Lisa Heathfield - Papírpillangók

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Törött szárnnyal tudnál-e repülni? June otthona az apjával, a mostohaanyjával és a mostohatestvérével sötét titkokat rejt. Csapdába esett, mint a hálóban rekedt pillangó. De aztán June megismeri Blistert, a fiút az erdőből. És benne felfedezi a remény aprócska sugarát, amely képes őt elrepíteni messze az otthonától. Képes őt szabaddá tenni. Mert a világon minden lény megérdemli a szabadságot. A kérdés csak az, milyen áron."

Nagyon szépen köszönöm a Ciceró Könyvstúdiónak a lehetőséget a könyv olvasására!

Ez a könyv egyrészt szívszorító, csodálatos, de nem olyan módon, amilyennek a legtöbbször szoktuk ezeket a szavakat használni. Ilyen komoly témákkal foglalkozó mű legkevésbé sem gyönyörű a szó szoros értelmében. 

A könyv első oldalain megjelennek a problémák, amiket a történet feldolgoz.
Rasszizmus. Főhősünk egy színesbőrű, fiatal lány, akinek az egyik szülője elhunyt.
Családban lévő elnyomás. Az apja újraházasodott, de az új anyukával egy új testvért is kapott June, akik nem csak hogy nem szeretik, gúnyolják, csúfolják, külsőleg meg akarják változtatni. És ebből az apja semmit se vesz észre... Ezzel a családdal szemben létezik egy másik is, ahova June mindig menekül, ahol megtalálja azokat az embereket, akik átsegítik a lányt a nehéz időkön, mert mindenkinek szüksége van egy biztos pontra az életében. June-nak Blister és a Wick család tölti be ezt a szerepet. 

Sokféle véleményt olvastam róla. Volt aki egyenesen utálta, mások rettentően szerették. Inkább az utóbbi kategóriába tartoznék én is. Annyira szívszorító volt, olvastatta magát, és az olvasó tudni akarta, mit is takarnak az Előtte és Utána fejezetek. Mihez vannak ezek viszonyítva? Engem magával ragadott, egy ültő helyemben a végére értem, nem bírtam letenni. Részben fájdalmas volt olvasni a meggyötört lány sorait, annyira meghatott és a szívemhez szólt. Olyan sok mindenre világított rá ez a viszonylag vékony könyv, hogy az hihetetlen. 

Az ember-ember kapcsolatainkra, megmutatja, hogy minden szavunknak következménye lehet, átérezzük June-nal a kirekesztett szerepét. Rámutat, hogy kell lennie az életünkben egy biztos pontnak, amire vagy akire mindig számíthatunk. Rámutat arra, milyen elnyomásban élni. Amikor nincs szavad, nem tehetsz semmit, hogy megvédd magad. Akaratlanul is Rebecca Donovan - Elakadó lélegzet c. kötete jutott eszembe a történetről. A bár idősebb Emmát láttam meg June karakterében, ahogy próbál kiszabadulni ebből, de nem tud, mert fél. 

A vége viszont megdöbbentő fordulattal zárul. Évek telnek el. Az igazat megvallva June viselkedése az utolsó oldalakon furcsán hatott rám, viszont ez vitte előre a történetet. Mert egy meggondolatlan döntés és cselekvésképtelenség megváltoztatja az életét. Itt egy kicsit hiányoltam June érzelmeinek a bővebb kifejtését, mert jelen pillanatban eléggé a sötétben tapogatózom ezzel kapcsolatban. Megértem, hogy nem szándékos volt, mégis én másként döntöttem volna az adott helyzetben. És nem vált világosság számomra teljesen, hogy pontosan miért tette, amit tett. Nekem ez az apró hibája volt ennek a könyvnek.

Olyan valóságos az egész, nem tudhatjuk, melyik házban történik ehhez hasonló dolog. És bár a könyv egy fiatal kislány életét ábrázolja, mégis azt tudom mondani, hogy bármelyik korosztálynak lehet ajánlani, mert mindenki tud vele azonosulni.

Széttört, megmelengette a szívem, és hálás is vagyok, amiért nekem ilyet nem kellett átélnem.

AJÁNLOM.

Karakterek:

June: A lány életkörülményei kissé zárkózottá tették őt. Az iskola, a család, nem talált biztos pontot az életében, egészen addig, míg Blisterrel nem találkozott. Mellette teljesen más emberré vált June, és a jobb értelemben. Sajnálatos, hogy egy ilyen fiatal lánnyal is megtörténhetnek, vagyis igazából bárkivel, ezek a dolgok. 

Blister: Egy nagyon aranyos és kedves fiú. Nagyon bíztam benne, hogy végül gyengéd érzelmek fogják a két szereplőt övezni. (Barbi-szókinccsel azt mondanám, hogy az egész könyvön keresztül shippeltem őket.) Kihozta June-ból a legjobbat, elfeledtette vele a szörnyűségeket, amiken keresztül kellett mennie. 

Borító:

Gyönyörű. Talán kicsit rosszul is érzem magam, de ez fogott meg először. Tudom, ne a borítójáról ítéljük meg a könyvet, de ha látjátok, egyszerűen csodálatos. Sokkal jobban tetszik, mint az eredeti külseje, amin nem is található meg a pillangó motívum. Annyira illik a történethez is. A pillangó szárnyain keresztül egy lány néz vissza ránk, ami egyrészt lehet egy kicsit ijesztő, de amúgy nagyon jó megoldás arra a célra, ha embert is akarunk a képre tenni, de azért mégsem túlságosan feltűnően. A színei is összeszedettek, illenek egymáshoz. Első látásra imádtam már.

Összességében:

Szívszorító egy történet, és borzalmasan valósághű. El se merjük hinni, de belegondolva, bármelyik házban lapulhat egy June-hoz hasonló lány, aki ennyire elnyomásban él, viszont ebből nem tud kitörni. Sok mindenre rámutat ez a könyv. Nem a külső a legfontosabb, a családon belüli elnyomás, milyen fontos a megbocsájtás, fellép a rasszizmus ellen, és beláttatja velünk, hogy mindenkinek szüksége van egy támaszra, aki átsegíti őt a nehéz időszakokban.

Mindenkinek ajánlom. Habár a történet főszereplője egy fiatal lány, szerintem minden korosztály át tudja érezni a helyzetét. :)

Oldalszám: 284

Kiadó: Ciceró

Kedvenc karakter: Jacob (Blister) Wick

Kedvenc idézetek: 

"Hagyom, hogy a szavai elringassanak. Körbeölelnek, és hagyom, hogy biztonságban érezzem magam tőlük." 

*

 "– Azt hallottam, ha csak megérinted a pillangó szárnyát, már attól is meghal.
 – De egy papírpillangó biztosan nem.
 Megérintettem." 

*

 "– A madarak olyanok, mint az emlékek, (..) Néha egészen közel repülnek hozzád, láthatod minden részletüket, aztán eltűnnek a szemed elől." 

*

 "Remény. Mint egy madár, amely túl magasan száll a fejem fölött." 

*

 "Kisétálok, és magam mögött hagyom ezt a hamis családot." 

*

 "– Készen állsz? – kérdezi Blister. 

 – Készen." 

*

 "Néha az ember pontosan arra vak, ami a szeme előtt zajlik." 

*

 "Szerethetsz valakit tiszta szívedből, de akkor sem mindig teszed azt, ami a legjobb neki. Az emberek néha hibáznak. Sokat hibázunk." 

*

 "– A te döntésed, June. Ez a te életed, és te választod meg az utat, amelyen haladni akarsz. Cipelheted magaddal a múltad egy haraggal és fájdalommal teli úton, vagy lerázhatod magadról a csomagod, és elindulhatsz egy másikon." 

* 

"– Mi van, ha már nincs miben reménykednem?

    (…) 

 – Talán a remény önmagában elegendő."