"David Pennington a saját szabályai szerint él: sikeres író és öntörvényű alak, aki mindenkit távol tart magától, a bátyját, Christ kivéve. David élete azonban teljesen felborul, amikor Chris, a sikeres manhattani ügyvéd öngyilkosságot követ el a saját lakásában. Látszólag semmi sem indokolja a szörnyű tragédiát, hiszen a testvére mindig rendezett életet élt, sikeres volt a munkában és a magánéletben egyaránt.
David úgy dönt, megírja családjuk történetét, és megpróbál válaszokat találni Chris tettére. A nyugodt visszaemlékezést azonban bátyja volt menyasszonya, Amy megjelenése szakítja félbe. Ahogy David egyre mélyebbre merül a múlt sötét bugyraiban, és szembenéz a családjában történt szörnyűségekkel, Amy és ő egyre közelebb kerülnek egymáshoz…
Túl lehet-e lépni a múlt sebein és fájdalmain egy új élet reményében? Fel lehet-e dolgozni egy szeretett testvér halálát? Lehet-e jövője egy olyan kapcsolatnak, mely egy ilyen tragédia árnyékában születik?
Vajon David képes lesz lezárni a múltat, vagy örökre a szörnyűségek rabjává válik?"
Először is nagyon szépen köszönöm Emese barátnőmnek, hogy kölcsönadta Szaszkó Gabi regényét, na meg hogy megvette, én meg elvihettem dedikáltatni.
Nem bírtam ki, a buszúton belekezdtem. Többséggel jókat hallottam róla, egyedül egy drága bloggerina húzta le, akinek a véleményére viszont adok, így kissé félve kezdtem neki, nekem milyen lesz majd a véleményem róla.
Le kell szögeznem, hogy hasonlóan Tabitha Suzuma könyvéhez, a Kimondhatatlanhoz, ehhez is hatalmas lelkierő szükséges. Hiszen ez a történet összetör. Darabokra, szétzúz, elmorzsol, és a végén a lelked egy darabját meghagyja, hogy jól sírd ki magad, mert szem nem marad szárazon ez alatt a bő 400 oldal alatt.
Imádtam minden sorát, betűjét és bekezdését. Gyönyörű. Nem tudok rá jobb kifejezést találni. Az írónő megfogott egy rettentően tabutémává vált cselekedetet, méghozzá az öngyilkosságot. A történet e köré van építve. Persze ez sem ok nélkül következett be, ezt a könyvben tökéletesen nyomon lehet követni. David élete sosem volt minden gyerek álma. Szülei korán házasodtak össze, a kapcsolatuk egy balul elsült egyéjszakás kaland szüleménye, aminek a férfi bátyja, Chris lett az eredménye. A felnőtteknek drasztikus lépéshez kellett folyamodniuk. Az apuka otthagyta a gazdag családját és az elit egyetemet, hogy eltarthassa az új családját, és elvegye a nőt, aki a gyerekét hordja a szíve alatt. Aztán újabb gyermekáldásban lett része nem sokkal később a szülőknek, úton volt David. Ekkor láthatjuk a történet másik nagy egységét, ami egy szintén nem sokszor emlegetett témát ölel fel, mégpedig a családon belüli erőszakot, a gyermekbántalmazást. Szomorú szívvel és megtört lélekkel olvastam Szaszkó Gabi sorait, ahogyan leírta ennek a két kisfiúnak az életét. Minden egyes verésnél én törtem össze, zseniálisan átadta az írónő a fájdalmat, szinte saját magamon éreztem.
A könyv két szálon fut. Az egyik a múltban, ahogy David leírja a gyerekkorát pillanatról pillanatra, ahogy emlékezett rá. Ekkor gondoltam mindig, hogy van olyan ember, akinek egyszerűen nem való a szülés, hogy aztán felnevelje a csöppséget. Akárhányszor ilyen könyvbe csöppenek, hálát adok, hogy én nem ilyen helyre jöttem világra. Nincs alkoholista anyám, aki minden kis apró-cseprő dologért hozza a nadrágszíjat, és a csattal véresre szántja a hátamat. Nincs egy pipogya apám, aki nem képes lépni, hanem szinte elmenekül a családi házból, otthagyva a gyerekeit a szadista anyával. Míg a második nagy egység a jelent testesíti meg, ahogy Amy újra belép David életébe, de még mindig ő a halott bátyja exmenyasszonya, mégis egyben az egyetlen nő, akibe valaha szerelmes volt.
Ahogy haladunk a vége felé egyre több és több fontos témába ütközünk a történet során. Mit kezdjünk a bűntudattal, ami egy szerettünk elvesztése nyomán marad ránk? Azzal az érzéssel, hogy szerintünk tehettünk volna valamit, mégsem sikerült? Fellép, hogy milyen mély nyomot hagy az emberben a gyerekkora. Továbbá amikor felnövünk, amikor gyerekeink lesznek, esetleg problémák öveznek majd bennünket, nem szabad elhagynunk magunkat, és főleg nem a saját nehézségeinket kivetíteni az utódunkra. Véleményem szerint az anyuka a felelős a fia haláláért. Szerinte rossz lapot osztott neki az élet, és meg se próbálta ennek a lapnak a jó oldalát nézni. Belehajszolta magát a saját bánatába, míg végül depressziós és alkoholista lett belőle, aki nem hagyja élni a gyerekeit, és teletömi mindenfélével a fejüket, hogy elvegye a kedvüket a gyerekvállalástól. Tett egyszer egy szerinte rossz és meggondolatlan döntést, aminek ez lett a következménye. Nem érdemelte meg ez a két fiú azt a sorsot, amit kapott. Szerintem nagyon nem. Fájdalmas volt olvasni a szenvedésüket, a kínt, a szeretetlenséget, ami egész életükben körülvette őket.
Én csak ajánlani tudom és megköszönni Szaszkó Gabriellának, amiért ilyen csodálatos, szívig hatoló történettel kápráztatta el az olvasóit.
NAGYON AJÁNLOM.
Karakterek:
David: Egy sérült fiú, akit szinte a bátyja nevelt, ő viszont úgy döntött, véget vet az életének. Bár már felnőtt, mégis egyedül maradt a nagyvilágban. Szép, mégis fájdalmas volt végigélni az ő boldogságkeresését. Ehhez hozzákapcsolódott az az érzés, hogy szinte mindig, mindenhol csak a második lehetett Chris után. Ő volt a fiatalabb, akire vigyázni kellett, aki beleszeretett a bátyja barátnőjébe. Akivel szinte az egész kezdődött, mivel az anyjuk az ő születése után kezdett el inni. Sajnáltam, és végig drukkoltam neki, hogy az élete boldog véget érjen. Nagyon jó volt az egész történetet az ő szemszögéből látni, és újfent gratulálnék az írónőnek, amiért szerintem teljesen hiteles stílusban alakította Davidet.
Amy: Bevallom, nekem a lány nem volt soha a 400 oldalon keresztül a szívem csücske. Értem én, hogy sokáig voltak együtt Chrisszel, és nehéz volt a halálhírét hallania, mégis jócskán kihasználta Davidet az elején, vagy talán kihasználták egymást. Mégis nekem az egész nő nem volt kósert egész végig. Nem tudom, miért.
Borító:
Az egyik leggyönyörűbb borító, amit valaha láttam. Zseniális. Annyira átadja a történetet ez a szín, teljesen passzol a könyvhöz. Szerintem ezzel a képpel nagyon betalált a készítője, gratulálok a munkához.
Összességében:
A Maradj velem! nem csak egy romantikus történet. Elemészt, összetör, szétzúz, és rádöbbent, hogy ilyen a való életben is van. Gyönyörű és egyben fájdalmas. Elhatolt egészen a szívemig, úgy olvastam az összes sorát. Kínkeserves a könyvet olvasni, de csakis jó értelemben, ugyanis annyira de annyira átjön minden, amit az írónő nekünk szánt, hogy az hihetetlen. A főhőseink összes szenvedése a sajátunkká válik, annyira sajgott értük a szívem, mintha élő személyek lennének. Chris, David és Amy.
Csodálatos. Köszönöm Szaszkó Gabriella írónőnek, hogy megalkotta ezt a csodát.
És kinek ajánlanám ezek után? Aki bírja az olyan történeteket, amik nem csak az egyszer volt, hol nem voltat és a boldogan éltek, míg meg nem haltak műsorszámot mutatják be. A Maradj velem! nem tündérmese, hanem a kőkemény igazság. Felhívja a figyelmünket, hogy bármelyik ember a környezetünkben lehet olyan, mint az egyik főszereplő. Figyeljünk oda jobban egymásra.
Én csak ajánlani tudom és megköszönni Szaszkó Gabriellának, amiért ilyen csodálatos, szívig hatoló történettel kápráztatta el az olvasóit.
NAGYON AJÁNLOM.
Karakterek:
David: Egy sérült fiú, akit szinte a bátyja nevelt, ő viszont úgy döntött, véget vet az életének. Bár már felnőtt, mégis egyedül maradt a nagyvilágban. Szép, mégis fájdalmas volt végigélni az ő boldogságkeresését. Ehhez hozzákapcsolódott az az érzés, hogy szinte mindig, mindenhol csak a második lehetett Chris után. Ő volt a fiatalabb, akire vigyázni kellett, aki beleszeretett a bátyja barátnőjébe. Akivel szinte az egész kezdődött, mivel az anyjuk az ő születése után kezdett el inni. Sajnáltam, és végig drukkoltam neki, hogy az élete boldog véget érjen. Nagyon jó volt az egész történetet az ő szemszögéből látni, és újfent gratulálnék az írónőnek, amiért szerintem teljesen hiteles stílusban alakította Davidet.
Amy: Bevallom, nekem a lány nem volt soha a 400 oldalon keresztül a szívem csücske. Értem én, hogy sokáig voltak együtt Chrisszel, és nehéz volt a halálhírét hallania, mégis jócskán kihasználta Davidet az elején, vagy talán kihasználták egymást. Mégis nekem az egész nő nem volt kósert egész végig. Nem tudom, miért.
Borító:
Az egyik leggyönyörűbb borító, amit valaha láttam. Zseniális. Annyira átadja a történetet ez a szín, teljesen passzol a könyvhöz. Szerintem ezzel a képpel nagyon betalált a készítője, gratulálok a munkához.
Összességében:
A Maradj velem! nem csak egy romantikus történet. Elemészt, összetör, szétzúz, és rádöbbent, hogy ilyen a való életben is van. Gyönyörű és egyben fájdalmas. Elhatolt egészen a szívemig, úgy olvastam az összes sorát. Kínkeserves a könyvet olvasni, de csakis jó értelemben, ugyanis annyira de annyira átjön minden, amit az írónő nekünk szánt, hogy az hihetetlen. A főhőseink összes szenvedése a sajátunkká válik, annyira sajgott értük a szívem, mintha élő személyek lennének. Chris, David és Amy.
Csodálatos. Köszönöm Szaszkó Gabriella írónőnek, hogy megalkotta ezt a csodát.
És kinek ajánlanám ezek után? Aki bírja az olyan történeteket, amik nem csak az egyszer volt, hol nem voltat és a boldogan éltek, míg meg nem haltak műsorszámot mutatják be. A Maradj velem! nem tündérmese, hanem a kőkemény igazság. Felhívja a figyelmünket, hogy bármelyik ember a környezetünkben lehet olyan, mint az egyik főszereplő. Figyeljünk oda jobban egymásra.
Oldalszám: 400
Kiadó: Maxim
Kedvenc karakter: David Pennington
Kedvenc idézet:
"Beszélnem kellett volna vele, vagy legalább hagyni, hogy elmondja nekem, amit mélyen eltemet. Nem tettem. Mostanra biztos vagyok benne, hogy örökké bánni fogom."
 |
| Kedvencem lett |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése