R. Kelényi Angelika - A grófnő árnyékában

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"1609 októberében Fabricius Flóra, a pozsonyi orvos lánya Báthory Erzsébet udvarába érkezik, hogy megkeresse eltűnt nővérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul. Ám hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza? Minden erejére szüksége van, hogy legyőzze az akadályokat és kibogozza a sötét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek. Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellemű, mégis rendkívül vonzó férfira, akiről azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki. 

R. Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas írónő 17. század elején játszódó regénye kalandos, izgalmas, és vérfagyasztó történetet mesél el. Ahogy azt már megszokhattuk, írása nem nélkülözi a romantikát, a politikai cselszövést és a korhű történelmi háttér megjelenítését sem."

Hálásan köszönöm az írónőnek és az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt!

Életem első könyvbemutatóján vettem részt pár hete, és egyáltalán nem bántam meg. A társaság is nagyon jó volt, élveztem a beszélgetéseket, ráadásul egy példánnyal távozhattam Az ártatlanból. Első fülszövegolvasásra kicsit közömbösen álltam a könyvhöz, de mikor a kezembe vehettem, vártam már a közös perceinket. 

A történet visszanyúl az 1600-as évek elejére, ahol Flóra, az árva leányzó, aki már csak a távollévő testvérére számíthat, elindul, hogy megkeresse rég nem látott nővérét, akiről régóta nem érkezett hír, él-e még. A lányt nem köti már a családi házhoz semmi, nagynénjét elhagyva postakocsira ül, hogy Báthory Erzsébet udvarába menjen szolgálni, így megkeresve Dorkát. 

A könyvet a történelmi romantikusok közé sorolnám, mégis azért a krimis, nyomozós szál is erős volt benne, mivel az udvarban cselédlányok sora tűnik el, az emberek már egy vámpírra gyanakszanak, de Flóra nővére még mindig nem került elő. Fontos itt megemlítenem, hogy a kedvencem az egészben a stílusa volt. Olvastam már hasonló könyveket külföldi íróktól, kimondottan szerettem, néha jó egy másik évszázadba utazni, mintha lenne egy saját időgépünk. Ez esetben maga Angelika volt az, aki irányította ezt a masinát, és elrepített minket egy olyan korba, amiről még nem olyan sok könyv szól. A történelmi könyvek általában a 18.-19. századot veszik alapul. És az írónő nem csak hogy uralja, és egyedi területekre utaztat minket, még ő maga is belehelyezkedett. Mintha én is ott lettem volna az egyes jeleneteknél, olyan élénken el tudtam képzelni a leírtak alapján a szituációkat és helyeket. De amit én legjobban csodálok a történet elolvasása után az írónőben, hogy ilyen hitelesen át tudta adni mindezt. A beszédstílusuk a karaktereknek szinte mondhatni egy 17. századi szleng, ráadásul nem az erőltetett módon, hanem teljesen kifinomult nyelvezettel próbálja átadni nekünk a korabeli életmódot, ezzel a dialógusok stílusát is. 

Továbbá amiért a történet is magyar gyökerű, a nevek, a történelmi vonatkozások is magyarok, ami még közelebb hozta a könyvet a szívemhez. Nem lehetett letenni. Olvastatta magát, Flóra és a nyomozgatása a daliás katonával kíváncsivá tette az olvasót, vagyis engem. Véghetetlenül kíváncsivá. Végig az mozgolódott a fejemben, vajon ki lehet az elkövető. És bár az alapja tényleg történelmi, a könyvön nagyon látszik, mennyit dolgozhatott az írónő, hogy hiteles ábrát tudjon nekünk nyújtani az akkori életről és eseményekről, mégis (mint azt a premieren mondta) maga a történet, Flóra a kitaláció szüleménye. Így nyugodt szívvel ajánlanám azoknak is, akik nem feltétlen történelmi regény pártiak.

És persze a vége nem lenne az igazi, ha nem egy nagy csattanóval zárulna, így az ember számolhatja vissza a napokat, mire megjelenik a második rész, ugyanis már azt is rettentően várja.

AJÁNLOM.

Karakterek:

Flóra: Valamilyen szinten magamat láttam benne. Olyan önfejű és makacs, mint szerény személyem. Ha valamit mondanak neki, egészen biztos, hogy az ellenkezőjét fogja csinálni, és tuti, hogy galibába keveredik emiatt. De emellett egy végtelenül kedves leányzó, akit tényleg csak az hajt, hogy megtalálja a rég nem látott nővérét.

Lorenzo Mariani: Lovagias a köbön, mégis titokzatos, és emiatt akár veszélyes is lehet. Vigyázzatok, lányok, akár befutó is lehet a szívetek kapuján!

Borító:

Ez a pont is egy olyan, aminél órákat tudnék zengedezni. Az Álomgyár kiadó első duplakötéses borítóját tarthatom a kezemben, meg az elsőt, ami a polcomon szerepel. Gyönyörű. Kinyitható, és a kivágott, ovális alakú luk mögött találhatunk egy képet, ami szerintem rettentően passzol a főszereplő lányhoz is. Egyszerű külső, mégis mutatós. Ez a csontszín-arany-barna kombináció rettentően el lett találva, rendkívül mutatós együtt ez a három. Kimondottan tetszik, hogy a címnél az al- és a rendes között egy szép elválasztó található, ez nem nagy dolog, mégis feldobja az összhatást. Elbűvölt.

Összességében:

Mi mindent mondhatnék? Imádtam. A stílust, a történetvezetést, az izgalmat, a helyszínt, és szomorúan értem az utolsó oldalakhoz. Talán a történelmi romantikus címkébe tudnám legjobban beskatulyázni, mégis van benne rengeteg izgalom és kaland. 

Azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretnek beülni az időgépbe, és egy másik korba utazni. Mert ez a könyv egy időgép, hála Angelikának. De azok se aggódjanak, akik nem szeretik annyira a történelmi regényeket, ugyanis ez csak a köntöse a könyvnek. A történet fikció főleg kalandvágyó és romantikus molyok számára. 

Oldalszám: 448

Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Lorenzo Mariani

Kedvenc idézetek: 

"– Sose harcoljon az ember egy nővel, mert mindig alul marad.
 – Látja, kegyelmed, ez egy nagyon bölcs gondolat – mosolyodtam el, és felnéztem rá."