2017. április 29.

Colleen Hoover - Egy nap talán

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába."

A fülszövegnek teljességgel igazat adok. Pont úgy jártam vele, ahogy leírta. Elkezdtem, és beszippantott. 
Colleen Hoovert eddig is a kedvenc írónőim közé soroltam, de ezek után mit mondhatnék? Mit vártam? Egy egyszerű romantikus történetet? Talán, de hát jól elvétettem a tippelést, ne menjek el lottózni, az egészből ez a tanulság. És még sok minden. Nem a semmiért szeretik ennyire az írónőt. Mindig alkot egy újabbat és annál is újabbat és jobbat és megrázóbbat és megszólítóbbat. A Szívcsapás és a Reménytelen, na meg azoknak a többi kötetei is megindították a lelkem, de az Egy nap talánra azt kell mondanom, hogy nem olvastam még életemben ennyire szívhez szóló, gyönyörű és csodálatos történetet. 
Elkezdtem a buszon, folytattam a lyukasórában, a szünetekben, hazafele, a babzsákfotelemben míg az eső esett. Ha fizettek se engedtem volna ki a kezemből. Egy érzelmi hullámvasútra ültetett fel minket az írónő az első oldalon, és utána mint tudjuk, nincs kiszállás. Se a járműből, se képletesen a történetből. 
De kezdjük az elején. Az olvasó a prológusban egy jó kis in medias resszel találja szemben magát, ami annyit tesz, hogy a dolgok közepébe vágása. Azzal a pillanattal szembesülünk először, amikor Sydney összetört szívvel távozik a saját lakásából, ráadásul a születésnapján, hogy a pasija és a legjobb barátnője, egyben lakótársa szépen összeszűrték a levet a háta mögött, ő meg egy szerencsétlen, aki egy nap vesztette el az összes biztos pontját az életében. A barátját, a lakását és vele a társát és a munkahelyét is. Szerintem minden olvasó azonnal szimpatizálni kezd a főhősnőnkkel, ha másért nem, hát egy kicsi szánalomból. Aztán nagyot ugrunk az idő kerekén, pontosan két hetet előre, hogy a szomszéd, gitáros sráccal való teljes kapcsolatának háttér információival is tisztában legyünk, ne higgyük, hogy Syd csak úgy beállít egy vadidegen házába aludni a kanapéra. Végül beérjük önmagunkat, a prológus eseményei lezajlottak, és ott van egy megalázott leányzó, aki beköltözik egy szinte alig látott sráchoz, akinek fura barátai vannak. Az élet mesés, ugye? 
És akkor jön egy hatalmas fordulat, amire igazából utólag lehetett következtetni, többször is visszagondoltam, hogy azért ebből rájöhettem volna, és mikor bekövetkezett az esemény, esküszöm nektek, tátva maradt a szám, és elkezdtem zokogni. Az egész osztály szeme láttára, de nem gond. Felvállaltam, és csak potyogtak a könnyek a szememből. És nem tudom, ki hogy van vele, de én ezt keresem egy könyvben. Többek között. Hogy megérintsen. Meghasson. Akár a szívem is meghasadjon, annyira átérzem a szereplők fájdalmait. Ezt a csodát szeretném én minden egyes olvasmányomban érezni, amit Colleen Hoover ezzel a történettel nekem adott. Kitépte a szívem, összetörte, szétcincálta, aztán az apró darabokból egyet formált. Sírtam, nevettem, zokogtam, kacagtam. Mi ez, ha nem érzelmi hullámvasút? 
Csak ismételni tudom magam: Ennél szebbet életemben nem olvastam, és ez az a könyv, amit mindenkinek a kezébe kéne adni. Mindenkinek el kell olvasnia. Át kell élnie, mert másképp nem szerezhető meg ez az érzés.
NAGYON-NAGYON-NAGYON AJÁNLOM!

Karakterek:
Sydney: Az elején tényleg nem lettem volna a helyében, annyi tragédiát, amit ő egy nap átélt... Borzalmas. De hát akkor nem találkozhatott volna rendesen Ridge-dzsel. Akkor nem történt volna meg vele mindez, amit olvashattunk. És én tényleg megkedveltem a karakterét. Hatalmas szíve van, az egyik legönzetlenebb ember, akinek az életét valaha végigkövettem. Megérdemelte a boldogságot. 
Ridge: Egyértelműen elnyerte a szívem, a lelkem, mindenem az övé. És nekem is kell egy ilyen srác. Kell ő nekem a való életben is. Csodálatos ember. Ő a másik legönzetlenebb karakter, akiről valaha olvastam. És felnézek rá. A kitartásáért, a hűségéért, amiért nem adta fel egyetlen pillanatig se, mindig harcolt és küzdött. Ahogy eszembe jut minden vele kapcsolatban, újra megtelik a szemem könnyekkel, és belátom, hogy nem akartam még elengedni ezt a történetet. Nagyon nem. Kérem vissza! Kérek egy Ridge-t a saját életembe is!
Maggie: Jó régen nem említettem mellékszereplőket ebben a részben, de úgy érzem, a lánynak mégis helye van itt a két főszereplő mellett. Miért? Mert nem kellett volna szeretnem, mégis a legjobbat kívántam neki. Haragudnom kellett volna rá, hogy miatta nem teljesülhet ki Syd és Ridge szerelme. De mégsem tudtam. Mit csinált? Feladta a biztos pontját a legnehezebb időben, hogy jobb legyen a másiknak. Vagyis mindkettőjüknek. 

Borító:
Csodálatos. Kész, ennek a pontnak vége. 

Összességében:
Mit vártam? Ez a könyv Colleen Hoover tollából származik! Gyönyörű. Lélekig hatoló. Megérint, és nem enged el. Könnyeket fakaszt a szembe. Széttör, majd újból összerak. Ez az Egy nap talán. És kinek ajánlanám? Mindenkinek. Minden korosztálynak, a romantikus könyvek rajongóinak, a zene szerelmeseinek. Tökéletes volt. Régóta olvasok, de ez... Felülmúlt mindent. Bár még csak most tettem le, legszívesebben újra nekikezdenék. És a zenék! Csodálatosak, szívhez szólóak, pont olyanok, ahogy olvasás közben elképzeltem őket, vagy még szebbek. 
Azt hiszem... Nincsenek rá szavak.

Oldalszám: 392
Kiadó: Könyvmolyképző 

Kedvenc karakter: Ridge Lawson 

Kedvenc idézetek: 

"Nem kell hallanom. Elég, ha érzem."
*
 "Szia, szív! Hallasz? Te és én mostantól hivatalosan is harcban állunk."
*
 "A vágyat könnyen le lehet küzdeni, főleg, ha csak testi vonzalmon alapul. A szív ellen harcba szállni már sokkal nehezebb feladat."
*
 "És ha most nem lehetsz velem,
 én itt várok rád türelmesen.
 Amíg eljössz, elviszel egy éjszakán.
 Egy nap talán.
 Egy nap talán."
*
 "Én: Mostanában miért nem gyakorolsz az erkélyen úgy, mint régen?
[…]
Ridge: Miért kéne? Már nem vagy ott."
*
 "Tartok tőle, hogy az érzelem az egyetlen dolog az életben, ami felett semmiféle hatalmunk nincs."
*
"Szólj, ha készen állsz! Csak annyit mondj: Most."

Csodálatos. Tökéletes. Merre van a 6. csillag?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése