Penelope Ward - Legdrágább mostohabátyám

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Nem kellene akarnod őt. 

Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét. Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni. Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába. De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá. Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult. Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába. Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et. Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele. És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette! Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem. Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!"

Két hete került megrendezésre a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amiről nemrégiben egy élménybeszámolót is hoztam, amit ezen a linken olvashattok el. Ezen az eseményen sikerült többek között ezt a szépséget is beszereznem. Mikor megtudtam, hogy megjelenik, gondoltam, hogy inkább nem veszem meg, majd esetleg kölcsön kérem valakitől, de mikor a tett helyszínén voltam, egyszerűen nem bírtam otthagyni. Beával olvastam együtt, akit molyon @Csakegyolvasólány-ként találtok. 

A fülszövegből nem szűrtem le annyi jót, tetszett azért, mégis egyszer-olvasósnak tituláltam, de később megvettem, tudom, Barby-logika. Viszont már annyira vártam, hogy belekezdhessek. Nem tettem magasra a lécet, romantika, tiltott szerelem, hát oké, de ad ez többet is?

A történetünk két részre tagolódik. Az elsőben a valóságos történések mutatkoznak meg. Elec, a főhősünk anyukájának új férjének a fia (ergo mostohabátyja) beköltözik egy évre Gretáékhoz. Kezdettől fogva szikra pattan köztük, ki gondolta volna? Kicsit gyorsnak is találtam az eseményeket, minden olyan hamar lecsengett, meg maga a könyv is elég vékony, ekkor el tudtam volna képzelni neki simán még 100 oldalt, amiben bővebben belemegy a sztoriba, több minden történik. Mindegy, azért a tempót egy kicsit lótifutinak éreztem, de lendületes volt, ezt el kell ismerni. Olvastam, olvastam, és le se bírtam tenni. Az utolsó oldalain már megfájdult a szívem...

Aztán jött a második résznek címzett adag. Míg az elsőnél kicsit szkeptikus voltam, gyorsnak véltem, itt előtörtek az érzelmek, de annyira, hogy már az olvasó is azt érzi, ott van a helyszínen. Vagy ő maga Greta. A szívemig hatoltak a szavaik, a szerelmük, ami mégsem teljesedhet be, mert ez... Mert szerintük ez nem jó. 7 év telt el a kamaszkoruk óta. Mindkettőjük életében voltak említésre méltó pontok, és ott álltak egymás előtt, nekem meg megszakadt a szívem. Eddig ezt az érzést csak Tabitha Suzuma - Forbidden c. könyve váltotta ki belőlem. Talán azért is tudnám őket összehasonlítani, mert testvérszerelem az alapja mindkettőnek, bár míg az előbbiben vérszerinti a rokonság, ebben tulajdonképpen semmi közük egymáshoz, csak a két szülő egymásra talált. És bár nem olyan durván, mint a Kimondhatatlan, mégis összetört, aztán óvatosan lapról lapra összerakott engem. A szívem, a lelkem. Olyan személyesnek éreztem az egész történetet, mintha hozzám szólna, habár az én életemben ilyen nem fog előfordulni, mégis magaménak éreztem a történetet. Éreztem a megbélyegzést, ami Elec vállát sújtja. 

Csodálatos volt. Egyszerűen gyönyörű. Szívhez hatoló. És bár Greta karaktere néhol nekem sok volt, Elec-kel újabb névvel gazdagodott a könyves álompasis listám, és akit kiemelnék, az Chelsea. Úgy voltam vele, hogy nem szabadna kedvelnem, hiszen szétválasztotta a kedvenc páromat, persze a tudta nélkül. Mégis annyira kedves volt, közvetlen, hogy nem tudtam utálni. Nagyon szerettem volna a fenti indok miatt, de egyszerűen képtelen voltam rá. És ezért is örülök nagyon annak, hogy Penelope, az írónő folytatta a szálát, és a kötet második része már az ő történetét dolgozza fel. Kíváncsi vagyok rá, milyen úton haladt tovább az élete.

Nem is húznám tovább a szót, remélem, átjött a szavaimból, hogy mennyire nem bántam meg, hogy hazahoztam magammal Penelope Ward könyvét. Azt hiszem ezen a kicsit borongósabb napon pont erre volt szükségem. Elec és Greta csodálatos szerelmi történetére. 

AJÁNLOM.

Karakterek:

Greta: Néhol már túl sok volt nekem a lányból, de közben olyan jó volt átérezni a boldogságát, a fájdalmát, a szerelmét, szóval összességében nem volt bajom vele. 

Elec: Mit is mondjak róla? Az elején tényleg az a sztereotípiás rosszfiú, de a történeten belüli második részben megismerhettük az igazi Elecet. Aki képes szeretni, jobb emberré válni, törődni másokkal, szinte a kamaszkori önmagának ellentéte lett, azért csírájában megmaradt, de csak a jó módon. Amit imádtam benne, hogy férfi létére író. Saját történetét írja le, és amikor Greta olvassa a könyvét, akkor mi is végigmehetünk a jeleneteken, mint egy könyvön belüli tükörregény. Imádtam ezt a részt is, meg magát a fiút is. Olyan nagy lelke és szíve van. Csodálatos. 

Borító:

Hát igen, ez is az a tipikus, amit nem lengetnék itthon a szüleim orra előtt, na nem baj. Amúgy meg szerintem tök jó, maga a színe is tetszik. A fekete-fehér alapon ez a narancssárgás-sárgás betű. Bár talán eléggé elterjedtek a hasonló típusú képek a könyvek elején, mégis... Nekem bejön, na. Kész. Slusszpassz.

Összességében:

Összetört, aztán újból összerakott. Az biztos, hogy nem ilyen megindító, megható történetre számítottam az elején, mikor először láttam. Egy kicsit Tabitha Suzuma - Forbidden könyvéhez hasonlítanám. Mind az érzést, mind a könyvet. Imádtam, nincs mese. Egyszerűen nem bírtam letenni, olyan lendületes volt. 

Azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretik a lelkighatoló történeteket, a romantikát, a szerelmet, a kalandokat, a csavarokat, mert mindebből volt bőven ebben a könyvben.

Oldalszám: 310

Kiadó: Könyvmolyképző 

Kedvenc karakter: Elec O'Rourke

Kedvenc idézetek: 

"Nem nézett rám, így kihasználtam az alkalmat, hogy tovább vizslassam, miközben levágta a táskáját a földre.
 Bumm!
 Ez a szívem volt vagy a táska?"

 *

 "A törött szív is dobogó szív." 

*

 "… a szavak (…) mélyebb sebet ejtenek, mint bármilyen fegyver."

Mindenképp <3