Spirit Bliss - Reményfosztottak

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"Csatlakozz, vagy meghalsz! Különleges, láthatatlan szervezet rejtőzködik az éjszakában, és olyan bűnözőkre csap le, akikre senki más nem tud, vagy nem mer. Ana a Szem tagja. Első törvény: bármi áron védd meg az ártatlant! Második törvény: légy láthatatlan a rendőrség előtt! De mi történik, ha egy zsaru az áldozat? Ana megmenti Ryland életét, hogy lerójon egy régi tartozást. Ez a váratlan tett láncreakciót indít el, megváltoztatva mindenki sorsát. Macska-egér játék indul az FBI és a Szem között, ám Anára egy új küldetés is vár. Meg kell találni Tamarát, a fiatal modellt, akinek furcsa körülmények között nyoma veszett. Vajon a bilincstetkós férfiak állnak a háttérben? Vagy más a felelős a lány eltűnéséért? Nyomozz a Szemmel, ha nem félsz a veszélytől! De ne feledd: Megszökhetsz a rendőrségtől, kijátszhatod a törvényt, elbújhatsz a felelősség elől, de a Szem akkor is lát. Szeress, akkor is, ha veszélyes!"

Köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak a recenziós példányt!

Újabban fenntartásaim lettek a magyar szerzőkkel kapcsolatban, ugyanis rájöttem, hogy nagyon jók, sőt, zseniálisan jók, így hogy már ezt megtapasztaltam, csalódni nem szeretnék bennük. Így kíváncsian vártam Spirit Bliss könyvét. Az írónő könyveivel már amióta az eszemet tudom, és amióta könyvmolynak mondhatom magam, azóta szemeztem, bár eddig nem akadt lehetőségem közelebbről is megismerkednem az írásaival. Hiba volt idáig hanyagolnom.

Immár szerintem köztudottan, annyiszor elismételtem már az értékeléseim során, hogy valamiért jobban szeretem az E/1-es nézőpontú könyveket. Általában jobb egy adott emberre összpontosítani, neki a gondolatait és érzéseit szemügyre venni, megismerni, minthogy külsőleg minden karaktert. Így kicsit megijedtem, amikor megláttam az elejét. Bár azért lassan már tényleg le kéne szoknom erről a megkülönböztetésről, ugyanis annyi olyan könyvvel találkoztam már, ami E/3-as szemlélőben volt írva, mégis utánozhatatlanul jól, és minimum annyira bele tudtam élni magam, mint ha egyes szám első személyben olvastam volna a történetet. 

Hozzátenném, hogy teljességgel érhető volt, miért is választotta az írónő a külső szemlélő üzemmódot, ugyanis a cselekményszál nem egy, nem kettő, hanem minimum három kisebbre bomlik, és mi mindegyiket szemmel követhetjük, kissé macerás lett volna E/1-ben írni így az egészet.

Az is eléggé köztudott immár, hogy szerény személyem mérhetetlenül romantikus fajta, ez a könyv pedig inkább a nyomozásos, krimis témát erősítette, féltem tőle, hogy egyáltalán megtalálom-e magamat a történetben, sajátoménak érezhetem-e majd a végére, vagy csak úgy csukom be az utolsó oldalnál, hogy na, egynek elment. Szerencsére azt kell mondjam, hogy a Reményfosztottak színfolt lett az eddigi olvasmánylistámon. Kitűnik a sok nyálas, bár általam mégis mérhetetlenül szeretett romantikusok közül. 

Amivel szintén kiemelkedik a többi könyv közül, hogy egy más kultúra részeit írja itt le nekünk Spirit Bliss, ami valószínűleg hatalmas kutatómunkával járhatott, de azt kell mondanom, hogy mérhetetlenül megérte, mert így tényleg olyan helyzetbe került az olvasó, ami teljesen reálisnak volt mondható. Ráadásul ez az egész kémes, titkosszolgálatos téma nem éppen egy felkapott alapötlet, így legutolsóként bélyegezném meg sablonkönyv címen. Nem tudom, honnan jött ez az ötlet, de mindenképp zseniális. Főleg úgy, hogy ezzel a jól kidolgozott szállal megadta az egész történetet alaphangulatát, az első pár oldalakon keresztül már izgulhattunk is, nem unatkozhattunk. 

Egyedül az tette kissé követhetetlenné néhol a cselekményt, hogy a sok mellékszál között ugrálni kellett. A fejezetek kisebb, számokkal ellátott részekre voltak tagolva, amik rendszerint más helyszínen játszódtak és más karakterekkel. Így az olvasónak észnél kell lennie, hogy tudja tartani a történet fonalát. 

De mit mondhatnék?

Elvarázsolt. Maga az egész kémes alapja. És ha egy ilyen végtelenül romantikus szerkezetet, mint jómagamat képes egy ilyen krimi magával ragadni, akkor ezt bárkivel megteheti.

Karakterek:

Ana: Szerintem főszereplőnek egy mérhetetlenül erős karaktert kaptunk, akinek megvan a saját múltja, ezzel a társasággal meg a jövőjét alakítja. Nekem szimpatikus volt mindvégig. Bátor, mégis érző.

Ryland: Mérhetetlenül szerelemes, elszánt és bátor. Néha tényleg kicsit hülye, de hát kellett valami szépséghiba belé. Mégis ennek ellenére irtó aranyos volt, megszerettem, nem kétséges.

Borító:

Kicsit félelmetes, de hát már ez is mutatja, hogy nem egy talpig rózsaszín történetről van szó, hanem igenis kvázi a való élet. A színek is szerintem passzolnak egymáshoz és a könyvhöz is. Narancssárga, szürke, fehér, fekete. A betűtípus pedig nem lett túlgondolva, egy viszonylag egyszerűt választottak, mondjuk ehhez tényleg nem illik mondjuk egy Calligraphy fajta.

Összességében:

Engem megnyert magának. Ahhoz képest, hogy én tipikusan romantika-párti vagyok, ebben meg alig volt benne, mégis faltam minden sorát. Azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretik a krimit, az akciót, az izgalmakat, mert ez mind megtalálható a könyvben. De az se tegye vakvágányra, aki inkább romantikus lelkű, mivel ha engem el bírt varázsolni, valószínűleg más hozzám hasonlót is elfog.

Oldalszám: 296
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Ryland Patrensen

Kedvenc idézetek: 

"– Ugye felfogtad, hogy amit az előbb mondtam, az nem kérés volt, hanem fenyegetés – nézett rá Ana úgy, mintha az elmebetegség jeleit keresné rajta. Joggal. Ryland már maga sem volt biztos benne, hogy minden stimmel-e a fejében. De ha meg is bolondult, kit izgat?
 – Felfogtam, csak nem érdekel – vont vállat könnyedén." 

*

 "– Igen, az. A legnehezebb a saját gyengeségünket legyőzni. De tudod, mit? Ha egyszer sikerrel járunk, onnantól kezdve nincs akadály, ami utunkat állhatná.
 – Filozófusnak kellett volna menned – született mosoly Ana ajkán. Kaemon hevesen megrázta a fejét.
 – Neeeeem. Bírtad már a keresőbe a filozófus szót? Kidob egy csomó vén, szakállas pasit. Milyen hülyén néznék már ki szakállal? – dörzsölte meg az állát. Ana odahajolt hozzá, és száját arra a pontra nyomta, ahol korábban a térde feküdt.
 – Igazad van. Kár lenne a babapofidért – vigyorodott el gonoszan, Kaemon pedig felháborodva tátogott." 

*

 "– És Ana? Ő is hasonlóan került oda?
 – Nagyon belezúgtál, mi? – húzódott vigyorra a fiú szája. Ryland pillantása elsötétült, vonásai megmerevedtek.
 – Igen. – A kijelentés döbbenetet hozott maga után. A fiú tátott szájjal tette le a villát az asztalra, egy pillanatra teljesen megfeledkezett az ízletes ételről.
 – Hűha, nem hittem volna, hogy be is ismered! Akkor ez komoly?
 – Őrültség, én is jól tudom, de… vele akarok lenni. –
 Bármi áron?
 – Bármi áron – bólintott Ryland határozottan."