"Cole Reynoldsnak mindene megvolt. Mígnem egy este borzalmas, végzetes hibát követett el… és mindent elveszített.
Mikor egy alkoholmámoros egyetemi buli hat ember halálával végződik, Cole-nak fel kell dolgoznia a tragédiában játszott szerepét. Ilyen esetben általában támaszkodhatna a legjobb barátaira – azokra, akik gyakorlatilag azóta vele vannak, hogy megtanult járni. Csakhogy ők meghaltak. És ami még ennél is rosszabb: valahol egy kórházi ágyban egy tizenhat éves lány fekszik összetört testtel, akitől az egész életét elragadták, hála egy rekesz sörnek és egy kocsikulcsnak.
Mindenki azt mondogatja Cole-nak, tudják, hogy amit tett, nem volt szándékos, ő mégis folyton magán érzi tekintetük súlyát, és hallja a suttogásukat a háta mögött. A srác mindezek mellett a borzalmas bűntudattól sem képes megszabadulni, ami mindig rátör, valahányszor csak a lányra gondol, aki még csak a kórterme közelébe sem engedi őt, hogy Cole bocsánatot kérhessen. Ahogy telnek a hónapok, és Cole-on egyre jobban elhatalmasodik a bűntudat és a magány, a fiú markából kezd minden kicsúszni, ami valaha is fontos volt a számára: az egyetem, a barátnője, a jövője. Az élete. Ám Cole-nak előbb le kell érnie a gödör legaljára, hogy rájöjjön, van még kiút személyes poklából: a megbocsátás.
És csakis egyetlen személy van, aki megadhatja ezt neki…"
Lassan egy éve annak, hogy a kezembe vettem K. A. Tucker - Tíz apró lélegzet c. könyvét. Teljességgel imádtam, de erről egy másik bejegyzés szól. Az első kötet után az írónő sorozattá növelte a regényeit, aminek a száma jelenleg négynél tart, ehhez jött hozzá a kiegészítő kötet, ami az első rész előzményeként illik be a sorba.
A Tíz apró lélegzet már rögtön a költözéssel indul, ahogy az alig felnőtt Kacey a húgával együtt elmenekül a rokonaitól minél messzebbre, amennyire csak lehet. Szülei meghaltak egy autóbalesetben, amit pár részegen vezető tizenéves okozott.
Még mielőtt tudtam volna erről a kötetről, kíváncsi voltam Cole-ra és az ő érzéseire a balesettel kapcsolatban, hiszen lehet mondani, az ő hibájából történt az egész. Ő volt a kijelölt sofőr, mégis ivott a bulin. Nem vette észre, hogy a legjobb barátja is részeg, inkább hitt neki, és engedte úgy vezetni, aztán már csak arra ébredt, hogy több családot is tönkretett. Több életet, kezdve a sajátjával.
Nem gondoltam, hogy valaha egy kisregény ennyire meg fog fogni, mégis K. A. Tuckernek sikerült ezt elérnie. Azzal az apró 180 oldallal, amiben bemutatta nekünk Cole Reynolds érzéseit és a baleset utáni életét, rádöbbentett arra, hogy mindannyiunk élete egy szempillantás alatt képes teljesen megváltozni. Szinte senki sincs, aki a srác mellett állna. A legjobb barátai kirepültek azon az estén a szélvédőn, elvesztette őket, ahogy a szüleit is, bár őket nem a szó szoros értelmében. A fiút minden a baleset estéjére emlékezteti, ki akar ebből törni, és annak csak egy módja lehet. Később rájön, hogy több is van annál az egynél.
Sajnáltam.
Sajnáltam, hogy egy egyetemista fiút egyetlen hibasorozat alapján kell megítélni, de ez a könyv megmutatta, az első résszel együtt, hogy bár a múltat nem lehet kitörölni, nem lehet visszahozni azokat, akiket elvesztettünk, mégis ha nagyon akarjuk, képesek vagyunk egy teljesen új életet kezdeni, mert mindenki megérdemel egy tiszta lapot.
Mindenkinek ajánlnám K. A. Tucker sorozatát, mégis ebben az esetben ne adjuk a sorszámokra, nagyobb a meglepetés az első részben, ha azzal kezdi az ember, és csak utána veszi kézbe a Sodrást. Nekem legalábbis ez bevált, így tapasztalatból mondom.
AJÁNLOM.
Karakterek:
Cole: Magát a személyt ez alapján a 180 oldal alapján annyira nem lehetett megismerni, inkább az érzelmeit tálalta ebben a kötetben az írónő, ami nekem teljességgel megfelelt, tulajdonképpen erre voltam kíváncsi. Hogyan volt képes feldolgozni ekkora traumát? Nehezen. A baleset előtt egy bulizós egyetemista volt, aki a másnapi dolgozat előtt beugrott egyet partizni, viszont amikor a kórházban találta magát, megváltozott. Elvesztette a legfontosabb embereket az életében. Ráadásul tudta, hogy van egy lány valahol, Kacey Cleary, aki szintén egyedül van a nagyvilágban, és mindez miatta. Jóvá akarja tenni, és ezt értékeltem benne. A lelkiismerete nem hagyta továbblépni.
Borító:
Na lássuk a medvét..
Utálom. Kimondtam. Tessék. Nem értem, miért kell minden borítóra már félmeztelen pasit tenni. Tény, én is így megnézem, hogy hmmm de jó kockahas, de azért minden másodikon nekem már túlzás, főleg azután, hogy láttam Tibi többi alkotását, mert megosztotta a blogján bejegyzés formájában. Készített négyet, és sikerült szerintem a legkisköltségvetésűbbet a nyomdába küldeni. Mivel az első köteten is víz van meg az eredeti In Her Wake-en is, ide is praktikus volt a cím mellé valami csobogósat betenni. De rá már nem kellett volna valami félmeztelen pasika! Nem erről szólt az egész... Ha egy erotikus-romantikus könyvről lenne éppen szó, azt mondom, elmegy. Kivétel Elle Kennedynek az Off-Campus sorozata, mert ott valami hihetetlenek a pasik, de néha olyan túlszteroidozott izomtömegű férfiakat képesek betenni, hogy az már nem szexi, hanem ocsmány, már nem azért. Egy olyan történethez, ahol a halál játszik nagy szerepet meg a szerettek elvesztése, valaki világosítson fel, hogy jön egy chippendale-fiú? Mert én nem látom az összefüggést. Ráadásul ahogy az a pasi ki lett vágva, az valami hihetetlenül ronda, méghozzá elmosott szélű. Látott valaki már elmosott szélű embert az utcán? Nem, én sem. És hogy ezt még tetézzem, a pasi fekete-fehér és a háttere meg kék. Szerintem egyáltalán nem mutat jól, ha a kép egyik része ilyen, a másik meg olyan. Ahogy az összevágott, saját filmen se néz ki jól az ilyesmi, úgy itt sem a legszebb.
Bevallom őszintén, nekem Tibi verziói közül a pirosas kollekcióból a bal oldali tetszik igazán, bár jogos az érve, hogy azért nem lett volna aktuális a könyvre, mivel a Sodrás az az előzménykötete a Tíz apró lélegzetnek, így Kacey és Cole még egyáltalán nem ismerik egymást, víz alatt csókolózni pedig végképp nem fognak, mégis engem megvett magának. De azért gondoljuk meg, hogy ennyi erővel a chippendale-es srác jobban illik oda, mint egy szerelmespár? Így talán maradt az utolsó, ahol szintén egy félmeztelen srác látható vízzel a háttérben.
Összességében:
Nagyon jó volt újra a Tíz apró lélegzet világába csöppenni. Kíváncsi voltam a történet előzményére, Cole-ra, miért választotta ezt az utat, hogyan élte meg a baleset utáni időket, hogyan volt képes feldolgozni.
Még a kétszáz oldalt sem érte el, mégis rettentően szívhez szóló. Részben nehéz volt Cole sorait olvasni, mert tény, nehéz volt neki mindezen túlesnie.
Ez a könyv megmutatja, hogy az emberi élet képes az egyik pillanatról a másikra teljesen más irányt venni, ami az elején lehet, nehéz, mégis a végére akár ez egy új esélyt is jelenthet.
Azoknak a molyoknak ajánlom leginkább, akik olvasták már K. A. Tucker sorozatának első részét, mivel arra a kötetre nézve elég spoileres a könyv. De amint ezt megtettétek, és tetszett, szinte kötelező ezt az előzménytörténetet is elolvasni, ami az ember lelkéhez szól.
A Tíz apró lélegzet már rögtön a költözéssel indul, ahogy az alig felnőtt Kacey a húgával együtt elmenekül a rokonaitól minél messzebbre, amennyire csak lehet. Szülei meghaltak egy autóbalesetben, amit pár részegen vezető tizenéves okozott.
Még mielőtt tudtam volna erről a kötetről, kíváncsi voltam Cole-ra és az ő érzéseire a balesettel kapcsolatban, hiszen lehet mondani, az ő hibájából történt az egész. Ő volt a kijelölt sofőr, mégis ivott a bulin. Nem vette észre, hogy a legjobb barátja is részeg, inkább hitt neki, és engedte úgy vezetni, aztán már csak arra ébredt, hogy több családot is tönkretett. Több életet, kezdve a sajátjával.
Nem gondoltam, hogy valaha egy kisregény ennyire meg fog fogni, mégis K. A. Tuckernek sikerült ezt elérnie. Azzal az apró 180 oldallal, amiben bemutatta nekünk Cole Reynolds érzéseit és a baleset utáni életét, rádöbbentett arra, hogy mindannyiunk élete egy szempillantás alatt képes teljesen megváltozni. Szinte senki sincs, aki a srác mellett állna. A legjobb barátai kirepültek azon az estén a szélvédőn, elvesztette őket, ahogy a szüleit is, bár őket nem a szó szoros értelmében. A fiút minden a baleset estéjére emlékezteti, ki akar ebből törni, és annak csak egy módja lehet. Később rájön, hogy több is van annál az egynél.
Sajnáltam.
Sajnáltam, hogy egy egyetemista fiút egyetlen hibasorozat alapján kell megítélni, de ez a könyv megmutatta, az első résszel együtt, hogy bár a múltat nem lehet kitörölni, nem lehet visszahozni azokat, akiket elvesztettünk, mégis ha nagyon akarjuk, képesek vagyunk egy teljesen új életet kezdeni, mert mindenki megérdemel egy tiszta lapot.
Mindenkinek ajánlnám K. A. Tucker sorozatát, mégis ebben az esetben ne adjuk a sorszámokra, nagyobb a meglepetés az első részben, ha azzal kezdi az ember, és csak utána veszi kézbe a Sodrást. Nekem legalábbis ez bevált, így tapasztalatból mondom.
AJÁNLOM.
Karakterek:
Cole: Magát a személyt ez alapján a 180 oldal alapján annyira nem lehetett megismerni, inkább az érzelmeit tálalta ebben a kötetben az írónő, ami nekem teljességgel megfelelt, tulajdonképpen erre voltam kíváncsi. Hogyan volt képes feldolgozni ekkora traumát? Nehezen. A baleset előtt egy bulizós egyetemista volt, aki a másnapi dolgozat előtt beugrott egyet partizni, viszont amikor a kórházban találta magát, megváltozott. Elvesztette a legfontosabb embereket az életében. Ráadásul tudta, hogy van egy lány valahol, Kacey Cleary, aki szintén egyedül van a nagyvilágban, és mindez miatta. Jóvá akarja tenni, és ezt értékeltem benne. A lelkiismerete nem hagyta továbblépni.
Borító:
Na lássuk a medvét..
Utálom. Kimondtam. Tessék. Nem értem, miért kell minden borítóra már félmeztelen pasit tenni. Tény, én is így megnézem, hogy hmmm de jó kockahas, de azért minden másodikon nekem már túlzás, főleg azután, hogy láttam Tibi többi alkotását, mert megosztotta a blogján bejegyzés formájában. Készített négyet, és sikerült szerintem a legkisköltségvetésűbbet a nyomdába küldeni. Mivel az első köteten is víz van meg az eredeti In Her Wake-en is, ide is praktikus volt a cím mellé valami csobogósat betenni. De rá már nem kellett volna valami félmeztelen pasika! Nem erről szólt az egész... Ha egy erotikus-romantikus könyvről lenne éppen szó, azt mondom, elmegy. Kivétel Elle Kennedynek az Off-Campus sorozata, mert ott valami hihetetlenek a pasik, de néha olyan túlszteroidozott izomtömegű férfiakat képesek betenni, hogy az már nem szexi, hanem ocsmány, már nem azért. Egy olyan történethez, ahol a halál játszik nagy szerepet meg a szerettek elvesztése, valaki világosítson fel, hogy jön egy chippendale-fiú? Mert én nem látom az összefüggést. Ráadásul ahogy az a pasi ki lett vágva, az valami hihetetlenül ronda, méghozzá elmosott szélű. Látott valaki már elmosott szélű embert az utcán? Nem, én sem. És hogy ezt még tetézzem, a pasi fekete-fehér és a háttere meg kék. Szerintem egyáltalán nem mutat jól, ha a kép egyik része ilyen, a másik meg olyan. Ahogy az összevágott, saját filmen se néz ki jól az ilyesmi, úgy itt sem a legszebb.
Bevallom őszintén, nekem Tibi verziói közül a pirosas kollekcióból a bal oldali tetszik igazán, bár jogos az érve, hogy azért nem lett volna aktuális a könyvre, mivel a Sodrás az az előzménykötete a Tíz apró lélegzetnek, így Kacey és Cole még egyáltalán nem ismerik egymást, víz alatt csókolózni pedig végképp nem fognak, mégis engem megvett magának. De azért gondoljuk meg, hogy ennyi erővel a chippendale-es srác jobban illik oda, mint egy szerelmespár? Így talán maradt az utolsó, ahol szintén egy félmeztelen srác látható vízzel a háttérben.
Összességében:
Nagyon jó volt újra a Tíz apró lélegzet világába csöppenni. Kíváncsi voltam a történet előzményére, Cole-ra, miért választotta ezt az utat, hogyan élte meg a baleset utáni időket, hogyan volt képes feldolgozni.
Még a kétszáz oldalt sem érte el, mégis rettentően szívhez szóló. Részben nehéz volt Cole sorait olvasni, mert tény, nehéz volt neki mindezen túlesnie.
Ez a könyv megmutatja, hogy az emberi élet képes az egyik pillanatról a másikra teljesen más irányt venni, ami az elején lehet, nehéz, mégis a végére akár ez egy új esélyt is jelenthet.
Azoknak a molyoknak ajánlom leginkább, akik olvasták már K. A. Tucker sorozatának első részét, mivel arra a kötetre nézve elég spoileres a könyv. De amint ezt megtettétek, és tetszett, szinte kötelező ezt az előzménytörténetet is elolvasni, ami az ember lelkéhez szól.
Oldalszám: 180
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézet:
Kedvenc idézet:
"– Kérlek! Nem veszíthetlek el téged is! – nyögi ki a zokogás közepette.
Hát nem érti? Már régen elveszített."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése