Sziasztok!Mint nemrégiben be lett harangozva, négyen összefogtunk, és megalakítottuk a Könyvek Viadalát, amiben 2017-es megjelenésű, ebben a körben fantasy kategóriába sorolható könyvek vesznek részt.
Társaim:
Bree - Bree világa
Anna - Lap lap után
Ella - My Moonlight Library
Mai értékelésemet erre a vetélkedőre hoztam. A papírmágus c. könyv az idei Könyvfesztiválra jelent meg, és szerintem hatalmas népszerűségnek örvendett az első pillanattól kezdve. Sok helyen láttam, hogy megszerezték, az eseményen is sok könyvmoly kezében ott lapult, viszont amint egyre többen olvasták el, annál jobban le lett húzva. Először megrökönyödve olvastam a különböző értékeléseket a műről, mégis most már értem a miértjét.
Először is elmondanám, hogy Charlie N. Holmberg történetének alapötlete szerintem nagyon jó. Szintén egy új világot hoz létre, amiért én igazán odavagyok, nagyon felnézek az ilyen írókra. Mégis féltem az E/3-tól. Immár sokadjára hallhatjátok ezt a mondatot tőlem, mégis azt kell mondanom, hogy alapjáraton már nincs is bajom azzal, ha egy író a külső szemlélő eszközével él, mégis a stílusával bajom volt, amint belekezdtem. Egyszerűen nem ragadott meg. A fejemben összehasonlítottam egy másik ilyen módon szerkesztett könyvvel, Sarah J. Maas - Üvegtrónjával. Míg az utóbbi engem rögtön megvett magának, addig a most értékelt könyv nem kapott meg.
Kimondom: Unalmas volt.
Amit nagyon sajnáltam. Hiszen a stílus azért nagyban képes eldönteni, hogy az olvasónak mennyire fog tetszeni az adott mű. Nálam így eleve mínuszból indult a könyv.
A másik főbb indok, amiért egy könyvmoly megszereti az adott művet, maga a történet. Jelen esetben szerintem nagyon jól indult. Említettem már, hogy az írónő új világot teremtett, mégis kezdetben a vékonysága meglepett. Kíváncsi voltam, lesz-e elég időm, hogy rendesen megismerjem az eseményeket, vagy csak össze lett csapva, mivel sajnos már találkoztam ilyen kaliberű alkotással is. Reménykedtem benne, hogy most nem ez lesz. És nem is ez volt a problémám a későbbiekben. Szerintem a leírások és a párbeszédek aránya megfelelő volt, mégis maga a történet inkább hasonlított egy népmesére, mint egy regényre. Amilyen jól indult, a végére annyira megutáltam. Idegesített, ez valószínűleg még mindig a stílusnak tudhatom be. Nehezen vettem rá magam az olvasására, ami azért sokat elmond a könyvről. Míg az eleje teljesen jól indult, a közepe fele teljesen átváltottunk magyar népmesék stílusba, már csak a három királyfi hiányzott, hogy a legkisebb szerencsét próbáljon. Ceonynak meg kell küzdenie a mágus szívében mindenfélével. Lehet, hogy ez valaki számára izgalmas, belőlem mégis az ellenszenvet váltotta ki.
Sajnálom, hogy így alakult ezzel a könyvvel a kapcsolatunk, nem szeretek rossz viszonyt ápolni senkivel, még könyvvel sem. Ez mégis azt az érzést keltette bennem, hogy minél hamarabb túl akarok esni rajta, hadd kezdjek ezután másikba.
Persze senkinek a kedvét nem akarom ezzel elvenni, mégis azt tudnám mondani, hogy engem nem kapott el jó pillanatban. És a végére már azt gondoltam, hogy az alig 200 oldal is sok volt már.
Karakterek:
Egyikkel se szimpatizáltam, ráadásul ennek az E/3-as szemléletnek köszönhetően alig lehetett őket megismerni.
Az egész gyönyörű. Először talán ez foghatta meg a könyvmolyokat. A színe, a cím betűtípusa, a mágikus hópelyhet lebegtető alak. Nagyon illik a történethez.
Összességében:
Sajnálom, hogy így jött ki a lépés, de egyszerűen engem nem fogott meg. Az írónő stílusa egyenesen altató volt, ezért is reméltem, hogy a történet hátha sokkal jobb lesz, és ezért nem fogok több mint 200 oldalon keresztül szenvedni vele.
De ahogy sajnos a stílus, úgy a cselekmény se itta be magát a szívembe. Az eleje még úgy ahogy elment, nagyon tetszett viszont, hogy az írónő új világot alkotott, de ez a történet második felében nem tudott meghatni. Az egész átváltozott... valami népmeseszerűséggé.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretik a vékony könyveket és a fura dolgokat.
Oldalszám: 232
Kiadó: GABO
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézetek: -
 |
| Sajnos |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése