L. J. Shen - A jövő zenéje

 HANGULAT                                MOLY                                        2020

"Néha találkozol olyan emberekkel, akik nem tartoznak sehova. Ezért beengeded őket a saját kis világodba. Egyéjszakás kaland külföldön, amelyet a bosszú táplált. Az erőteljes kémia, amelyet egyikünk sem tudott letagadni. Egy szalvétára írt megállapodás, miszerint ha valaha újra találkozunk, többé nem engedjük el egymást. Nyolc évvel és ezer mérfölddel később, itt van New Yorkban. És Amerikában minden zeneszerető lény megszállott rajongója. A megfoghatatlan ír költő, akinek zenei producerek hevernek a lába előtt. A hóvihar az én tökéletesen nyugodt kis hógömbömben. Van munkám, amit szeretek. Egy pasim, akit imádok. Egy lakás, egy lakótárs, egy élet. Megváltoztam. Ő is megváltozott. De megtartotta a szalvétát. A kérdés, hogy betartsam-e a neki tett ígéretemet." 

L. J. Shen regényeivel tavaly nyáron kezdtem az ismerkedést. Méghozzá A csóktolvajjal. Nem fűztem hozzá nagy reményeket, csupán egy egyszerű kikapcsolódásra vágytam, de mégis adott egy plusz löketet az, hogy a molyok jó véleménnyel voltak róla. Ám sajnálatomra én beleestem pont abba a körbe, akivel nagyon nem találta meg a közös hangot ez a kötet. Ugyanakkor én hiszek a második esélyben, és megpróbálkoztam egy újabb Shen-történettel, hátha egy zenei töltettel teli regény majd megnyer magának. Tévedtem.

A csóktolvajjal az volt főként a bajom, hogy nagyon egyszerűek voltak a karakterek, a történet meg többnyire egysíkú és primitív az én ízlésemnek. De bíztam abban, hogy A jövő zenéje más lesz - érzelmesebb. 

A regény két szálon fut. Van a múlt idősíkja, amikor a főszereplők először találkoztak, és rögtön fellobbant bennük a szikra. Aurora - Rory - meglátogatja az édesapja sírját Írországban, keresi a gyökereit, honnan is származott az az ember, aki olyan fiatalon elhagyta őket. A temetőben a helyi pap, Doherty atya talál a lányra, és ahhoz az emberhez küldi, aki nagyon közel állt egykor a férfihez. Így találkozik Rory és Malachy Doherty. Rory apja és Mal sokat zenéltek együtt, olyanok voltak, mint a zsák és a foltja. De a lány nem számított arra a tűzre, ami már akkor lángra lobbant, amikor megpillantotta az utcán éneklő rosszfiút. Úgyis csak egy napot tölt Írországban, várja vissza New Jersey és az új, egyetemista élet, de az estét, amit Tolkában tölt, Malnak adja. Egy szerződést kötnek, amit egy szalvétára vésnek fel - ha az életben még találkoznak úgy, hogy nem keresik egymást a köztes idő alatt, akkor összekötik örökre az életüket. Nyolc évvel később pedig váratlanul összetalálkozik a tekintetük, és hirtelen érvénybe lép az a papírdarab, amit majdnem egy évtizeddel korábban egy ír kisvárosban aláírtak.

Kétségkívül romantikus cselekedet, ugyanakkor kellően felelőtlen is egyben a szerződés, és nem tudom, mennyire komolyan vehető. Hiszen azt ígérték meg egymásnak a fiatalok, hogy bármilyen élethelyzetben is találnak egymásra, rögtön feladnak mindent a másikért. 

Rory éppen egy vonzó fiatalemberrel jár, a karrierje szárnyal, Mal ujján pedig jegygyűrű virít. Ilyenkor mi a teendő? 

Végül Rory és Mal közös projekten kezdenek el dolgozni, ami miatt a lánynak ismét Írországba kell utaznia, hogy egykori szerelmével töltsön két hónapot összezárva. Egyből sejtjük, hogy jó vége nem lesz ennek a felállásnak.

Több problémám is volt a kötettel. Kezdeném azzal, hogy nem hiszek a tabukban, nem vagyok prűd sem, nehéz engem bármivel kisokkolni - de L. J. Shennek sikerült bizony. Rory és Mal szinte bejárják a testi örömöket minden téren, és szinte minden oldalon. De amikor egy csokiszelet (!) vonódik be az aktusba, ott már, úgy gondolom, bajok vannak. Kinek jut eszébe ilyen? A másik viszont inkább fordítói malőr lehet, de az erotikus jelenetek megfogalmazása többnyire kritikán aluli volt. Összefoglalva ezt a részt: sok volt és igénytelen. 

De nem állunk meg ennyinél - emiatt is vagyok teljesen csalódott. A történet próbált az erotika mellett minél több témát megszólaltatni. Gyász, alkoholizmus, megbocsájtás, szülő-gyerek kapcsolat, kisvárosi élet pletykaarzenálja, bűntudat, függőség, celeb élet. Mindig megvan a veszélye annak, hogyha egy szerző ennyi különböző kérdést akar körüljárni a regényében, vajon ki tud-e mind teljesedni, tud-e az összesre kellő energiát fordítani. Olykor igen, sikerül ez az írónak, de sajnos nem ez a jellemző. L. J. Shen azzal próbálkozott, hogy a magas erotikafaktor mellett azt érezzük, hogy fontos dolgokról is szól a regénye, ezért a történet maradék (kevés) százalékát meg szerette volna tölteni nehezebb témákkal is. Ennek viszont az volt a hátulütője, hogy átgondolatlanul, random módon érkeztek a legkülönbözőbb rétegek a regényre. Megkockáztatom, hogy ezzel sem dőlt volna össze a világ, ha nem csattogtat mindeközben közhelyeket, és gyorsul be úgy a történet, mint a szánkó, ha leszáguldunk vele a hegyről. (Ha már tél, legyenek téli hasonlatok, és legalább képzeljük el a szituációt, mivel idén se volt rá túl sok lehetőségünk.) Emellett sokszor önellentmondásba torkollottak a helyzetek, mintha nem nézte volna át senki a regényt az elkészülte után. Nevek cserélődtek fel, logikai hibák jelentek meg, és ez mind rombolta az olvasmányélményemet. 

Ami érdekes is lehetett volna, hogy egyszer-egyszer megszólaltatott az írónő rövid bejátszások erejéig mellékszereplőket, hogy az ő oldalukat is megérthesse az olvasó - ám mégis ez is átcsapott sokszor morbidba vagy erőltetett humorba. Gondolok itt halott emberek túlvilági gondolataira, vagy éppen egy tehén vagy a csokoládé szemszögére. (Igen, amit használtak annál a bizonyos kiakasztó ágyjelenetnél.) 

Mindezek után azt mondom, hogy a továbbiakban inkább távolról elkerülöm L. J. Shen köteteit, mert nem nekem íródtak. Egy idő után már csak vártam, mikor lesz vége mindennek - ugyanakkor kíváncsi is voltam, mitől is lett Rory arcán a holdalakú folt, amit sok ideig homály fed. 

Borító:
Engem első látásra nagyon megfogott a borító. Egy igazán idilli pillanatot örökít meg egy szerelmespárról, akik közösen zenélnek. Ám a könyv első fejezetét elolvasva rájöhetünk, hogy a két modell a lehető legtávolabb áll Aurora és Malachy karakterétől és az ő egymáshoz fűződő viszonyuktól. A lány sokkal punkosabb, a fiú kevésbé ősemberies, valamint ilyen lágy momentum sosem lenne az ő életükben, mert őket inkább az állatias vágy vezérli. Szemet gyönyörködtető alkotás alapjáraton, de semmi köze nincs a beltartalomhoz a gitáron kívül. 

Összességében:
Azt hiszem, A jövő zenéje után én elkerülöm L. J. Shen könyveit. És ezzel mindent elmondtam. 

Oldalszám: 384
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:

"Nem ez a szerelem lényege? Hogy találj valakit, akiért ölni is képes vagy? Valakit, akinek megvan a képessége arra, hogy tönkretegyen."

*

"Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne csókold meg, akit szeretsz."

Kösz, de kösz nem