Suzanne Collins - Énekesmadarak és kígyók balladája

 HANGULAT                                MOLY                                        2020

"A ​becsvágy hajtja. A küzdelem élteti. De a hatalomnak megvan az ára.

Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából. Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül." 

Az éhezők viadala előzménykötete, az Énekesmadarak és kígyók balladája eleinte szkeptikus gondolatokat ébresztett bennem. Snow elnök olyan negatív karaktere a trilógiának, hogy nem voltam abban biztos, hogy tudnám-e élvezni az ő fiatalkori történetét, meg tudnám-e kedvelni annak ellenére, hogy tudom, milyen sors vár rá a jövőben. De hamarosan érkezik belőle a könyvadaptáció, ami előtt mindenképpen el szerettem volna olvasni a regényt, és rájöttem, hogy minden félelmem teljesen alaptalan volt.

Coriolanus Snow szülei meghaltak a háborúban, emiatt nagymamájával - nagymadammal - és unokatestvérével, Tigrisszal él egy családias, de rendkívül kicsi bérlakásban. A Snow név ugyanakkor még mindig ugyanolyan dicsőségnek örvend, mint valaha, a fiatal fiú pedig ennek az örökségnek próbál eleget tenni. Nemcsak saját egyetemi jövője, de a családjáé is múlik azon, hogyan teljesít az akadémián. A diákok legújabb feladata újításként részt venni a 10. Éhezők Viadalán mégpedig mentorként. A győzelem minden kaput megnyithat előtte, amire Coriolanus valaha is vágyott. De nem lesz ez olyan könnyű feladat, mint azt várta. Egyértelműen a rossz szándék jeleként könyveli el, hogy az ő mentoráltja a 12. körzetből érkező lány, Lucy Gray Baird lesz. Mégis hogyan lehet nyertes egy alsórangú körzetből érkezett zenészből?

Lucy már az aratás napján megmutatta, milyen fából faragták. A kígyómotívum azonnal megjelenik már a regény elején, és folyamatosan végigköveti a történetet. A lány, amint kimondják a nevét, egy másik nyakába ereszt egy kígyót. Sokan megrettennek ettől, mégis arról tesz tanúbizonyságot, hogy sokkal több akarat és erő rejtőzik Lucyban, mint azt Coriolanus sejtette volna. Önös céljai pedig egyre inkább kezdenek háttérbe szorulni, és nem saját jövője miatt akarja életben tartani a lányt, hanem mert azt akarja, hogy túlélje az arénát.

"Azt hiszem, ez a tanulság. Hogy meg kell gondolni, kiben bízunk meg."

A Viadal megkezdése előtti időket figyelve azt vesszük észre, hogy a kapitóliumi fejlesztések még jócskán elmaradottabbak a hatvan évvel későbbiekhez képest, és az emberek mentalitása is eltérő ezzel kapcsolatban. Az Éhezők Viadalában megtorlást és bosszút látnak, adósságot, melyet Panem népének le kell róniuk az engedetlenségért, a felkelésért, a háborúért. Később kezdenek el szórakozást, show elemet látni bele, emiatt pedig úgy bánnak a kiválasztottakkal, mint az állatokkal. Ezt nem is reprezentálhatná jobban az, hogy a Kapitóliumba érkeztükkor állatkerti ketrecekbe zárják őket megfelelő étel, ital és higiénia nélkül úgy, hogy mindenki megszemlélhesse őket. Nem törődnek azzal, ha valamelyikük életét veszti még akár a viadal előtt. Ennek ellenére Coriolanus igazi emberséget mutat Lucy felé: titokban ételt csempészik ki neki, hogy legyen mit ennie és meglátogatja, amikor csak tudja. Ekkor érezhető a fiú kettős személyisége. A szeretteiért, mint a nagymamája, unokatestvére vagy éppen a lány, mindent megtesz, ám mikor azt érzi, hogy a szeretet gyengévé teszi, akkor felvesz egy maszkot, amiben az akadémiai diákok, tanárok előtt parádézik. Az ambíciózus fiatal fiúét, akinek megvan a magához való esze ahhoz, hogyan lehetne a kapitóliumi állampolgárok kedvére tenni, előrejutni a ranglétrán. És éppen emiatt a kettősség miatt lehet egy nagyszerű főhőse ennek a regénynek, és válhatott főgonoszául a trilógiának. Hatvan év bőven elég ahhoz, hogy ez a mindenki előtt felvett maszk a sajátjává váljon, eluralkodjon rajta, és kiszorítson minden jót, ami valaha is jellemezte.

Mind az énekesmadár, mind a kígyó szimbóluma teljesen illik a regényre. Mind a kettő szó szerinti értelemben is megjelenik a kötetben: fecsegőposzáta és mutánskígyó képében. Ugyanakkor átvitt értelmét tekintve vonatkoztathatjuk magára a két főhősre. A zenész, énekes Lucyra és a bibliai exegézis óta a kígyó ravaszságát pedig Coriolanusra, aki mindig tudja, melyik arcát mutassa az embereknek.

Nagyszerű kötet, alig várom a belőle készült adaptációt!

Borító:
Egyszerű, de szimbolikus alkotás. A zöld szín korábban nem jelent meg egyik Éhezők viadala köteten sem, jó választásnak bizonyult, és a háttérrel az arany madár és kígyó abszolút harmonizál. Pont ilyenek a kedvenc borítóim!

Összességében:
Az éhezők viadala sorozat már az első olvasásakor közel került a szívemhez. Az egyedisége, melyben előrevetít egy posztapokaliptikus emberiséget... megfontolandó. Vajon ide fogunk egyszer tényleg jutni? Vagy átvitt értelemben már benne is élünk? Nagyon érdekes gondolatokat szül Suzanne Collins alkotása mindamellett, hogy szórakoztató és romantikus történet is egyben. Nosztalgikus élmény volt ebbe visszacsöppenni az Énekesmadarak és kígyók balladájával.
Számomra elvitte a showt Coriolanus Snow karakterének az íve, de a 10. Éhezők Viadala sem marad komoly események és fordulatok nélkül, és persze van egy nagyszerű főhősnőnk, Lucy Gray Baird, aki szó szerint színt visz ebbe a tragikus, háború utáni világba. 

Teljesen beszippantott a regény, azoknak ajánlom, akik egy jól ismert világ kalandjában szeretnének részt venni, egy antihős bőrébe bújni, és megtudni, hogyan is kezdődött az egész Éhezők Viadala...

Oldalszám: 448
Kiadó: Agave

Kedvenc karakter: Coriolanus Snow
Kedvenc idézeteim:

"– Szerintem az emberek természetüknél fogva jók. Tudják, mikor lépik át a határt a gonoszba. Az a nagy feladat az életben, hogy a jó oldalon maradjanak."

*

"Semmi, amit elvehetnek tőlem, nem ér annyit, hogy megtartsam."

*

"– Nyugodtan hibáztasd a körülményeket, A környezetedet, de a te döntéseidet te hoztad meg, senki más."