"A tizenhét éves Caymen Meyers úgy tanulmányozza a gazdag embereket, akár egy tudományos kísérletben, és sok évi megfigyelés után biztos benne, hogy csak egy dologra jók: pénzt költeni olyan felesleges holmikra, mint az anyukája boltjában árult porcelánbabák.
Így amikor Xander Spence besétál a boltba, hogy a nagymamájának vegyen egy babát, elég egy pillantás, hogy Caymen megállapítsa, a fiú eszméletlenül gazdag. Bár a fiú vonzó, és ő az első, aki tényleg felkelti a lány figyelmét, Caymen elég okos ahhoz, hogy tudja, nincs esélye a fiúnál. Hiszen ha mást nem is tanult az anyukája intelmeiből, azt igen, hogy a gazdag emberek figyelmét nehéz felkelteni. Ám Xander ezentúl gyakran megjelenik az üzletben, dacára a lány erőfeszítéseinek, hogy elriassza. Caymen pedig, legnagyobb rémületére, élvezni kezdi a fiú táraságát.
Tudja, hogy az anyukája nem jöhet rá a dologra – nem fogadná el. Jobban szeretné, ha Caymen a helyi, csóró rockerfiúval lógna. Amikor Xander odafigyelése és kedvessége már éppen meggyőzné a lányt, hogy a gazdagság nem jellemhiba, ráébred, hogy a pénz sokkal nagyobb szerepet játszik a kapcsolatukban, mint gondolta volna. És hogy Xander nem az egyetlen, akiért aggódnia kell."Tavaly már volt alkalmam elolvasni az írónő magyarul elsőként megjelent regényét, a Szívességből szerelmet. Az teljességgel elkápráztatott, imádtam olvasni, mivel a stílusa egyszerűen lehengerlő volt, sokszor megnevettetett, tökéletes tavaszi olvasmány volt, így nagyon megörültem, amikor a Menő Könyvek bejelentette, hogy az idei Ünnepi Könyvhétre megjelenteti A távolság relatívot. Le is csaptam rá, majd Lillsz barátnőmmel közösen el is kezdtük olvasni.
A kezdése nagyon ütős, már az első mondatokban bemutatja a regény egyik főbb témáját, amely a gazdagság és szegénység. Először úgy gondolhatjuk, ez messze áll tőlünk, azonban rá kellett nekem is jönnöm, hogy az egész csak egy karnyújtásnyira van. Persze az írónő azért rendesen kiélezte a témát, de így biztosan átment minden olvasójának az üzenete. Ahogy Caymen megfogalmazza: „A mi kis tengerparti városunkban kétféle embertípus él: a gazdagok, és azok, akik mindenféle dolgokat árulnak a gazdagoknak‟. Azért ez elég durva így belegondolva, de mégis igaz az ott élők helyzetére. A lányt az édesanyja egyedül neveli, minden aprópénzt ki kell számolniuk, hogy fenn tudják tartani a bababoltjukat. Nincs könnyű helyzete, de szeretetben nőtt fel, így egyáltalán nem panaszkodik. Caymen a mindennapjait, amikor nem a boltban dolgozik, a barátnőjével, Sky-jal tölti, és annak pasijával, Henryvel. A gazdagok és a szegények nem vegyülnek egymással, mindenkinek megvan a saját kis klikkje. Nekem tetszett, ahogy a könyv ezt jól ábrázolja, nagyon emberi helyzet. Azonban egy bizonyos Xander Spence mindent megváltoztat az életében, fenekestül felforgatja azt. Mivel a fiú nem akar az apja nyomdokaiba lépni és szállodákat vezetni, Caymen úgyszintén a bababolttal, így kitalálják, karriernapokat tartanak a másiknak, hogy kitalálják, mégis mik szeretnének igazából lenni, ami aztán nem könnyű feladat.
"Az érzések a legdrágábbak a világon."
Már az első oldalain elvarázsolt. Az írónő stílusa rettentően könnyed volt és abszolút élvezhető, rugalmas. A szereplők, akiket megalkotott, szinte saját utakon jártak, hamar sikerült őket is megszeretnem egyen-egyenként, kezdve Caymennel és az ő száraz humorával és szarkazmusával, ami nagyon magamra emlékeztetett a túl-őszinte-napjaimon.
Bemutatta a regény, hogy igenis lehet újat alkotni a már meglévő rengeteg young adult történet mellett. Kellenek nekem ezek a kikapcsolódások, amelyet néhány hasonló aranyos és imádni való könyv nyújt. Tökéletes olvasmány volt így a nyár elejére. Hasonlóan az előző Kasie West-élményemhez ez is elkápráztatott és sokszor mosolyt csalt az érettségi miatt ideges arcomra.
Köszönöm ezt neki!
Karakterek:
Mint már említettem, Caymen és az ironikus humora sokszor megnevettetett, a lány karaktere pedig ettől lett nagyon egyedi. Ritkán találkozni hasonló főszereplővel, aki ennyire szabadszájú, de nem a hétköznapi módon, ráadásul mindemellett elhívatott és segítőkész. Xandert már szerintem az első megjelenésénél a szívembe zártam, már akkor tudtam, hogy egy rettentően aranyos sráccal lesz dolgom a következő oldalakon. És igazam is lett! Nagyon megszerettem a gazdag, mégsem elszállt fiút, akinek vannak céljai és törődik másokkal is.
Borító:
Zenghetnék ódákat is róla, hiszen megérdemli. Annyira szép, hogy sokszor csak elővettem a táskámból csodálni. Valamilyen szinten hasonlít a Szívességből szerelemhez, mégis látszik rajta, hogy nem a folytatása. Imádom a színeit, a melegséget, amit áraszt. Nagyon illik a regény tartalmához, mintha az egészet Caymenre és Xanderre szabták volna.
Összességében:
Egy aranyos, szívet melengető regény. Imádtam olvasni, fordulatos volt és szerethető. Egyedi karakterei színt visznek az ifjúsági irodalomba, ahogy Kasie West regényei maguk is.
Tökéletes nyári olvasmány.
Azoknak ajánlanám, akik szeretik a fiatalos történeteket, amelyek elvarázsolnak, mégis azért mondanivalóval ajándékoznak meg.
Kiadó: Menő Könyvek
Kedvenc karakter: Caymen Meyers, Alexander Spance
Kedvenc idézetek:
"– Akkor most játsszunk! Skye megnevez egy konyhai eszközt. Az nyer, aki hamarabb megtalálja.
– És mi a nyeremény?
– Hogy kérkedhet."
*
" Szükséged van valamire?
Rád.
– Nagyon hiányzott a reggeli forrócsokoládém, amire valaki rászoktatott, aztán megvonta tőlem.
– Most a magad finom módján azt akarod mondani, hogy hiányoztam a múlt héten?
– A forrócsoki hiányzott. Rád csak úgy gondolok, hogy te vagy a srác, aki szállítja nekem. Néha még a nevedet is elfelejtem, és olyankor csak úgy emlegetlek, hogy a forrócsokis srác."
*
"Esküszöm, hogy ezzel a mosollyal meg lehetne akadályozni a háborúkat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése