"Kyle volt az első igaz szerelmem, az első minden értelemben. Aztán egy viharos augusztusi éjjelen ő meghalt, és vele halt az is, aki akkor voltam. Colton nem arra tanított meg, hogy hogyan éljek. Nem gyógyította meg a fájdalmam. Nem hozta rendbe. Arra tanított, hogyan viseljem el. Hogy hogyan éljem meg. És végül hogyan engedjem el.
Nell Hawthorne szerelmes Kyle Calloway-be, aki a legjobb barátja, amióta csak az eszét tudja. Ifjú szerelmük elpusztíthatatlan, az élet csupa ígéret számukra. Aztán egy éjszaka Kyle meghal egy tragikus balesetben, Nell pedig egy életre megváltozik.
A temetésen ismeri meg Kyle bátyját, Coltont. Mindketten küszködve próbálnak továbblépni az életükben, amennyire tőlük telik. Évekkel később újra találkoznak New Yorkban, és Colton rájön, hogy Nell valójában sosem tette túl magát Kyle halálán. Úgy tűnik, a lány mélyen gyökerező fájdalmat, súlyos bűntudatot hordoz, magát hibáztatja a történtekért. Colton tudja, hogy nem volna szabad beleavatkoznia, de nem bír magával. Egyiküknek sem könnyű megbízni a másikban, és mindkettejüknek megvannak a maguk démonai. Együtt megtanulják, mi a fájdalom célja, mit jelent a gyógyulás, és mennyire fontos a megbocsátás."
Barby nagy naivan, még a fülszöveget se olvasva, csak leemelte a polcról, és megbélyegezte limonádé-könyvnek, amit így pár barátnőmmel használunk az egyszeri kis sztorikra, amik még klisék tömkelegét is tartalmazzák, de azért egynek elmegy alapon élvezzük is, szóval egy ilyennek titulálta. A történetnek az lett a vége, hogy pofára esett.
Váltsunk vissza E/1-be.
Nem gondoltam sokat erről a könyvről, elhittem, hogy csak egy egyszerű kis kliséhalmaz lesz, ami jó lesz egy kis kikapcsolódásnak, aztán megkaptam Jasinda Wildertől a Zuhanok belédet.
Barátnőmmel, Vivivel olvastuk közösen, haladtam pár oldalt, kicsit furcsa volt. Az első mondat szíven is ütött, néztem, hogy a főszereplő lány egy tízes skálán mennyire könnyen kapható. Mivel Vivi már tovább járt, mint én, elkezdtem neki panaszkodni, hogy ez így mi. Nell, a főszereplőnk először a testvérpár fiatalabbik, később az idősebbik tagjával is össze fog melegedni? Erre egy szép kis spoilert kaptam válaszul, ami lényegében nem is volt az, mert ha megfordítottam volna a könyvet, a hátul lévő fülszövegben mindez le volt írva, engem mégis hideg zuhanyként ért.
A történet kezdetén a főszereplőink alig 16 évesek, a karakterük, a könyv stílusa is ehhez mérten íródott, ami egyrészt jó volt, nagyjából reálisan mutatta be a tinédzserkort, mégis hirtelen antipatikussá tette nekem a lányt. Még az is megfordult a fejemben, hogy leteszem, és olvasatlanul visszaviszem a könyvtárba. Még jó, hogy folytattam!
Feltettem magamban a kérdést, ha igazából Colton és Nell a főszereplő, Kyle miért szerepel benne, és miért ilyen hosszú ideig. Erre egyszerű a válasz: az olvasónak jobban fájjon az elvesztése. És így is történt az egész.
A könyv egy része foglalkozik a fiú-lány barátság kérdésével is, ugyanis Nell és Kyle gyerekkori legjobb barátok, és ebben a kapcsolatban megtaláltam a sajátomat. Nekem is van egy Kyle-hoz hasonló barátom, akire tudom, bármikor számíthatok. Ha baj van, elég átfutni a szomszédba, tudom, ott találom. Képes akár két és fél órán keresztül a fejembe tömni a kémiaanyagot, hogy megszerezzem a jobb jegyet év végén, és különböző becsapós kérdéseket feltenni, hogy letesztelje, biztosan tudom a helyes választ. Már eltelt egy kis idő, én még mindig tudom a purin és a pirimidin bázis kinézetét és csoportosítását. De... erről talán egy másik könyv fog szólni. A lényege a kis mesedélutánnak annyi, hogy tisztán bele tudtam magam élni ebbe a helyzetbe, ahhoz képest, hogy itt nálam a valóságban kettőnk között nem lesz barátságnál több, de ez így jó. Viszont Nell és Kyle végül úgy döntenek, megpróbálják ketten. Ugrunk két évet az időben, ez az időugrás sokszor visszatér még, viszont találkoztam már olyan helyzetben, ahol idegesítő volt kimondottan, hogy minden mondat más időben játszódik. Itt szerencsére ennyire nem volt gyakori, párszor ugyan megjelent. Ott tartottam, hogy két év elteltével is boldogan élnek a fiataljaink, egészen egy balesetig.
Sokszor említettem már, hogy nem szívlelem azokat a történeteket, ahol az író megöli az egyik főszereplőt, viszont talán azokat a kivételeket le szoktam hagyni, hogy abban az esetben engedélyezem, ha az eset ténylegesen befolyásolja a másik főszereplő karakterének fejlődését, vagy csak annyira katartikus, hogy akár a buszon ülve se tudnám visszafogni a könnyeim. Itt mindkettő megvolt.
Ha nem bizarr ilyet mondani, az írónő gyönyörű haláljelenetet alkotott. Ráadásul két szemszögből, ugyanis a végén bónuszjelenetekkel is megajándékozott bennünket. Hüppögtem az olvasása közben, az arcomon pedig patakokban folytak a könnyeim. Gyönyörű és szívszorító volt egyaránt.
"Egyszerűen tudomásul veszed, hogy van egy részed, amit nem adhatsz oda, mert az egy halott személyhez tartozik."
De lényegében ekkor kezdődik csak a könyv igazán.
Kyle temetésén Nell összetalálkozik a fiú bátyjával, Coltonnal, aki már több éve, hogy elhagyta a várost, és New Yorkban kezdett új életet. A könyvnek akár ezután a jelenet után vége is lehetne, de akkor az olvasóban hiány merülne fel, mégis mivé válik Nell a legjobb barátja és szerelme halála után.
A folytatásban megtudhatjuk, hogy megpróbálja magában tartani a gyászt, a fájdalmat, az önvádat, és nem élet, amit ő művel saját magával. Ezért kellett Coltonnal találkoznia, és nem egy idegennel. Mivel a férfi ugyanúgy átérzi a kínt, elvesztette ugyanazt a személyt, és együtt valahogy megoldhatják és feldolgozhatják a gyötrelmet és a megpróbáltatásokat.
A könyv nem is cselekményeiben gazdag, inkább lelkiekben, és sokszor ilyen is kell az olvasóknak.
AJÁNLOM.
Karakterek:
Nell: Mint említettem, az elején nem szimpatizáltam vele. De ez megváltozott. Kyle halála után a lány más emberré vált, meggyötört lett, egyedül próbálta feldolgozni mindazt, amit érzett, ráadásul mindazt ki sem eresztve. Magában tartotta sok évig az őt lassan felemésztő önvádat és fájdalmat. El sem tudom képzelni, én mit éreznék a helyében. Tudván, hogy a szerelmem azért halt meg, hogy engem védjen. Tudván, hogy akár máshogy is alakultak volna a dolgok, ha más választ adok. Durva. De a végén megértettem a lányt.
Colton: Neki is megvan a saját története, a saját démonjaival. Különleges karakter volt. Néha furcsa, de ki nem az. Ettől csak emberibb lett.
Borító:
Diszkrét, mégis lényegre törő. Szerintem teljesen illik a könyvhöz.
Összességében:
A könyv inkább lelkiekben, mint cselekményben erős. Az érzéseket tökéletesen átadja, szinte én is éreztem magamon. Fájt a szívemnek, még most is fáj. Gyász, fájdalom, újrakezdés, barátságból szerelem... Mind megjelenik benne.
Könnyfakasztó.
Azoknak ajánlanám olvasásra, akik ilyenre vágynak. Egy könyvre, ami megérinti a lelket is.
Oldalszám: 336
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézet:
"Ő nem gyógyít meg engem, csak értelmet ad az életemnek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése