"Nem látó csak két esetben pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján; vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt.
Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket. Ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt.
A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól.
A Hollófiúkként ismert banda csak bajt hozna rá.
De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Hollófiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél.
Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát.
A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Hollófiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.
Lenyűgöző új sorozat!
Hová kalauzol az elkerülhetetlen halál és egy különös szerelem?"
Nagyon kíváncsi voltam erre a sorozatra, miután újra sikerült a kezembe vennem az írónő, Maggie Stiefvater másik műveit, a Mercy Falls farkasai trilógiát. Ha az emlékezetem nem csal, egyszer talán nekikezdtem a könyvnek, de nem sokáig jutottam, mert inkább máshoz volt kedvem. Ennek már több éve, de azóta se sikerült közelebb kerülnünk egymáshoz, míg cserealapnak meg nem láttam egy kupac könyv között. Mondtam magamban, hogy eljött az alkalom, hogy újra belekóstoljak a Hollófiúk történetébe. Nem nagyon néztem utána, bíztam benne, hogy az írónő másik története annyira megragadott, akkor biztos ezzel is így lesz.
Bevallom, talán ezért csalódtam. Mert sajnos nem így történt.
Amennyire a Mercy Falls farkasait imádtam, ez annyira nem fogott meg. Ezt talán foghatnám arra is, hogy nem az én témám a jóslás vagy az ezotéria, ami ebben a könyvben eléggé megjelenik. Hamar megállapítottam, hogy fel sem érhet a Shiver-Linger-Forever trióhoz, mégis folytatni szerettem volna, mert valamiért így éreztem helyesnek. Kíváncsi voltam, hogy csak az eleje ennyire lapos, ne köntörfalazzunk, hiszen az volt, és a végére azért belelendül-e a történet, vagy végig ilyen marad. Ha az utóbbi, azt mérhetetlenül sajnáltam volna.
Mégis azt kell mondanom, hogy engem nem vett meg magának a folytatásban sem. Untam. Egyfajta rövid olvasási válságot is kaptam miatta, inkább sorozatot néztem, minthogy leüljek, és belemélyedjek a történetbe. Ha már maga a témája nem ragadott meg, vártam, hogy legalább legyen valami izgalom benne, amiért érdemes lenne egy olyan olvasónak is folytatni, akit a jóslás kérdés nem köt le.
De nem volt.
Talán egyszer-egyszer felkaptam a fejem egy-egy mondatnál, hogy hátha lesz valami akció na most, majd most, ennek pár bekezdés után vége volt, újra előbukkant az a semlegesség, ami az egészet jellemezte.
Amit én egyáltalán nem szívleltem a könyv során, hogy mindig kimondták a neveket. XY csinált valamit. Aztán a következő mondatban is XY csinált valamit, és erre a fajta stílusra én viszonylag hamar ráuntam. Egy darab névmást nem találtam benne, nem volt helyén ennek az egyensúlya.
Viszont azt kell mondanom, hogy az alaptörténet valamennyi izgalmat hordoz magában. Blue, a főszereplőnk nem csókolózhat, mindenki ezt mondja neki, mert ha mégis megteszi, megöli a partnerét. Ezzel a szállal nem nagyon kezdtek semmit, csak valami kis titokként lebegett ott a lány és a fiúk között, pedig szerintem sok dolgot ki lehetett volna hozni belőle. Megeshet, hogy ezek a következő kötetekben kapnak inkább nagyobb hangsúlyt.
Sajnálom, hogy ezt kell róla írnom, pedig én is nagy reményekkel kezdtem neki, mégis keserű szájízzel csuktam be a könyvet.
Karakterek:
A könyv karaktereit nem nagyon lehetett megismerni. Ennek akár lehetett az E/3-as írásmód az oka, vagy talán inkább az, hogy az írónő egy-egy tulajdonságukat emelte ki inkább a szereplőknek, amik a hátsó borítón is le vannak írva a fülszövegben, így a történet ebből a szempontból sok újat nem adott.
Borító:
Ez az, amit viszont imádok. Szerintem zseniális alkotás lett, az a festettnek hatott holló megadja a könyv alaphangulatát, főleg úgy, hogy az a kis háromszög motívum is megjelenik rajta, amire nagy hangsúly van fektetve a történetben.
Összességében:
Mást vártam tőle egészen, és így csalódtam benne főleg a Mercy Falls farkasai trilógia után, amit a nagy kedvenceim közé sorolok, sőt szinte minden évben újraolvasok. Ezek után felállítottam egy lécet a Hollófiúknak, amit sajnos nem tudott megugrani.
Egyrészt a témája se volt nagyon szívügyem, a jóslás és ezotéria nem az én világom, mégis azt hittem, hogy ezen kívül a könyv tartalmazni fog izgalmakat és fordulatokat, enélkül viszont tényleg azt kell mondanom, hogy számomra csalódás volt.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik otthonosan mozognak a fentebb említett témában.
Oldalszám: 412
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Adam Parrish
Kedvenc idézetek: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése