Colleen Hoover - Helló, Hamupipőke!

HANGULAT                                MOLY                                         2015

"Egy véletlen találkozás a sötétben pont elég ahhoz, hogy a tizennyolc éves Daniel és a véletlenül belé botló lány szerelmet valljon egymásnak. A románc azonban feltételekhez kötött: megállapodnak, hogy csupán egy órán át tart, és csak úgy tesznek, mintha. A hatvan perc elteltével a lány éppúgy válik köddé, mint Hamupipőke. Daniel pedig igyekszik meggyőzni magát arról, hogy a történtek csak azért látszottak tökéletesnek, mert eljátszották az egészet. Ilyen csak a tündérmesékben szokott történni, ugye. Egy évvel és egy boldogtalan kapcsolattal később viszont már kénytelen hinni benne, hogy létezik szerelem első látásra – hiszen találkozik Six-szel, a furcsa nevű lánnyal, akinek még furcsább a személyisége. Daniel számára sajnos az igaz szerelem megtalálása nem jelent egyet a happy enddel. Sőt, talán távolabb is visz tőle. A múlt elképesztően sötét titka vajon képes-e árnyékot vetni Daniel és Six egyetlen esélyére, hogy megmentői legyenek?"

Hirtelen felindulásból kezdtem neki ennek a könyvnek, olyan Reménytelen feelingem volt, és gondoltam, miért ne. Semmi sem tudtam róla, csak hogy ez a kiegészítő kötete. Gondoltam, miért is ne?

Megbántam?

Abszolút de nem. 

Mindjárt el is mondom, miért. 

Colleentől megszokhattuk, hogy olyan szívbemarkolóan ír, de ez a röpke alig másfél száz oldal nálam aztán ütött rendesen. Nem túlzok, ha annyit mondok: IMÁDTAM. Csupa-csupa nagy betűvel. Mert így igaz. Így történt. Gyorsan végeztem vele, amit nagyon sajnáltam. Na de ennyit rólam. 

Még szerencse, hogy nem olvastam el a fülszöveget, hiszen akkor már le is lőtt volna nekem poént. Rossz fülszöveg, rossz! Mondjuk kerülgetni se lehet, mint a forró kását...

Hajszálpontosan emlékszem, hogy Daniel mesélte ezt a történetet Holdernek még a második részben. És akkor most át is élhettük a fiú szemszögéből. Ezért is járt a plusz pont, mivel imádok az ellenkező nem oldaláról olvasni, nem is tudom, miért. Egyszerűen szeretek. Az első fejezetben újra, ezúttal részletesebbek kifejtve olvashattuk azt a bizonyos sztorit, ami abban a bizonyos takarítószekrényben történt, arról a bizonyos lányról.Csak eljátszották egy órára, hogy szerették egymást, mégis olyan valóságosnak tűnt. De biztonság kedvéért egyikük sem kapcsolta fel a villanyt, inkább burkolóztak névtelenségbe. De a lány azután elment, és Daniel nem találkozhatott többet vele. Titokban elnevezte Hamupipőkének. Így értelmet is nyer a cím, nem? A fiú öntudatlanul is megtalálja az ő Hamupipőkéjét. 

A cselekmény azzal folytatódik, hogy egy évvel később Six, Sky legjobb barátnője hazajön a cserediákútról, és ezek ketten összefutnak. Sejtetek már valamit, nem igaz? Naná, minden olvasó tudja már az igazat, de várják, mikor derül ki. Na meg milyen szituációban. 

Daniel mindenkinek ad valami hülye becenevet, de Sixnek valamiért nem. És mivel Holder nem akarja elvágni a Skyjal való kapcsolatát, akinek a legjobb barátnője Six, Daniel számára tiltott gyümölcs táblát helyez a lányra. Persze, csak átvitt értelemben. 

De lehet, pont ez indítja be a fiú érdeklődését. Alig ismerik egymást, de már randiznak is. 

Igaz, a történések gyorsak, hiszen a könyv se nagyon vastag, de Colleen szerintem nem akarta ezt a mellékszálat túl ragozni. És ez így van jól. 

Mikor azt hinnénk, hogy nem jöhetne új dolog, akkor még egy gyors csavarral záródik a történet. 

Az tuti, hogy izgulás az nagyon is van. 

Szóval még egyszer: IMÁDTAM. Nagyon-nagyon. 

Alig várom, hogy másik történetet a kezembe vehessek az írónőtől, mert egyszerűen olyan csodálatosan ír, hogy az lehetetlen...

Karakterek:

Daniel: Szimpatikus srác. Pörög ezerrel, vicces, rosszfiú, de a szívembe zártam. 

Six: A jó útra tért kisördög. Nem akarja már azt az életet élni, mint mielőtt elment. És ennek először nem is látjuk igazán az okát, de azért megértjük. Rájött, hogy nem kéne fűvel-fával összefeküdnie, de aztán mégis fény derül a titokra, ami mindent megváltoztatott körülötte. 

Borító:

Nem annyira tetszik, de őszintén szólva most nekem se jut más az eszembe. A szín kimondottan illik oda, olyan.... hamupipőkés. Viszont az összeállítás nem illik ide. De nem papolok, jobb nekem sem ut eszembe. A cím betűtípusai tetszenek.

Mást nem is akarok mondani.

Összességében:

Rettentően aranyos, szívmelengető, könnyeket előcsalogató történet, és mindenképp ajánlom. Rövid, nem vesz sok időt igénybe, de annál több elgondolkodni valót hagy maga után.

Oldalszám: 158
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Daniel Wesley

Kedvenc idézetem: 

"– Te vagy a legjobb barátom, Holder.
 Sky nevetve megrázza a fejét, Holder viszont még mindig úgy néz rám, mintha elment volna az eszem.
 – Komolyan! – folytatom. – Te vagy a legjobb barátom, és szeretlek. Nem szégyellem bevallani, hogy szeretek egy srácot. Szeretlek, Holder! Daniel Wesley szereti Dean Holdert. Örökkön-örökké!
 – Daniel, menj smárolni a barátnőddel! – int nekem.
 Megrázom a fejemet.
 – Addig nem, amíg nem mondod te is, hogy szeretsz. Sky ágytámlájának dönti a fejét.
 – Kibaszottul szeretlek, most pedig HÚZZÁL INNEN!
 – Én téged jobban! – vigyorgok.
 Felkap egy párnát, és az ablakra céloz vele.
 – Takarodj már, köcsög!
 Kacagva ellépek az ablaktól."

Nem is kérdéses :)