"Colleen Hoover, New York Times sikerlistás szerző valósággal megbabonázta olvasóit a Hopeless-szel. A történet egy hányatott sorsú lányról, Skyról szól, aki összetalálkozik rég elvesztett gyermekkori barátjával, Dean Holderrel. A fiú segít a sokkoló családi múlt feltárásában, így Sky végre elcsitíthatja magában a mély sebet hagyó emlékeket és érzéseket.
A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz.
Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…"
Egyszerűen tragédiaként éltem meg, mikor nem találtam bent a könyvtárban. Elhappolták előlem a galád könyvmolyok. Szerencsére van egy olyan jó szokásom, hogy szeretem felélni a barátnőim magánkönyvtárát, így mikor Dórival találkoztam, a felét kölcsönkértem, de amilyen cuki volt, oda is adta nekem. Mivel a következő hetem nagyon durva lesz, dolgozni fogok ezerrel, gondoltam, bepótolom, és a hétvégém az olvasásnak szentelem.
Kezdjük mondjuk Dean Holderrel.
Mint azt már a fülszöveg is bemutatja, a történet nem változott az első részhez képest, csak másik oldalról figyelhetjük a vásznat. Már sokszor olvashattátok, hogy imádom újraolvasni a könyveket a másik főszereplő szemszögéből, és itt sem volt másképp. Ezek a híres írók, mint Jennifer L. Armentrout vagy Jamie McGuire, akik zseniálisan mutatják be ugyanazt a történetet, de mégis másképp. Nem csak a nézőpont változik, de olyan dolgokat csempésznek bele, amitől egyáltalán nem bánja meg az ember, hogy kétszer egymás után elolvassa a történetet csak a másik oldalról. Zseniális egyszerűen, és nagyon felnézek rájuk.
Megörültem, hogy nem Sky megérkezésével kezdődött a könyv, hanem még Less öngyilkosságát is leírta nekünk Colleen jelen időben. Az előző estét, Holder érzéseit, a verekedést és a sok-sok naplószerű levelet, amit a fiú az elhunyt testvérének írt. Nem is tudok róla rosszat mondani, csak elképedve ülök a babzsákfotelemben, és írom a sorokat nyitott szájjal és sokkolt aggyal. Az írónő ezekkel a levelekkel tökéletesen bemutatja az idő múlását és Holder érzéseit mindennel kapcsolatban.
Már a cím is megfogott. Losing Hope. Elveszteni Hope-ot, vagyis a reményt. Ez azért is szívbemarkoló, mert ugye Hope a lány, akit kiskorában annyira szeretett, de aztán elrabolták. Elvesztette.
Nem tudom, még mit mondjak róla.
Az első könyv se volt semmi, de Holder szemszöge egyszerűen sokkolt. Faltam a szavakat és a sorokat, és átéreztem a srác minden fájdalmát, ledöbbenését, vágyát, érzését... Képtelen vagyok más szavak kinyögésére. Zseniális.
És ami még nagyon tetszett, jót mosolyogtam rajta, hogy a Szívcsapásból és a Nyugalom tengeréből idézett. Másik két kedvencem.
Csak annyit tudok ezek után mondani, hogy imádom, sajnálom, hogy nem az enyém, de első dolgom lesz a fizumból könyvesboltba menni...
AJÁNLOM mindenkinek!
Karakterek:
Holder: Egy igazán nagy lelkiséggel megáldott srác, és én mondom, egy ilyet nagyon nehéz kifogni. És.... Nekem kell egy Holder *----*
Sky: Tényleg egy erős lány. Az első könyv értékelésében leírtam mindent.
Borító:
Ahjj. Na itt egy negatívum. Mégpedig, hogy a képen szereplő srác nem az esetem. Egyáltalán nem hasonlít ahhoz a Holderhez, akit én elképzeltem magamnak. És miért van ingben? Holder nem az a tipikus inges srác... Viszont a háta sokkal jobban tetszett. Sky. Az eget mutatja, ahogy felhős. Rettentő jó. De amúgy tényleg nem vészes annyira... Egyszerűen az én lelki szemeim előtt nem "ez" a Holder volt.
Összességében:
Imádtam. Imádtam. És imádtam.
Nagyszerű egy könyv.
Megsirat, akárhogy is nem akarja az ember. A szívébe markol és nem ereszti el.
Remélem, hogy Colleen Hoover előrukkol még valamivel, mert kezd elvonási tünetem lenni már...
Juhuu, én is annyira odavoltam, mikor láttam, hogy felhozták benne a Nyugalom tengerét :D Meg a Szívcsapást is, bár ahhoz MÉG nem volt szerencsém :D
VálaszTörlésMost, hogy én is olvastam a Reményvesztettet, muszáj volt látnom, hogy te mit írtál róla, drága <3 És... hát igen, Holdert nem lehet nem imádni <3
Pusszancs;-*
Your Malec sis'
Jajj, drágám <3 Örülök, hogy ennyire tetszett.
TörlésPuszi,
Your Malec sis'