Suzanne Collins - Az éhezők viadala

HANGULAT                                MOLY                                        2009

"Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel."

Emlékszem, mikor először olvastam a trilógiát, talán 11 éves lehettem. Még mindig tisztán magam előtt látom azt a jelenetet, amikor a végefelé közeledve inkább arrébb tettem azzal az indokkal, hogy ez nekem már túl véres. Ki hibáztatna, még nem is voltam rendes tinédzser? De egyszerűen annyira izgatottan vártam a végét, hogy folytattam. Nem mondom, hogy nem hagytam ki pár oldalt, de végül elolvastam. Azóta még egyszer. És most újra. Eltelt 5 év közben, és még mindig ugyanúgy imádom. 

Hoppsz, elmondtam.

Bevallom, eleinte halogattam, mert egy molyos kihívás miatt kezdtem bele, de hát már olvastam indokkal másik időpontra száműztem. Mégis most a saját könyvemként tekinthettem rá, így muszáj volt újból a kezembe vennem, és elolvasnom Katniss és Peeta történetét. 

Suzanne Collins egy teljesen új világot tár elénk Az éhezők viadalával, és ezért is szeretem a disztópia meg a fantasy írókat. Hatalmas a képzelőerejük, ami szerintem nekem annyira nincs. Mindig is irigykedtem ezért rájuk. 

Történetünk a jövőben játszódik, mint azt a fülszöveg is említi, hogy a mai Észak-Amerika földrészen, amit Panemnek neveznek. Ennek az országnak is megvan már a saját történelme, és minimum száz évre visszamenőleg tudjuk a létezését. A Kapitólium nevezetű fővárosban laknak a nemesemberek, akiknek mindene megvan. Bár a trilógiából készült filmsorozatot nem kedvelem annyira, a könyv sokkal jobban visszaadja a történetet, mondjuk ez sokszor így van, de azt kell mondjam, hogy a Kapitóliumos jelenetek zseniálisra sikeredettek. Tökéletesen bemutatja az ott élő embereket, sokuk felszínességét, kinézetüket, ami eléggé visszataszító, de a filmvásznon nagyon jól mutat a főváros és a körülötte lévő körzetek közötti ellentét. Főszereplőnk, Katniss a Kapitóliumot körülvevő körzetek közül is a legszegényebben, ott is a nyomornegyedben lakik, minden napos küzdelmet vív az élettel a megmaradásért. Így amikor bekerül az Éhezők viadalába, ahol tizenéves fiatalokat kényszerítenek, hogy legyilkolják egymást, neki a vadászatban már van némi tapasztalata. 

Imádtam minden sorát olvasni. Zseniálisan van megírva, rettentően izgalmas, és azt kell mondjam, hogy még így legalább harmadjára olvasva is újat tudott mondni. Pedig a betűk maguk nem is változtak... Egy pillanatig se kell unatkoznunk, ugyanis ezt az Éhezők viadala nézői sem hagynák, de amúgy sem, ugyanis az írónő hatalmas képzelőereje gondoskodik a szórakozásunkról. A stílusa nem bírom hangsúlyozni, hogy mennyire zseniális. Képes átadni az érzelmeket teljes mértékben, és enélkül én nem bírnám ki. Maga a története olyan durva, mégis annyira izgalmas, és tudom, elég botorság tőlem ezt mondani, mivel a játék lényege, hogy tinédzserek haljanak meg és csak egy élje túl. Mégis ettől a durvaságtól eltekintve, ha valaki megkérdezi tőlem, melyik a kedvenc könyvem, először elhordom mindennek, hogy hogy képes ilyet kérdezni egy könyvmolytól, nincs olyan, hogy egy kedvenc könyv, aztán meg többek között felsorolom Az éhezők viadala trilógiát. Mert egyszerűen zseniális. 

Mikor a mai nap megkérdezte tőlem egy fiú osztálytársam, hogy milyen, csak áradozni tudtam róla. És végül ajánlottam neki is, mivel szerintem teljességgel uniszex könyv, mégis talán egy srácot az tarthatja vissza ettől, hogy női szemszögből van írva. A történetet Katniss szemszögéből látjuk, és lehet, hogy ez egy fiút zavarna. Ettől függetlenül,  srácok, én nektek is ajánlom rendesen! Másrészt meg egy csöpp romantika ebbe is szorult, de nem ez a fő szála. Megszólalt-e ellene az én mérhetetlenül romantikus szívem? Egyáltalán nem. Talán mert most nem volt szükségem romantikára, betett nekem eléggel az élet, másrészt meg a történetbe se nagyon kívánkozik a csöpögés és a nyáltenger. 

Én csak gratulálni tudok Suzanne Collinsnak, hogy megírta, és az biztos, hogy nem ez az első alkalom, hogy olvasom, de nem ez volt az utolsó sem. :)

NAGYON AJÁNLOM az egész trilógiát.

Karakterek:

Katniss: Lehet, hogy sokan nem, de én nagyon bírom a karakterét. Erős, független, makacs nőszemély, kicsit megláttam benne magamat is. Ami viszont rettentően tetszett a könyvben is vele kapcsolatban, hogy egyszerű lett volna, hogy pont őt húzzák, ki hinné el. Mégis az írónő csinált egy olyan csavart, amire nem is számítottunk, másrészt kitűnik belőle a lánynak a mérhetetlenül nagy szeretete a testvére iránt, amivel még szimpatikusabb lett mind számomra, mind a könyvben a viadal nézői számára.

Peeta: Leszögezem előre, hogy én mindig is Peeta-rajongó voltam és leszek is. Bármikor olvastam a könyvet, nálam Peeta volt a befutó, aztán a filmekben pedig Josh Hutcherson pedig elrabolta a szívem. Sokáig kedvenc könyves pasimként emlegettem a srácot, egyszerűen annyira megszerettem, és olyan jó lenne egyszer tükörregényként elolvasni az ő szemszögéből is ezt a kötetet. És most azt hiszem, újra visszajött a hatalmas fangirlingelésem iránta.

Borító:

Mindig is szerettem a szimbolikus borítókat. Amiken nincs sok minden, mégis talán mindent elmondanak a könyvről. Ez a borító is ilyen. Egy egyszerű jelkép van rajta, méghozzá Katniss kitűzője, mégis ez akkorára nőtte ki magát, hogy ezt az ábrát már rögtön az Éhezők viadalával kapcsoljuk össze. Hozzátenném, hogy nekem is van nyakláncom, amin ez szerepel, és imádom. 

Egy szó mint száz, imádom, és kész.

Összességében:

Nem lényeges, hanyadszorra is veszem a kezembe, mindig újabb és újabb tartalommal bővül számomra, pedig a betűk sosem változtak. Végre a saját példányomat tarthattam belőle a kezemben

Imádom.

A stílust, a történetet, a karaktereket, az izgalmat, ami benne van, az egész könyvet. Csak ajánlani tudom. És kinek? Mindenkinek. Fiúnak, lánynak, fiatalnak, idősebbnek... Nem az első volt, hogy elolvastam, és nem hiszem, hogy ez lett volna az utolsó. :)

Oldalszám: 390

Kiadó:Agave

Kedvenc karakter: Peeta Mellark és Katniss Everdeen

Kedvenc idézetek: 

"Muszáj elviccelni a dolgot, mert különben csak a rettegés marad." 

* 

"– Tudod, gyilkos csaj létedre elég finnyás vagy – szólal meg Peeta miközben a gatyáját a kövekhez csapkodom. – Hagynom kellett volna, hogy te fürdesd meg Haymitchet."

Abszolút. :)