mégis talán az egyik legbátrabb szereplő/hercegnő. Aztán felettébb makacs. És bár a kezdetek kezdetén nem volt éppen a szívem csücske, a végére egész jól kijöttünk egymással, és örültem a történet végkimenetelének.
Tamlin: Szinte mindenki figyelmeztetett: oké, hogy ez ideig érte fog dobogni a szívem, azért ne éljem bele magam, mert jön más. És igazából nekem nem jött. Megértem a cselekedeteit, átéreztem a fájdalmát, a szenvedését és a szerelmét, és tény, ami tény, Tamlin egy eléggé zárkózott teremtés volt, akiről sok mindent nem lehetett összeszedni a történet során, csupán néhány főbb ismertetőjeleit. A hatalmas szeretet miatt, ami az szívében lapult, a múltja ellenére is, ő maradt a kedvencem egészen a kötet végéig. Bocsi, skacok.
Rhysand: Azért rá vesztegetnék még néhány szót. Mindenki a rosszfiúkra bukik, ugye? Itt is akad egy, méghozzá Rys személyében. Szerettem? Bírtam. De olyan nehéz volt kiigazodni rajta, hogy az eszméletlen. Betudom annak, hogy egy nehéz hét után a suliban nem nagyon szeretnék a pasik fejében zajló gondolatokon agyalni.
Borító:
Nagy a szerelem köztünk, ahhoz kétség sem fér. A 2016-ban kiadott könyvek legszebb könyvborító gyártmánya ez. Olyan egyszerű, mégis gyönyörű. A rajzolt emberalak olyan Sansa Starkos. Nekem kimondottan tetszik a jobb oldali rész a tüskés bokorral, az eredeti régebbi külsőn ez nincs rajta, és enélkül eléggé üres, mégis ezzel a halovány árnyékkal mennyivel hangulatosabbá lehet tenni egy ilyen borítót. Nagy szerelmem még ez a betűtípus és a körülötte csapkodó tüskés ágak, nem kell belőlük se több, se kevesebb. A sárga betűk a piros alapon először nagyon furcsán hatottak, de végül is meg lehetett szokni őket, de azért kíváncsi lennék, fehérrel milyen lett volna.
Összességében:
Kíváncsi voltam az első zafír pöttyös könyvemre, mégis miben különbözik a többi pettytől?
Imádtam. Letehetetlen és egyben veszélyes, mert minden egyes oldallal közelebb visz a végéhez. A rengetegszer hallott Szépség és a szörnyeteg történetből Sarah J. Maas egy teljesen új világot alkotott, ahol a szerelem az akcióval és az izgalommal keveredik, és a végéig nem ereszti el az olvasót. Megérdemelt hírneve van, zseniális, és olyan helyekre kalauzol el bennünket, ahonnan el sem akarunk szakadni.
Ez hát a Tüskék és rózsák udvara.
Oldalszám: 512
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Tamlin
Kedvenc idézetek:
"– Undorító rohadék vagy.
– Feltétlenül meg kell kérdezzem Tamlintól, hogy ilyen hízelgéssel nyerted-e meg a szívét."
*
"– Ritkán fordul elő, hogy valaki megköszöni, hogy elvitted meghalni."
*
"Rengeteg időm van, előttem az egész élet. Talán majd arra is rájövök, hogy mihez kezdjek vele."
*
"– Miért tett az ágyasává?
– A nyilvánvalótól eltekintve? – Tökéletes arcára mutatott."
*
"– Szeretlek – és homlokon csókolt. – Úgy ahogy vagy, a tüskéiddel együtt."
 |
| Kedvenc lett.:) |
annyira tudtam, hogy szeretni fogod *.*
VálaszTörlésIgeeen *--*
Törlés