Papp Csilla regényeiben mindig is megfogott az, hogy a romantika mellett mély, lélektani mondanivalókkal tölti meg a történeteit. Pályája mint szerző 2015-ben indult, ekkor került kiadásra az első regénye A másik oldalról címmel. Ezt követte ennek a folytatása, az Azon is túl, majd egy különálló történetként bemutatta a Szerelem újraírva című művét. Napokon belül megjelenik a negyedik regénye, melynek címében a Ha/mar szóval bűvészkedik. Kíváncsi voltam, mi vezetett el idáig, erre pedig egy interjú keretein belül kaptam válaszokat. Köszönöm, Csilla, hogy időt szántál rám!
Papp Csilla
2. Mi volt az, ami elkezdte benned alakítani A másik oldalról történetét? Esetleg van egy olyan részlete a könyvnek, ami elsőnek eszedbe jutott, és onnan bontakozott ki a cselekmény?
A másik oldalról néhány barátnő és egy fiútársaság összegabalyodásáról szól és elsőként Hanna alakja körvonalazódott. Nem magamról mintáztam, de azt azért elárulhatom, hogy az egyetemi élményeim, az ott szövődött barátságaim komoly befolyással bírtak. Azt tudtam, milyen pasit képzelek el Hannának és meg is alkottam: ő lett Olivért. A kettőjük szerelmi történetére épül az egész, de nem akartam sablonos sztorit írni, így jó sok szereplővel dolgoztam, akik izgalmasabbá varázsolják a regényt. Azt is tudtam, hogy egy minimális spirituális szállal színesíteni fogom, ám nem terveztem meg előre az eseményeket. Nálam a karakterek önálló életet élnek és sokszor engem is meglepnek.
Hogyan emelhetnék ki bárkit is? Olyan ez, mintha azt kérdeznéd egy anyától, hogy melyik a kedvenc gyereke?! Persze van egy szereplő, aki az olvasói visszajelzések alapján mindenkire hatással volt, valaki imádta és voltak olyanok, akik elviselhetetlennek tartották. Nagyon megosztó személyiség. Tamásnak hívják, ő Olivér gyermekkori barátja. A harmadik regényemben nem kapott szerepet, de most a HA/MAR történetben újra találkozhatnak vele az olvasók. Ugyanolyan nyers, vulgáris és őszinte, mint eddig.
4. Viszonylag sok szereplőt mozgatnak a történeteid, hogyan választasz nekik neveket?
5. Mi ösztönzött arra, hogy publikáld Hanna és Olivér történetét, A másik oldalról két kötetét?
Először csak egy regény volt, de azt határozottan tudtam, hogy annak stabilan a könyvespolcomon kell állnia, minimum keménykötésben. Az első megírása alatt nagyjából ez a kép lebegett a szemem előtt. Ez elég ösztönző volt ahhoz, hogy elinduljak ezen az úton. Nem könnyű manapság – amikor az olvasás nem trendi – írónak lenni, de én minden percét élvezem.
Az első kötetet megérinteni felemelő érzés volt. Azt a könyvet a barátnőmnek ajándékoztam, aki mindvégig hitt benne, ő tudta, hogy ez sikerülhet, és azóta is rendíthetetlen „rajongóm”. A többi regény először kézben tartott köteteit otthon őrzöm. Alig várom, hogy a negyedik regény is felkerüljön a polcra. Izgatottan várom a fogadtatását, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy most nyugodtabb vagyok, mint az eddigi megjelenések esetében. Az nem volna igaz. Főleg azért mert aki már olvasott tőlem, az biztosan „elvárásokkal” fogja kézbe venni az újat, és valószínűleg rangsorolni fog. Olyan nincs, hogy egy író minden könyve csúcskategóriás legyen, hisz egyikben ez, másikban az lesz, ami megérinti, amivel azonosulni tud (vagy nem) az olvasó. Tudom, nem lehet mindenkinek megfelelni, ám ez az időszak számomra bizonytalansággal teli izgalmas szakasz. De már csak pár nap és túl leszek ezen…
8. Hogyan választasz címet egy kéziratnak? Már az írási folyamat kezdetén megvan, vagy utólag nevezed el az adott történetet?
Volt ilyen is, olyan is. Az első regény a kész kézirat után kapott címet, és bár nem túl figyelemfelkeltő és nem túl trendi mégis olvasás után a szerkesztőm is azt javasolta, hogy maradjon ez a címe. Több aspektusból is értelmezhető, mert két szemszögből írtam a történetet, és megismerhettük a férfi és a női oldalt is, illetve Hannának az autóbalesetben meghalt barátja is segít a „másik oldalról”. Az Azon is túl mindig is ezen a néven futott, ez volt a munkacíme és a könyvcím is ez lett. A Szerelem újraírva regénynél ez nem volt olyan egyszerű. Én egy teljesen más címet adtam és a Kiadó jelezte, hogy a Béklyó, amit én kitaláltam nem túl pozitív cím, szóval gondolkodjunk, így lett a munkacím „szerelemakármicsoda”. Aztán végül megkapta a végleges címet és nehezen, de én is megbarátkoztam vele. Számítottam is rá, hogy ha a HA/MAR szójátékkal mint cím előjövök, kezdődnek a harcok, de nem így lett. Ezt elsőre „megvette” a kiadó és így is jelenik meg a jövő héten.
Unatkozni semmiképp. A hétköznapi munkám sem szokványos Média Divízió Igazgató vagyok, az irányításom alá tartozik egy kereskedelmi televízió, egy hírportál és van egy rendezvényszervező ágazatunk is. Iszonyú tág spektrumon kell kreatívnak lennem. Van például nyomtatott kiadványunk, aminek felelős szerkesztője vagyok, de például személy szerint én írom a könyvajánló részt, illetve a www.hajdupress.hu oldalon van egy saját könyves rovatom. Emellett egy kétgyermekes család mindennapjait koordinálom. Egy dolog van, amit háziasszonyként nem kell csinálnom: a főzés, mert ez a férjem hobbija, szóval nálunk ő séf. Szóval nem is vagyok igazi háziasszony… :)
Ezen még nem gondolkodtam. Talán az, hogy meg tudtam valósítani a gyermekkori álmomat. Nagyon sok ember fejében megfogalmazódik a gondolat, hogy „ezt egyszer megírom”, de kevesen jutnak el addig a pontig, hogy ezt meg is tegyék. És ha mégis, onnantól még iszonyú sok munka van addig a pontig, hogy az a bizonyos történet könyv formájában a polcokra kerüljön. Szóval nekem ez egy önigazolás, hogy kitartó vagyok és igenis remek dolog, ha az ember tud, akar és képes ragaszkodni a vágyaihoz és a céljaihoz. Jó volna, ha mások is átélnék ezt, mert fantasztikus érzés. Engem boldogsággal tölt el a tudat, hogy író lehetek, és ezt az olvasóknak köszönhetem, mert ők tettek azzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése