Van olyan pillanat, amikor még nekem is nehéz találni a szavakat. És ez most pont egy ilyen. Befejezve a Bűnös birodalmat várt az üresség, a valóság távol Ketterdam sötét sikátoraitól és alvilági életétől. Távol a hat varjútól és a grisák birodalmától.
A kalandos jégudvari utazásuk után Kaznak szembesülnie kell azzal, hogy ez egyszer ő lett a palimadár. Csőbe húzták, méghozzá harmincmillió krugés csőbe, Inej pedig Van Eck fogja lett - de vajon mit tenne kockára a csapat és a fiú, hogy megmentsék őt a kereskedő karmaiból? Hirtelen két oldalról is támadás éri a Varjú Klubot. Egyfelől Van Eck és társai fenyegetik Kazt, másrészt Pekka Rollins akarja felszámolni a konkurenciát, ám mit sem sejtve arról, hogy valójában mibe is tenyerelt bele. Egy bosszúhadjáratba, ami már évek óta tart, csak titokban és észrevétlenül.
Fontos kérdés előtt áll a csapat - Kaz, Inej, Nyina, Matthias, Jesper és Wylan, valamint a forradalmi jurdaparem szer feltalálójának fia, Kuvej, aki jelenleg a legtöbbet érő ember egész Kerch szigetén, Ravkában és Fjerdában egyaránt. Vajon harcba szállnak-e a városért, vagy elmenekülnek, amíg tehetik? Végül egy olyan akcióba sodorják magukat, ami közel sem veszélytelen, megannyi ponton csúszhat ki a lábuk alól a talaj, és számos szövetséget kell kötniük ahhoz, hogy legalább a reménye meglegyen annak, hogy élve kerülnek ki a végén.
"– Nem hősnek születtem, Kísértet. Mostanra már rá kellett volna jönnöd. Azt akarod, hogy jobb ember legyek, jó ember…
– Ennek a városnak nem egy jó emberre van szüksége, hanem rád."
Ismételten beleszerettem a Grishaverse-be. Egyszerűen a Leigh Bardugo által alkotott világ annyira addiktív, hogy az olvasó nem akar kiszakadni onnan. Azóta is a hatása alatt állok. Mert a Bűnös birodalom egy olyan regény, ami meglep, sokkol, és az utolsó oldal után is veled marad.
Borító:
Tetszik a barna-arany keverék feketével való ötvözése. A cím továbbra is a központi szerepet kap a képen, de most a háttérben lévő varjú is jobban kirajzolódik. Széttárja a szárnyait, és felfele repül. Ez többletjelentéseket is implikálhat, de tény, hogy önmagában az összkép szerintem varázslatos a maga egyszerűségében.
Összességében:
Leigh Bardugo hivatalosan is a kedvenc szerzőim közé írta be magát. Függője lettem a regényeinek és az abból készült Netflix-adaptációnak is. Különös tehetsége van az írónőnek a karakterfelépítésben. Annyira egyediek és komplexek, közel sem tökéletesek, de pont így szerethetőek. A Varjú Klub minden tagja a szívemhez nőtt, és nehéz volt őket útjukra engednem az utolsó oldal után.
Még több kaland, érzelem, cselszövés vár a Bűnös birodalomban. Ketterdam városa megannyi titkot rejteget, a vadászterületekért pedig kemény harc folyik. A hat, vagyis inkább hét fiatal pedig vissza akarja szerezni, ami az övék: a Varjú Klub és a harmincmillió kruge.
Azoknak ajánlom a Bűnös birodalmat, akik szeretnének elveszni egy sötét, de kalandos történetben, amelyben megjelenik az individuális és a közösségi küzdelem, a barátság, a szerelem, egy igazi csapat, aki garantáltan elrabolja a szíved.
Végszóként pedig annyit mondok: No mourners. No funerals.
Oldalszám: 688
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Kaz Brekker, Nina Zenik, Matthias Helvar
Kedvenc idézeteim:
"– Mindig oda csapj le, ahová a célpont nem figyel – mormolta Wylan.
– Jóságos Ghezen! – szörnyülködött Jesper. – Téged tényleg teljesen megrontottak!"
*
"– Te még a palacsintánál is jobb vagy, Matthias Helvar."
*
"– Mati en sheva yelu. E tettnek nem lesz visszhangja. Azt jelenti, hogy nem ismételjük meg ugyanazokat a hibákat, hogy nem okozunk tovább bajt."
*
"Elmennék érted. Ha nem tudnék járni, kúszva mennék odáig. Akármennyire összetörtünk is, megtalálnánk együtt a kiutat… Kivont késsel és tüzelő pisztollyal. Mert ahhoz értünk. Soha nem adjuk fel a harcot."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése