"Márk vagy Tomi? Bexi sokáig azt gondolta, hogy ez a kérdés nem létezik: Márkkal való kapcsolata már a múlté. A legutolsó szakításuk óta eltelt időben Bexi élete végre nyugvópontra jutott, és ebben fontos szerepe volt Tominak is az Üres Utcák együttesből. A nyári turné azonban felforgatott mindent a zenészek életében.
Fesztiválok, koncertek, fülledt turnébusz, őrült bulik Aszádékkal, zsarolás… Valahol a Balaton-parton."
Hol is kezdjem? Tele vagyok különböző érzelmekkel, leginkább dühvel, szerelemmel, a sírás határán.
Valaminek hogy lehet így vége???
De akkor, hogy értelmes mondatokban beszéljek.
Az előző kötet, vagyis a Nélküled hatalmas függővéggel zárult, ugyanis Beki olyan választás elé kényszerült, amire igazából már önmagában is tudta a választ. És amikor kiírták, hogy folyt. köv., akkor az olvasó veri a fejét a plafonba, mert az extra kis rész nem hogy segítene dönteni, hanem még inkább felemészti az embert, és azt hiszi, tudja az igazságot, de minden csak ebben a kötetben derült ki. És annyi biztos, hogy az én elméletem megbukott, és valószínűleg sok rajongóé is. Nem tudom, hogy csinálja ezt Laura, de zseniális. Perszer idegőrlő, de nagyon jól működik, ugyanis az ember ilyenkor már várja a következő részt.
De hogy inkább a Valaholról beszéljek lehetőleg spoilermentesen.
A Berk/Márxi rajongók fellélegezhetnek, ugyanis Tomi tette a dolgát, és egy másik üres utcába sétálgatott, Márk pedig kapott az alkalmon, de túl szép lett volna a kezdés, ha innen már mindennek boldog kimenetele lenne. Ekkor jön ugyanis főgonoszaink egyike, Balogh úr, aki csak csóválja a fejét, és a talicskái érdekében kötelezi Bexit, hogy mondjon le álmai pasijáról fél órával azután, hogy megkapta a happy endjét. Érzelmi zsarolásnak hívjak, amit az a pasas bevet ellene, mivel ha Nagy Márk bukik, az csakis a lány hibája lenne, azt pedig egyikük sem akarná. Főleg nem Beka.
Tervek tervek hátán, mégis hogyan lehetne kicselezni a cég vezetőjét. Titokkal természetesen.
És innentől már megkaptuk a történetünk alapszálát, miszerint Bexi és Márk bujkálásra van ítélve... Az idők végezetéig, vagy fogalmazzunk úgy, amíg Geri bele nem ártja magát a dolgokba.
Másik főgonoszunk megjelenésénél már lehetett sejteni a dolgokat, hogy az ő keze lesz a csattanóban, én olvasás közben több elméletet is gyártottam. Vagy meglátja őket, esetleg ellopja Beki újonnan gyártott dalát, a Valaholt. Talán egy harmadik verzió, amire senki sem gondolt.
Számos humoros jelenetet szül a titkolózás, ami alatt rengetegszer felnevettem, de ez nem újdonság a Leiner Laura könyveknél, hiszen a stílusuk magával ragadó, és mondjuk ki, zseniális. És ki merem állítani, hogy ez a kötet lett a kiadott könyvei közül a legeslegjobb. Nem csak a történetvezetése fantasztikus, a szereplők is olyan változásokon mentek keresztül, ami csak pozitív irányba terelte a cselekményeket, és még jobban az ember szívéhez vezette a Bexi sorozatot. És fáj már az én szívem is, hogy egy utolsó rész lesz csak belőle.
Viszont az is felvetődhet az olvasóban, hogy a két fiatal jövője hogy alakul, hiszen nem élhetnek örökké a popsztárságból, vagy a nyár felsőteste címből.
Sok mindenre választ kapunk, de azért a LL-féle függővég itt sem maradhatott el, és mit ne mondjak, a következő részből lévő pár mondat csak fokozta a.... mindent, amit ezzel a könyvvel kapcsolatban érzek. Bevallom, elég színes a skála.
Karakterek:
Bexi: Az eddig előadóművészként szereplő Bexi még jobban a háttérbe vonult, mint eddig, de ezt őt nem zavarja, talán ez az, amit szeretne csinálni. Visszatérni a régi életéhez. Rendkívül erős lány, egyszer-egyszer túlagyalja a dolgokat, szerencsére ott van neki Körte, aki helyreteszi ilyenkor, nehogy még Rentai Renátává nője magát a végére. Őszinte (oké, talán nem ebben a kötetben), kedves és önzetlen. Szerintem a női főszereplőket nézve ő lett a legkedveltebb a LL könyvek között.
Márk: Oh, Márk. Oh, én egyetlen Nagy Márkom, bárcsak több lenne belőled. Emlékeztek még az első kötetben megismert arrogáns seggfejre, aki el volt telve önmagától? Akit úgyszintén szerettem, de ez már mellékes. Mert én nem. Ebben a kötetben egy olyan oldalát mutatta meg, ami az előző 4 részben feltűnt Nagy Márkot sitty-sutty elfelejtette velem, és csak olvadoztam minden tettén és szaván. Mondtam már, hogy ez a pasi tökéletes? Persze azért akkor pálfordulás nem történt, hogy a tipikus nagymárkos elemei ne jelentek volna meg a könyv lapjain, mert akkor nagyon hiányzott volna, de megjelent a törődő oldala is, ami miatt lányok szíve hasadt meg, hogy hol van az ő Nagy Márkuk. Az enyém még kerestetik.
Borító:
Mondjuk, hogy megszoktuk a stílusváltást, ezért erre most nem térnék ki rá. Sőt, igazából a borítóval sincs semmi bajom. Beleillik a pakkba, hát akkor meg mit kell még elmondanom, amit nem mondtam volna még ki? Kíváncsi vagyok, az utolsóra mi kerül.
Összességében:
Ütött. Nagyot és hangosat.
Imádtam minden sorát, semmi kétség sem fér hozzá, sőt, meg merem kockáztatni, hogy talán ez sikeredett a legjobb résznek, sőt az összes eddigi könyve közül is az írónőnek. Akkor ki vagyok én, hogy ne ajánljam minden járókelőnek, boldognak-boldogtalannak?
Oldalszám: 446
Kiadó: L&L
Kedvenc karakter: Nagy Márk, Budai Rebeka, Körte
Kedvenc idézet:
"Nem tudom, ha ketten vagyunk, akkor… Akkor igazán más."
*
"Miután jöttél, minden megváltozott, kiegészítettél engem. Ami belőled hiányzott nálam volt, és te adtad, ami bennem nem volt meg."
*
"Most komolyan… Miért akar veled mindenki sétálni?"
*
"– Hú, te aztán tényleg haragszol rám.
– Hát, fogalmazzunk úgy, hogy ha lenne egy vudubabám, Geri lenne a neve – biccentettem."
 |
| Fogalmazzunk úgy, ha lenne még csillagom, az összeset neki adnám. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése