A. Meredith Walters - Utánad a sötétbe

HANGULAT                                MOLY                                       2014

"Maggie Young maga volt a hétköznapiság. Átlagos barátok, átlagos szülők, átlagos eredmények… hétköznapi élet. Aztán jött A Fiú. Clayton Reed a múltja elől menekült, démonjaival a nyomában, amik bármikor leteríthetik. Soha nem hitte, hogy esélye lehet a boldogságra. Aztán jött A Lány. Maggie abban hitt, hogy a szerelmük majd mindent túlél. Clay abban, hogy csak a lány kell, és minden helyrejön zavaros életében. Hogy együtt lesznek, ketten a világ ellen. De a sötétség mindig ott ólálkodik a közelben. Néha az igaz szerelem legnagyobb gátját saját magadban kell keresned."

Egy ideje már szemezgettem ezzel a könyvvel, és most eljött az idő. Már a suli végét járjuk, tanulni való igen kevés akad, így... olvastam. 

Elöljáróban csak annyit mondanék, hogy ez a Caramel szám rettentően passzol a történethez, ha tehetitek, hallgassátok meg. (Hangulat címszóra kattintva felül elérhető.) 

"Hát dobj el, kapj el, én ugyanúgy, ugyanúgy, ugyanúgy várlak, vedd el szívem dalait dalait add a világnak. Érj el hozzám, ne menekülj, menekülj, menekülj el! Csak te, csak mi. Elzárt övezet veled ez a hely..."

Ez nem egy hétköznapi történet, azt kell mondjam. Elgondolkodtat, és nem csak a halál és öngyilkosság témája miatt. 

Mikor Maggie aznap iskolába megy, nem hiszi, hogy megváltozhat gyökerestül az élete, de mikor belebotlik az új fiúba... Rájön a fangörcs. Első látásra megtetszik neki a srác, a titokzatossága, az esetlensége, azt gondolja, meg kell védenie. Nem hiszi, hogy Clay egy hatalmas titkot szorongat. Pedig pont így van. 

Ilyenkor ad az ember hálát, hogy nem ilyen családba született. A szülei törődnek vele, és nem csak a munkával vannak elfoglalva. Ahol nem csak púp mások hátán, ahol tényleg szeretik. 

Maggie szerelmes a fiúba. 

Egy ideig csak barátok, és igyekszik minél többet megtudni a titokzatos Clayton Reedről, aki eleinte kedves, de a dolog hamar vesz egy hatalmas fordulatot. Ugyanis kiderül a titok. 

A fiú mentális betegsége. 

Hamar dühbe jön, depressziós, vagdossa magát, szuicid hajlamai vannak. Pár oldal alatt a kedves srácból, aki elvitte kávézni főszereplőnket, egy törékeny, ijesztő karakter lesz. A sötétség. Megtestesíti a cím is a történést. 

De dühkontroll hiánya, a durvaságok, amiket a fiú néha Maggie fejéhez vág, egyáltalán nem rémíti meg a lányt, sőt... Nem tudja emiatt elengedni. Azt érzi, segítenie kell neki. Eközben a szüleivel is meg kell harcolnia, akik nem nézik jó szemmel ezt a kapcsolatot. 

Végül a Clayjel töltött időért mindent felad, pedig az esetek 90%-ában veszekszenek vagy bocsánatot kérnek egymástól. 

Tényleg szerelmesek, de egyszerűen néha nem tudtam felfogni, hogy tudja Maggie ennyire tolerálni a dolgokat. Bántja őt a fiú mentálisan... Nem bír nélküle élni? Badarság. Ugyanazon az állásponton vagyok, mint Rachel... Kevésbé szenvedett akkor, mikor Clay nélkül volt, mint mikor vele... És ha már ez az állapot állt elő, akkor jobb ellépni, minthogy benne maradni. 

De ilyenkor mi a helyzet? A fiú majdnem nyíltan kijelentette, hogy Maggie nélkül értelmetlen az élete, az öngyilkosság meg nem áll messze tőle, ha elhagyja... megteszi. Ez olyan elgondolkodtató. Legalábbis engem mindenképp megfogott. Mit tennék egy ilyen helyzetben? Feláldoznám a saját boldogságom egy emberi életért? Bár ez Maggie-nél nem így volt. Nála a boldogság megegyezett ezzel az emberi élettel, csak nem tudom miért. 

Jól mondta az anyja. A srác ön- és közveszélyes. 

De akkor is csodálom a lányt azért, hogy nem futott el, és megpróbált segíteni azon, akin nem is lehetett igazán...

Azt mondanám, hogy függővéges, bár látszólag le van zárva, de az embernek mégis van olyan érzése, hogy mégsincs. 

Karakterek:

Maggie: A józan gondolkodás az biztos hiányzik belőle. Szerette a srácot, és ezért azt tette, amire Clay kérte. Fanatikusan azt tette. De aztán a végén mégis... Mégis arra vitte a lélek, hogy önzetlenül megmentse, és távol maradjon tőle. 

Clay: Clay... Kedvesnek tűnt az elején, sőt, az is volt. De nála a szeretet másként fejeződött ki, mint a normális embereknél, amiért nem lehet elítélni. A családi háttere rátesz a betegségére sok lapáttal, szóval ha nagyon hibáztatni akarunk valakit, akkor az nem ő lesz, hanem a szülei. Az nem esett le nekik, hogy ha foglalkoznának vele valamennyit, vagy csak megkérdeznék hogy van, akkor az jót tenne neki? Nem, az túl logikus... 

Borító:

Most csupa ronda borítóba botlok. Nem jó és kész. Felismerhetetlen, vagy csak én vagyok ennyire vak? A betűtípust imádom, de az alapot... na azt utálom. Olyan alakzatokat simán el tudnék képzelni, mint Caramel klippében lévő dolgok. Már megint rá hivatkozok. Ilyen kép a képben dolog. Egy párt lehetne megjelentetni rajta, és a sötétséget se ártana jelképeznie valaminek, hiszen arról szól, nem? 

Összességében:

Egy elgondolkodtató történet, hiszen ma a fiatalok egy része szenved ebben a betegségben, a családi háttere ugyanez, vagy rosszabb, de a következmények... Sajnos megegyeznek.

Oldalszám: 408

Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: -

Kedvenc idézetem: 

"Berontottál az életembe, te gyönyörű, elképesztő lény, és mindent felforgattál."

~ Clayton Reed

Sokáig gondolkodtam azon, milyen minősítést kapjon... Aztán ez lett belőle.