Lacey Weatherford - Nikki nyomában

HANGULAT                                MOLY                                         2015

"Chase ​​Walker régebben rendes srác volt – megnyerő, sportos, fényes jövő várt rá. De az életét sújtó tragédia után mélységesen elkeseredik. Az alkohol és a kábítószer fogságában fel sem tűnik neki, hogy eltékozolja az ifjúságát, mígnem egy nap letartóztatják. Chase anyja nem bírja tovább nézni, ahogy a fia tönkreteszi az életét, így vidékre költöznek nyugdíjas katona nagyapjához. Chase egyáltalán nem örül az új helyzetnek, míg össze nem ismerkedik Nikkivel, a helyes pomponlánnyal, aki rá sem néz a magafajta rögbijátékosokra. Chase azonban nem az a típus, aki megfutamodik a kihívások elől, és elhatározza, hogy meghódítja Nikkit. Hamar rájön, micsoda mélységek rejlenek a csinos pofi mögött. Nikki balzsam a meggyötört lelkének. De amikor a lány életét is tragédia sújtja, Chase egyszeriben a végső megpróbáltatás előtt találja magát. Bízhat Nikkiben, és mindabban, amit tőle tanult? És ez elégnek fog bizonyulni? Egy tragédia megváltoztatja az életedet. Kettő felforgatja."

Egy másik könyvet már olvastam az írónőtől, ami tetszett, így már kinéztem magamnak a könyvtárból, de engedtem, hogy barátnőm kezdhessen vele, bár neki nem nagyon volt az esete, de gondoltam, próba szerencse, azért én hazaviszem. 

Kíváncsi voltam rá, hogy mit rejtegethet. Azért valljuk be, a cím elég bugyutácska, hogy Nikki nyomában. Oké, használjuk inkább a furcsa szót. Nem mindennapi, talán ez a legmegfelelőbb kifejezés, de akkor sem tetszik. De azért még itt hozzátenném, hogy a chase angol szónak is van külön jelentése, de mikor megláttam, és láttam, hogy Chase a férfi főszereplő, ez olyan humános szóvicc is lehetett volna.

Na de térjünk rá a lényegre. 

Nem mindennapi történet, ugyanis nem mindig mutatják be a gyász rossz oldalát is, esetünkben viszont Chase ezért is változik meg. A jófiúból hirtelen egy öntelt vadbarom lesz, akinek az esze csak a bulizáson jár meg a csajokon, a szülinapja meg egy végzetes dátum, amit megpróbál mindig elkerülni, és nem is emlékezni semmire. Persze a drog és az alkohol ideig-óráig kiüti az embert, hogy teljesen más világba kezd élni, elfelejti a valóságot, de hosszú távon semmire jóra sem vezet. Ezt mutatja Chase példája is. Már ott tart, hogy majdnem minden nap a saját hányásában fetreng, a rendőrség elkapja, letartóztatják, a kocsijának pedig nagy valószínűséggel kampec. De ekkor jön az anyja, akiről azért egy kicsit rossz véleményem van, hogy egyáltalán ezt hagyta neki eddig, mivel úgy vettem ki, hogy jó viszonyban vannak, simán elbeszélgethetett volna vele, mint felnőtt a majdnem felnőttel. De mindegy. A lényeg, hogy szerinte jót fog tenni a fiának egy kis légfrissítés, így Chase nagyszüleihez költöznek. Persze kezdetben a fiú rühellte a helyzetet, de aztán rájön, hogy itt mennyivel jobb a helyzete. Igazi barátokra lelt, és meglátta Őt. Vagyis Nikkit, akit már a címben is emlegettem. 

A cselekmény folyik tovább a medrében, megismerkedünk a lány hátterével, aki ugyancsak elvesztett egy fontos személyt az életében, így szinte lelkitársak is lehetnének, ha a lánynak nem lennének előítéletei a focistákkal szemben. De hát meg is értjük, ami kiderül később az előző kapcsolatáról. Chase is kezd megváltozni, mint azt gondolhattuk, mindenki boldog, de még mindig van 50 oldal a könyvből. És úgy látszik, hogy az írónő nagyon szereti azt hitetni az olvasóival, hogy ők ám tudják a végkimenetelt, de aztán hatalmasat koppannak az utolsó oldalakhoz érve. 

Én is így voltam. 

Azért a poént nem lőném le, de bevallom, nem hittem, hogy azért megérinthet a könyv. Szívszorító eléggé, bár az írónő stílusa itt nem nőtt a szívemhez, ezt a fiú szemszöget még lehet finomítani, bár sose voltam srác, szóval ezt elég alaptalanul mondom, de mint külső ember mondom, hogy annyira nem egy hú de hűha. Laza próbál lenni, de szerintem nem mindenhol tudta utánozni azt a menő fiús beszédet, ami Chase valójában volt. És ha már itt tartunk, megemlíteném, hogy ha annyi felessel leöblíteném a torkomat, ahányszor elhangzott a pickup szó a könyvben, tuti részegen röhögnék egymagamban minden hülyeségen, mert ha százszor nem volt leírva, akkor egyszer se. Annyira nehéz lenne a kocsi szót használni? Autó? Szinonimaszótár? 

Rossznak nem titulálnám, bár a best book ever c. polcomra se kerülne fel, egyszer elment, maradjunk ennyiben. A csattanó tetszett, a történet is jónak ígérkezett, a stílust azért jobbnak is elképzeltem, főleg hogy fiúszemszög, és én azt nagyon szeretem. 

Karakterek:

Chase: Az tuti, hogy a srác nagy karakterfejlődésen ment keresztül az első oldaltól az utolsóig, ugyanis szerintem ennek a regénynek talán az is volt a lényege. Hogy hogy lehet feldolgozni a gyászt. De visszatérve Chase-hez, mint karakter, nem volt rossz. Rosszfiú ruhába öltöztetett jófiú. Kívül egy drogos srác, aki amúgy egy igenis törődő lélek.

Nikki: Nem az a tipikus pomponlány, akivel minden amerikai regényben találkozunk, mint visszatérő toposz, hanem a jól kinéző, szurkolólányruhába bujtatott jókislány. És ez is maradt végig. 

Borító: 
Nekem egyáltalán nem tetszik. Megvan az a kicsit borongósabb hangulata, mint azt elvárnánk, mert ugye a történetet a gyász fedi be erősen, de inkább télies hatást kelt. Amúgy sem szeretem, ha a borítón emberek vannak, bár engem nem befolyásolnak, de attól még nem mindig néz ki jól. Ahogy itt sem. Lehet, csak azért emelem ezt ki annyira, mert a srác nem az esetem, a csajnak pedig sűrűbb a szempillaimplantátuma, mint az én hajam, ami azért elég dús. Nem mondom, hogy a másik két eredeti borító az ezerszer jobb, mert úgy őszintén, egyik sem jött be annak ellenére, hogy félmeztelen pasit állítottak a képre. De ha már összehasonlítjuk a nálunk megjelent külsőt és ugyanezt külföldön, akkor is lehet egy kis különbséget látni, ugyanis az ottani egy kicsit inkább balra van csúsztatva. Több helye van a srácnak, és ami jobb, hogy látszik az oldalán a rózsabokor, ami így, ha megnézzük a magyart, eléggé furcsa dolog jön ki, és úgy néz ki, mintha random odaeffektelték volna.
Én jobban el tudnám képzelni úgy, hogyha ugyanilyen borongós hangulatba akarnánk, sőt még a rózsákat is meghagyhatjuk, de azért jobban, hogy keretet adjon a képnek, amin egy gimiben vagy focipályán csókolózó szerelmespár látszódna, és szerintem ez többet elmondana a történetről, mint egy télies időjárásban eléggé kevéssé felöltözött párocska, akik olyan közel vannak, hogy látszik az alapozófoltjuk.
De a betűtípus tetszik, bár ez jelenik meg a külföldin is. És más mondanivalóm nincs is ezzel kapcsolatban.

Összességében:
Nem sokan ajánlották, de végül is annyira nem volt borzasztó. Az alapsztori tanulságos, bár a fiústílus ebből az írónőnek a szájából nem volt teljesen a legjobb formában.
Tanulságos, fordulatos történet egy gimnazista fiú történetébe csomagolva. Így azoknak ajánlanám, akik nem riadnak vissza a teljes fiúnézettől, szeretik a fordulatokat, és csak egy egyszeres olvasmányra vágynak.

Oldalszám: 272
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: -

Kedvenc idézet: -