Rosamund Hodge - Kegyetlen szépség

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"Leonidas ​lányát nyolc éven át képezték arra, hogy megölje a zsarnokot, megmentve ezzel a Királyságot, bár feláldozva saját életét. De egy dologra nem készítették fel: arra, hogy mit tegyen, ha végzetes szerelembe esne. Nüxet gyerekkorától kezdve arra képzik, hogy végezzen a Királyság zsarnok uralkodójával, a félelmetes és halhatatlan démonnal. De amikor tizenhét évesen beköltözik a város fölé magasodó kastélyba, rájön, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek képzelte: főképp nem a vonzó és szemtelenül szellemes férje. Nüx tudja, hogy mi a kötelessége, és hogy bármi áron meg kell mentenie a népét, de lassan be kell ismernie, hogy menthetetlenül beleszeretett az esküdt ellenségébe… Vajon ez elég indok arra, hogy feladja a küldetését, és átadja magát ennek a szörnyetegnek?"

Köszönöm a lehetőséget az olvasásra a Menő könyvek kiadónak!

Mostanában teljesen ráfüggtem a Szépség és a szörnyetegre. Nem csak a filmre, bár arra is, de az átdolgozásaira is. Nem csoda, hiszen a kedvenc mesém a gyerekkoromból. Nemrég a kezembe vehetettem a Tüskék és rózsák udvarát, ami hasonlóan ehhez, szintén ezen a történeten alapul. Mondjuk azért Sarah J. Maas könyve inkább másfele viszi el a szálakat, addig Rosamund mitológiai említésekkel is tarkítja, ami valljuk be, elég furcsa párosítás. Egy meseátirat ókori görög mondákkal tarkítva? Érdekes, és már ez is felkeltette a figyelmemet, kíváncsi voltam ennek a kettőnek a kereszteződésére. 

A nevek ehhez mérten lettek kiválasztva. Nüx, Asztraia, Ignifex... Nem mindennapiak, ahogy a történet maga sem. Ennek ellenére megtalálhatóak benne az eredeti mesének a részletei, bár én a rózsa motívumot a borítón kívül eléggé hiányoltam. De mégis azért az egész más volt, mint azt az ember várná. Jó értelemben. A szörnyeteg tényleg egy szörnyeteg, egy hatalmas démon, aki mindenkinek árt, és egyértelmű, hogy az elején az olvasó is a halálát akarja a főszereplőnkkel együtt, aki meg kívánja menteni a hazáját ettől a bestiától. A könyvben Ignifexnek hívott démon naponta tesz ajánlatokat olyan embereknek, akiknek fogalmuk sincs a következményekről. Alkut kötnek, de valamiért sosem sülhet ki abból jó, ha ez megtörténik, számos példát találhatunk erre a történetben. Még jobban csak arra koncentrálunk, hogy Nüxnek sikerüljön legyőznie ezt az állatot, aki ártatlan embereket küld a halálba. Így járt ezzel főszereplőnk apja is, aki alkut kötött magával az ördöggel. Feleségével gyereket szerettek volna, de nem sikerült. A megegyezésnek hála rögtön kettőt is kaptak az égtől, de az egyiket eszerint amikor a lány betöltötte a megfelelő évet, hozzá kell adni a sötét démonnak feleségül, a másik pedig boldogan élheti a saját kis életét. A kis porszem a gépezetben a lányok édesanyjának a halála volt. Nem élte túl a szülést. Nüx megesküdött, hogy bosszút áll a démonon, megmenti vele Árkádiát és még bosszút is áll az anyjáért. Eljött a házasság ideje, a lány búcsút vett a szeretteitől, elhagyta az otthonát, és a démonhoz költözött. Száz, ezer módot keresett arra, hogy megölje a bestiát. Azonban a szörnyeteg felajánlja Nüxnek minden éjszaka, hogy kitalálhassa a nevét (az Ignifex... csak úgy, hogy hívja valahogy), ám ha elvéti, halál lesz a büntetése. És talán ez lesz a kulcs mindenhez. Főhősünk azonban találkozik a házban egy árnnyal, pontosabban Árnnyal, aki segíti a munkálataiban. 

Imádtam a sok mitológiai történést, amit beleszőtt az írónő, szerintem ettől csak színesebb lett a könyv, és eredetibb lett tőle. Gyorsan haladtam vele, szerettem olvasni. Gördülékeny volt a stílus, a szóhasználat viszont egy régebb kort idézett elő, viszont olyan jól leírt mindent, úgy éreztem, mintha belecsöppentem volna a cselekményekbe. Egyre kíváncsibb lettem a végére, mígnem nem bírtam letenni, muszáj volt tudnom, mégis mit rejtenek az utolsó oldalak. Elégedett voltam vele. Tudott újat mutatni, és mégis ez a furcsa kombináció egy zseniális művé vált.

Karakterek:
Nüx: Nagyon tetszett, hogy karaktere hasonló a mesebeli Belle-éhez. Bátor, leginkább ezzel jellemezném. Egy valamit viszont nem találtam reálisnak vele kapcsolatban. Mégpedig, hogy alig váltott pár szót az Árnnyal, máris szerinte szerelmes belé, értem én, hogy nem nagyon volt relationshipje korábban, de nem hinném, hogy akkor sitty-sutty bele kell szerelmesednie az első pasiba, akit elsőnek meglát, mióta elhagyta a faluját.
Ignifex: Mindig is szerettem a Szörnyeteg alakját, ez Sarah J. Maas könyvében se volt másképp, és itt se. Ignifex tényleg gonosz, vagyis úgy tűnt, ennek ellenére nem tudtam gyűlölni, mivel tényleg ostobák voltak azok az emberek, akik hozzá fordultak segítségül, tudták, mit vállalnak, mégis meg akarták fizetni az árát. Ezt kapták. És mielőtt szívtelennek lennék mondható, azért sajnáltam őket jószerivel, de igazi volt a démonnak ezzel kapcsolatban. Én megkedveltem a könyv során.

Borító:
Ez az, amit rettentően imádok. Gyönyörű. Jól tették, hogy meghagyták az eredeti borítót, szerintem a molyok körében nagy sikert aratott. Itt megjelenik a rózsamotívum, amit bár hiányoltam a történetben, itt mégis megtalálható.
Meseszép.

Összességében:
Egy kegyetlen, mégis csodaszép történet, a Szépség és a szörnyeteg átdolgozása. A könyv, ahol a mitológia és a mese találkozik. Leginkább azoknak ajánlanám, akik szeretik a retellingek olvasását, érdeklik valamennyire a mitológiák, főleg a görög, mivel az jelenik meg ebben. És természetesen a fantasy szerelmeseinek.

Oldalszám: 420

Kiadó: Menő könyvek

Kedvenc karakter: Ignifex

Kedvenc idézetek: 

"– Vagy biztosíthatott volna egy olyan házat, ami nem részeg labirintusként változtatja az alakját, de gondolom, az már túl nagy kérés lenne. Mit gondolsz, adni fog hozzá egy Minótauroszt is, vagy inkább az a terve, hogy halálra sétáltat?" 

*

 "Szerintem elég gonosz vagyok ahhoz, hogy szeressek egy démont."